Mihovil Nikolić
| Mihovil Nikolić | |
| Született | 1878. július 29. Kričke |
| Elhunyt | 1951. február 28. (72 évesen) Zágráb |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mihovil Nikolić (Kričke, 1878. július 29. – Zágráb, 1951. február 28.),[1] horvát költő, a Matica hrvatska elnöke.
Élete
[szerkesztés]A Drniš melletti Kričkében, a görögkatolikus paplakban született. Apja görögkatolikus pap volt. Szüleit korán elveszítette.[2] Már középiskolás korában kezdett verseket írni. Első verse „Moja domovina” (Hazám) címmel a „Bršljan” című ifjúsági lapban jelent meg.[2] Ezután több horvát irodalmi folyóiratba (Hrvatski salon, Život, Savremenik, Vijenac) is írt verseket. 1896-ban diplomázott a zágrábi felsőfokú kereskedelmi iskolában. 1898-ban „Pjesme” címmel megjelent első verseskötete. Élénk társadalmi életet folytatott.[2] 1900-ban egyik alapítója volt a Horvát Írószövetségnek. A Horvát Nemzeti Színház 1905-ben mutatta be „Razbijeni sni” (Széttört álmok) című egyfelvonásos drámáját. A „Vjeručka: utolsó fejezet” című lírai novellája 1914-ben jelent meg.[1] 1909 és 1941 között a Croatia Biztosítótársaság igazgatója volt. 1945 és 1949 között a Matica hrvatska elnöke volt.[1]
Munkássága
[szerkesztés]A modern korra jellemző impresszionista költészet jegyében számos verseskötetet adott ki. Nikolić költészetét, amely irodalmi munkásságának legfontosabb része, ugyanazok a hangulatok jellemzik, mint a legtöbb horvát modernista esetében.[3] Hasonlatosan Vladimir Vidrić és Dragutin Domjanić költészetéhez, szonett, vagy azzal rokon formában énekel a csillagokról, a szélről, a magányról, a nosztalgiáról és a szentimentalizmusról, hangulatokról, amelyekben érzékeny lelke megremeg.[3] Lírájában olyan fájdalmas embernek érzi magát, aki nehezen tud ellenállni az érzelmeknek. Költészetét a korabeli kritikusok a kor vezető horvát költői, Vidrić, Domjanić, Nazor, Begović költészetéhez hasonlítják. Elismerően szólnak arról, hogy az elsők között kezd kiszakadni a hagyományokból és törekedik a kreatív egyéni hangra.[3] Nikolić, bár mára horvát irodalmi élet egyik leginkább elfeledett költője, művei jelentős mértékben járulnak hozzá hazája, és szülőföldje kulturális örökségéhez.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- Pjesme (1898.)
- Knjiga života (1899., Srđan Tucić-tyal)
- Nove pjesme (1905.)
- Razbijeni sni (1905.), egyfelvonásos dráma
- Knjiga pjesama (1917.)
- Pjesme (1944.)
- Vjeručka: posljednje poglavlje (1914.)
Emlékezete
[szerkesztés]Jovan Hranilović író és Mihovil Nikolić költő emléktábláját 2018-ban helyezték el a kričkei Istenanya plébánia plébániaházának falán (ahol mindketten születtek).
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Bošković: Ivan Bošković: Jedna sličica, povod za posjećanje: Mihovil Nikolić. Godišnjak Titius, III. évf. 3. sz. (2010) 175–181. o. Hozzáférés: 2022. március 11.
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Nikolić, Mihovil. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. március 11.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Mihovil Nikolić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.