Michel Clemenceau
| Michel Clemenceau | |
 | |
| Született | 1873. november 24.[1][2][3][4] La Réorthe |
| Elhunyt | 1964. március 4. (90 évesen)[1][2][4] Moret-sur-Loing |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Georges Clemenceau |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | a francia nemzetgyűlés tagja |
| Iskolái | Lycée Carnot |
| Kitüntetései | a francia Becsületrend parancsnoka |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Clemenceau témájú médiaállományokat. | |
Michel Clemenceau (La Réorthe, 1873. november 24. – Moret-sur-Loing, 1964. március 4.) francia politikus. 1945 és 1951 között nemzetgyűlési képviselő is volt.
Magyar felesége miatt volt ismert Magyarországon 1914 után.[5]
Családja és karrierje
[szerkesztés]Georges Clemenceau és az amerikai Mary Plummer fia, Michel Clemenceau gyermekkorának egy részét apai nagyapjával, Benjaminnal töltötte l'Aubraie családi kastélyában, Féole de La Réorthe-ban (Vendée megye).
Fegyelmezetlensége miatt több intézményből, köztük a párizsi Monge iskolából is kizárták, 1888 körül apja végül Zürichbe küldte magántanári képzésre, majd az Agronómiai Intézetbe, ahol mezőgazdaság szakon mérnöki diplomát szerzett 1894-ben.
Még 1905-ben Franciaországban olyan többé-kevésbé kétes ügyekben vett részt, amelyek hátrányosan érintették apját – akit azzal vádoltak, hogy fiának kedvezett, amikor a katonai közigazgatással foglalkozott –, és amelyek egy bizonyos Le François-val hozták kapcsolatba, akit csalásért elítéltek. 1910-ben. Miután összevesztek e rossz döntések miatt, a "Tigris" és fia csak 1914-ben békült ki végül, amikor Michel bevonult katonának az első világháborúba.
Magyarországon dolgozva 1901-ben feleségül vette Michnay Idát, akitől két fia született. Második házasságakor Párizsban 1922. november 9-én feleségül vette Augusta de Clynsent; harmadszor is megházasodott Párizsban 1931. július 30-án Anette Smith-tel, végül 1963-ban Párizsban negyedik házasságot is kötött Madeleine Marcelle Blanche Durand-nal.
Magyar felesége
[szerkesztés]Időről időre felbukkan a szóbeszéd, miszerint Clemenceau-t a magyar menye iránti engesztelhetetlen gyűlölet vezette a Magyarországot megcsonkító trianoni döntéshez.[6]
A fiatal Clemenceau-nak Svájcban ajánlották figyelmébe Magyarországot, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen mit agrármérnök, de valószínűleg segítette a döntésben, hogy apja, a politikus Georges Clemenceau a karlsbadi fürdőben együtt kezeltette magát báró Kuffner Károllyal, a galántai cukorgyár tulajdonosával.[7]
Michel Clemenceau még magyarul is megtanult. Három évig dolgozott a cukorgyárban, közben udvarolt Michnay járásbíró fiatal lányának, a 18 esztendős Idának. Michel Clemenceau leveleiben mindenről beszámolt apjának, Georges Clemenceau-nak is, aki egyes források szerint ellátogatott Galántára is, ahol három napig élvezte Michnayék vendégszeretetét.[8] Más források szerint viszont a francia miniszterelnök sohasem járt Magyarországon. Alain Sobigou francia történész határozottan állítja egy Clemenceau-nak szentelt lexikonban, hogy sohasem járt Magyarországon.[9]
Michel és Ida 1901. június 2-án összeházasodtak. Egy ideig Galántán laktak, majd Trencsénteplicre költöztek. Itt született meg első gyermekük, aki nagyapja után a Georges keresztnevet kapta. Ezután Franciaországba költöztek, Clemenceau egy fontaney-i parafagyár igazgatója lett, Ida pedig még egy gyermeket szült 1904-ben, Pierre-t.
Magyarországon elterjedt az a legenda, hogy Ida hagyta ott a férjét, aki öngyilkos lett, és ezért utálta Clemenceau a magyarokat és hagyta jóvá a trianoni békét.[10]
Még a világháború alatt elváltak,[11] és hosszasan pereskedtek egymással gyermekeik elhelyezéséről, ami miatt a két fiú egy ideig intézetben nevelkedett.
Politikai karrierje 1945 után
[szerkesztés]1945-ben Michel Clemenceau-t a "Szociális és Antifasiszta Tömörülés", majd egy jobboldali párt, a Szabadság Köztársasági Pártja (PRL) színeiben választották meg Seine-et-Marne képviseletében az első, ill. majd a harmadik országgyűlési választások alatt(1945-1946). A vállalkozások államosítására irányuló baloldali tervek ellen szavazott, és ellenezte a Negyedik Köztársaság különféle alkotmányos terveit. Miután 1946 januárjában indult az Ideiglenes Kormány elnöki posztjáért, legyőzte a szocialista Félix Gouin.
Michel Clemenceau-t újraválasztották Seine-et-Marne parlamenti képviselőjévé az 1946. novemberi PRL-es választásokon, ő volt ennek a politikai pártnak a jelöltje az 1947-es elnökválasztáson, 60 szavazatot kapott a 8836-ból.
1947 márciusában kinevezték a legfelső bíróság (amely az elnököt ellenőrizte) teljes jogú bírójává, ahol két évvel korábban Pétain marsall ellen tanúskodott.
A CNI párt (amely éppen magába olvasztotta a PRL-t) listáján szereplő jelölt, vereséget szenvedett az 1951-es parlamenti választásokon. Ezután visszavonult a politikai élettől.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [19800035/584/66264 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Roglo
- ↑ Georges Clemenceau magyar menye. Múlt-Kor történelmi magazin. (Hozzáférés: 2025. január 27.)
- ↑ Clemenceau nem gyűlölte a magyarokat (magyar nyelven). index.hu
- ↑ Bálint Lilla: Egy megromlott házasság miatt lett olyan szigorú a trianoni döntés: vajon igaz a legenda?. Dívány. (Hozzáférés: 2025. január 27.)
- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/AzEst_1918_08/?pg=0&layout=s
- ↑ Robert Laffont. Dictionnaire Clemenceau, 362. o. (2017)
- ↑ Trianont valóban az Illuminati tervelte ki? – interjú Ablonczy Balázzsal a békeszerződés körüli mítoszokról. (Hozzáférés: 2025. január 27.)
- ↑ Ki volt Clemenceau magyar menye?. (Hozzáférés: 2025. január 27.) „Georges Clemenceau az ellenzék esetleges támadásait megelőzve és nacionalista hajlamainak engedve megbontotta a fia és menye házasságát. A két kis unokát Michel tudtával elvette Idától, és egy intézetbe helyeztette el. A házasság ezzel végleg felbomlott.”
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Michel Clemenceau című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Jean-Baptiste Duroselle. Clemenceau. Paris: Fayard, 365—367.. o. (1988)