Mezei szarkaláb

Mezei szarkaláb
Rendszertani besorolás
Ország: Növények Törzs: Zárvatermők Osztály: Kétszikűek Rend: Boglárkavirágúak Család: Boglárkafélék Nemzetség: Szarkaláb
Tudományos név
Consolida regalis Gray
Szinonimák
Delphinium consolida
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei szarkaláb témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei szarkaláb témájú médiaállományokat és Mezei szarkaláb témájú kategóriát.

A mezei szarkaláb vagy vetési szarkaláb (Consolida regalis) a boglárkafélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, szántóföldeken, útszéleken élő, mérgező gyomnövény. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.

Megjelenése

A mezei szarkaláb 20–50 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete karós. Szára lazán, terebélyesen elágazik. A szár alul sima, felső részén szőrös. Levelei tenyeresen szeldeltek, kb. 1 mm széles, fonalszerű sallangokra szakadtak. Az alsó levelek szára hosszú, a felsőké majdnem eltűnik, szárölelőnek tűnnek.

Májustól szeptemberig virágzik. Laza, szétterjedő fürtöt alkotó, zigomorf (nem sugarasan szimmetrikus), 1,8-3,5 cm széles virágai lilák, sötétkékek, néha lilásvörösek, ritkán rózsaszínűek. A sziromszerű, színes csészelevelek száma 5, a legfelső 1,5–2,5 cm hosszú, lefelé görbülő sarkantyút képez. Sziromlevélből csak egy van, amely viszont háromlebenyű. A porzók száma 5, a porzóké 1.

Termése 8–15 mm hosszú, sima, néha kissé szőrös, magányos tüszőtermés. A magok 1–2 mm-esek, sokszögűek, feketésbarnák, hártyás pikkellyel fedettek.

Elterjedése és élőhelye

Eredetileg a mediterrán térségben és a Közel-Keleten volt őshonos, de a mezőgazdaság elterjedésével egész Európát meghódította. Magyarországon gyakori.

Szántóföldeken, útszéleken, művelt területeken, parlagokon, vasúti töltéseken található meg. Napigényes. A homokos, meszes talajt részesíti előnyben. Az utóbbi időben az intenzív gyomirtóhasználat miatt visszaszorulóban van.

Felhasználása

A virágzó és terméses növény minden része mérgező, kalkatrippin alkaloidot, delfinin glikoalkaloidot, a magvak pedig delszolin és delkozin alkaloidot tartalmaznak. Jellemzően a háziállatok eszik meg legelés közben vagy a takarmányba keveredve a növényt, amelynek helyi irritatív és idegrendszert károsító hatása van. A mérgezés tünetei nyáladzás, hányás, felfúvódás, izomgyengeség, görcsök, szomjúság. Súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet. Inkább a lovak és a szarvasmarhák érzékenyek rá, a juhok, kecskék, sertések kisebb adagokat tünetek nélkül fogyasztanak. Régebben a gabonába keveredő magvai a lisztet is megmérgezhették.

A népi orvoslásban magvai kivonatát tetvek, lapostetvek ellen használták.

A mezei szarkalábat kerti dísznövényként termesztik.

• 
  Habitusa
• 
• 
  Virágzata
• 
  Virága
• 
• 
  Termése

Források

• Mezei szarkaláb Archiválva 2018. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Növényhatározó
• Forking Larkspur NatureGate
• Consolida regalis Plants for a Future
• Bruno P. Kremer: Steinbachs großer Pflanzenführer, Ulmer (Eugen), Stuttgart 2005, ISBN 3-8001-4903-6
• Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972