Ugrás a tartalomhoz

Metanarratívák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A metanarratívák vagy nagy elbeszélések olyan átfogó magyarázó rendszerek vagy történetek, amelyek célja, hogy egyetemes érvényű értelmezési keretet adjanak az emberi tapasztalatok, a történelem vagy a tudás egészére vonatkozóan. A fogalom szorosan kapcsolódik a posztmodern gondolkodáshoz, különösen Jean-François Lyotard munkásságához, aki kritikusan viszonyult ezekhez a nagy elbeszélésekhez.[1]

Jellemzők

[szerkesztés]

A metanarratívák főbb jellemzői:

  • Átfogó magyarázatot kínálnak a valóság egészére vagy annak jelentős részére
  • Gyakran történeti vagy fejlődési ívet rajzolnak fel
  • Céljuk a legitimáció és az igazolás
  • Általában egy adott ideológiai vagy filozófiai rendszer részét képezik

Példák

[szerkesztés]

Néhány példa a metanarratívákra:

  • A felvilágosodás eszméje a racionális gondolkodás és a tudomány fejlődéséről
  • A marxizmus történelemszemlélete az osztályharcról és a kommunizmus eljöveteléről
  • A kereszténység üdvtörténeti narratívája
  • A modernitás haladásba vetett hite

Kritika a posztmodern gondolkodásban

[szerkesztés]

A posztmodern filozófia, különösen Lyotard munkássága nyomán, erősen kritizálja a metanarratívákat. Lyotard A posztmodern állapot című művében kifejti, hogy a posztmodern kort a „nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanság” jellemzi.[1] A posztmodern gondolkodók szerint:

  • A metanarratívák túlzottan leegyszerűsítik a valóságot
  • Elnyomják a különbözőséget és a sokféleséget
  • Gyakran szolgálnak hatalmi érdekeket
  • Nem képesek megragadni a társadalmi és kulturális tapasztalatok komplexitását

Hatása

[szerkesztés]

A metanarratívák kritikája jelentős hatást gyakorolt a 20. század végi és a 21. század eleji gondolkodásra:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Lyotard, Jean-François: A posztmodern állapot. In: Bujalos István (szerk.): A posztmodern állapot. Századvég Kiadó, Budapest, 1993. helytelen ISBN kód: 963-8384-04-5

További információk

[szerkesztés]