Messzaliánusok
A messzaliánusok vagy eukhitészek egy Mezopotámiából származó [1][2] keresztény aszketikus csoportosulás volt, amely a 4. század közepén Szíriában, Kis-Ázsiában és Örményországban jelentkezett,[3] és körülbelül a 9. századig létezett.[4] Sok tekintetben hasonlítottak az audiánusokhoz . [5]
Etimológia
[szerkesztés]Messzaliánus nevük a szír ܡܨܠܝܢܐ mṣallyānā szóból származik, amely imádkozót jelent,[6] ugyanis állandó imádsággal és aszkézissel próbálták eltörölni a bűnnek még a gyökerét is.[7]
Az eukhitész a görög fordításból ered: εὐχίτης , jelentése nagyjából ugyanaz mint a szír szóé.[4]
Első feljegyzett vezetőjük Adelphius volt, így a közösséget adelphiánusok néven is nevezték.[4]
Tanításaik
[szerkesztés]Azt tanították, hogy Ádám eredendő bűne miatt minden ember lelke egy megszálló démonnal született, amely bűnre buzdítja az embereket, és amelyet sem a keresztség, sem az úrvacsora (vagy eucharisztia) nem tud elűzni.[4] Azt is mondták, hogy Krisztus is démonnal született.[4] A démon eltávolításának egyetlen módja a buzgó, állandó ima, szigorú aszkézissel (önmegtagadó) életmóddal kombinálva.[4][3] Mint mondták, az ima kiűzi a gonosz szellemet, és így költözhet az emberi lélekbe a Szentlélek, egyesíti azt Istennel, és szabadítja meg az embert a szenvedélyektől.[3][1]
Azt is tanították, hogy a szenvedélyein túllépő ember képes a fizikai szemével látni a Szentháromságot,[4] ahogy a három isteni személy eggyé vált és bennük lakik.[1] Ezeket a „lelki” embereket szinte isteni természetűnek tekintették, akik állításuk szerint olyan dolgokat láttak, amelyek a hétköznapi emberek számára láthatatlanok: szellemeket, démonokat és prófétai látomásokat.[4]
Az imádságon kívül szinte mindent elhanyagoltak, és csak azért alkalmazkodtak egy hely vallási és polgári szokásaihoz, hogy elkerüljék az üldözést.[1] Elvetették a keresztséget, az oltári szentséget [5] és az egyházszervezetet. [8]
Elítélésük
[szerkesztés]Flavianus, Antiochia püspöke 376-ban ítélte el őket; 388-ban a Side-i szinódus; 426-ban egy konstantinápolyi zsinat; 431-ben pedig az epheszoszi harmadik általános zsinat.[1]
A már korábban megkezdődött polémia során és zsinati elítélő határozatokban (melyek többsége a 431-es epheszoszi zsinaton született) azt hozták fel ellenük – a szíriai nyelv ismeretében alighanem jogtalanul – hogy lenézik a szentségeket, megvetik a munkát és az alvásba menekülnek. [3]
Kritikusaik vérfertőzéssel, kannibalizmussal és „kicsapongással” is vádolták őket (Örményországban a nevük jelentése kb. „mocskos”), de a mai valláskutatók elutasítják ezeket az abszurd állításokat.[9]
Elűzték őket és templomaikat, kolostoraikat elpusztították. Theodosius 428-ban, mint eretnekek ellen, törvényt hozott ellenük,[10][2] de mindazonáltal még évszázadokig fennmaradtak és olyan későbbi csoportokat befolyásoltak, mint a bogumilok és a katharok. [5][11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Euchites - Heresies of the Church Thru the Ages - (angol nyelven). StudyLight.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
- ↑ a b Henry Wace: Dictionary of Christian Biography and Literature to the End of the Sixth Century A.D., with an Account of the Principal Sects and Heresies. - Christian Classics Ethereal Library. www.ccel.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
- ↑ a b c d Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
- ↑ a b c d e f g h What is Messalianism? (angol nyelven). GotQuestions.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
- ↑ a b c Pallas
- ↑ Payne Smith, Jessie. A Compendious Syriac Dictionary. pp. 294, 478
- ↑ Söveges Dávid: Fejezetek a lelkiség történetéből I. (2007) 33. o.
- ↑ http://lexikon.katolikus.hu/M/messzalianizmus.html
- ↑ Salmon, George. A Dictionary of Christian Biography, Literature, Sects and Doctrines 2. Boston: Little, Brown and Company (1880)
- ↑ xvi. Cod. Theod. de Haer. vol. vi. 187. o.
- ↑ S. Runciman, The Mediaeval Manichee: A Study of the Christian Dualist Heresy (Cambridge, 1947)