Messina–Siracusa-vasútvonal

Messina-Siracusa-vasútvonal
	A vasúti pálya Taormina közelében
Hossz:	182 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	3 kV =
Üzemeltető:	Trenitalia
Kétvágányú:	Messina–Giampilieri; Giarre–Catania Ognina; Targia–Siracusa
	A Wikimédia Commons tartalmaz Messina–Siracusa-vasútvonal témájú médiaállományokat.
	233+407
	233+407

A Messina–Siracusa-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, részben egyvágányú, 3 kV egyenárammal villamosított vasútvonal Olaszországban, Szicíliában, Messina és Siracusa között.

A vonal története

A Messina és Siracusa közötti vasútvonalat több részletben nyitották meg. A Messina kikötőváros és a mai turisztikai metropolisz, Taormina közötti forgalmat 1866. december 12-én nyitották meg, az állomás Taormina és Giardini-Naxos között helyezkedett el. A Catania nagyvárosig tartó második szakasz 1867. január 3-án következett. A továbbépítés Siracusa felé nem haladt ilyen gyorsan: Lentini állomást csak két és fél évvel később, 1869. július 1-jén érték el, és csak 1871. január 19-én nyitották meg a vasúti forgalmat a teljes vonalon.^[2] A második világháború után a vonalat villamosították és részben kétvágányúvá építették át.

A regionális vonatok mellett, amelyek egy része mozdonyvontatású, más része háromkocsis motorvonatként közlekedik, az Észak-Olaszországba, pl. Milánóba vagy Velencébe tartó távolsági vonatok is Sirakusából indulnak. Mivel a vonatok Messina és Villa San Giovanni között vasúti komp használatával közlekednek, a menetidő meghaladja a húsz órát.

Messina Centrale és Giampilieri között 2009-ben kísérleti jelleggel Metroferrovia di Messina néven további S-Bahn-szerű vonatjáratot vezettek be. A következő években a szolgáltatás pénzügyi problémák miatt átmenetileg ismét megszűnt, és egyes esetekben csökkentett létszámmal közlekedett. Különösen a belvárosi tömegközlekedési rendszerrel való tarifaintegráció hiánya miatt maradt el a megfelelő kereslet. 2019 márciusában már csak hét vonatpár közlekedett rendszertelenül.^[3]

Képgaléria

A vasútvonal útvonala a taorminai Isola Bellánál
Taormina-Giardini állomás
Stazione di Acireale
Catania Centrale vasútállomás
A déli végállomás: Stazione di Siracusa

Irodalom

Rete Ferroviaria Italiana, Fascicolo linea 152
Giuseppe Barone: Le vie del Mezzogiorno. Donzelli, Roma 2002, ISBN 88-7989-684-9.

Jegyzetek

↑ Ordine di Servizio n. 149 del 1938
↑ Prospetto cronologico dei tratti di ferrovia aperti all'esercizio dal 1839 al 31 dicembre 1926
↑ www.tempostretto.it: Metroferrovia, Messina sta ferma e Trenitalia dimezza le corse, 25. März 2019 (olaszul)

Kapcsolódó szócikkek

Szicília vasútállomásainak listája

Vasútportál
Olaszországportál

[1] Ordine di Servizio n. 149 del 1938

[2] Prospetto cronologico dei tratti di ferrovia aperti all'esercizio dal 1839 al 31 dicembre 1926

[3] www.tempostretto.it: Metroferrovia, Messina sta ferma e Trenitalia dimezza le corse, 25. März 2019 (olaszul)

[1]

[2]

[3]

Sablon:Szicília vasútvonalai m v sz Szicília vasútvonalai
Normál nyomtávolságú vasútvonalakk (üzemben)	Alcamo Diramazione–Trapani Caltanissetta Xirbi–Lercara Diramazione Canicattì–Syrakus Catania–Aragona Caldare Fiumetorto–Messina Lentini Diramazione–Caltagirone–Gela Messina–Szirakúza Palermo–Agrigent/Porto Empedocle Palermo–Trapani
S-Bahn-rendszerekk (normál nyomtávolság, üzemben)	Palermo
Keskeny nyomtávolságú vasútvonalakk (950 mm, üzemben)	Ferrovia Circumetnea
Normál nyomtávolságú vasútvonalakk (bezárva)	Alcantara–Randazzo Motta Sant’Anastasia–Regalbuto Noto–Pachino
Keskeny nyomtávolságú vasútvonalakk (950 mm, bezárva)	Agrigent–Licata Canicattì–Margonia Castelvetrano–San Carlo–Burgio Castelvetrano–Porto Empedocle Dittaino–Caltagirone Dittaino–Leonforte Filaga–Palazzo Adriano Giarratana–Vizzini Lecara–Magazzolo Palermo–San Carlo Santa Ninfa–Salemi Szirakúza–Ragusa Überlandstraßenbahn Messina–Barcellona Überlandstraßenbahn Catania–Acireale
Keskeny nyomtávolságú vasútvonalak (950 mm, befejezetlen)	Palermo–Salaparuta Salemi–Kaggera