Ugrás a tartalomhoz

Meinhardt Vilmos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meinhardt Vilmos
Született1884. április 8.[1]
Nagyszeben
Elhunyt1964. december 26. (80 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabányamérnök
IskoláiSelmeci Akadémia (–1907)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
SablonWikidataSegítség

Meinhardt Vilmos (Nagyszeben, 1884. április 8.Budapest, 1964. december 26.)[3] bányamérnök, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán 1907-ben szerzett diplomát. Nógrádban és Tatabányán vezetett bányaüzemeket. 1912-től telepvezető volt az Ajkai Kőszénbányáknál, 1923-tól műszaki igazgató, 1931-től vezérigazgató volt. 1917-ben az Ajkával szomszédos Úrkúton felfedezte a nagykiterjedésű mangánérc-előfordulást, és ezzel lefektette az ottani ércbányászat alapját. Bányászati tapasztalatait 1945 után is hasznosította. 1948-ban a Petőfi-bányai beruházások egyik vezetője volt. 1950–1959 között a budapesti Állami Műszaki Főiskolán, illetve a Műszaki Egyetem soproni bányamérnöki karán docens, majd egyetemi tanár volt.

Kimutatta a medence kiterjedését és szénvagyonát. Erre alapozva szénbánya nyitását kezdeményezte Padragon. Az ajkai szénbányászat fejlesztésével párhuzamosan javaslatára a vállalat – a Magyar Bauxit Rt.-gal együtt – megvetette alapját a timföld- és alumíniumgyárnak és megépítette az ajkai erőművet.

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Meinhardt Ágoston (1845–1935)[4] és Feistmantel Jozefina (1846–1900)[5] voltak. 1951-ben, Budapesten házasságot kötött Véczy Piroskával.[6]

Sírja a Farkasréti temetőben volt, amit felszámoltak.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Meinhardt Vilmos (Bányászati és Kohászati Lapok, 1965)
  • Tilhof Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, Ajkarendek, Bakonygyepes, Bódé, Csékút, Padrag, Tósok és Tósokberénd neves személyiségei. Ajka, Ajka és Térsége Civil Szervezetek Szövetsége, 2003.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8