Megay Géza

Megay Géza
Született	Megay Géza István 1904. március 21. Miskolc
Elhunyt	1963. december 8. (59 évesen) Miskolc
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	muzeológus restaurátor
Kitüntetései	Munka Érdemrend
Sablon Wikidata Segítség

Megay Géza (Miskolc, 1904. március 21. – Miskolc, 1963. december 8. muzeológus, restaurátor.

Élete, munkássága

Apja – Megay Róbert – a legendás Megay-féle cukrászda tulajdonosa, anyja Miskolczy Margit volt, öt gyermekük közül a legfiatalabb Géza. A cukrászda 1944-ben, a második világháború során súlyosan megsérült, amikor a kivonuló németek felrobbantották a Szinva hídját, később le is bontották. Elemi és fémipari szakközépiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, és már gyerekkorától vonzotta a múzeum.

1921-ben, tizenhét éves korában jelentkezett Leszih Andor múzeumigazgatónál, és ettől kezdve kilenc évig díjtalan gyakornokként dolgozott a Borsod-Miskolczi Múzeumban. Leszih pártfogásába vette a fiatalembert, és bevezette a muzeológia szakágaiba. Részt vett a múzeum külső és belső munkáiban, ásatásokon, néprajzi gyűjtéseken, kiállításrendezésben és más rendezvényeken. 1926-től folyamatosan kitanulta a restaurátori, preparátori szakmát, és ezt a tevékenységét folyamatosan ellátta. 1930-ban végre díjazást szavazott meg számára a Múzeumi Bizottság, és már 32 éves volt, amikor 1936-ban kinevezték múzeumi segédtisztté.

1943-ban behívták katonának, és 1944 áprilisa és novembere között a Szovjetunió ukrajnai területén teljesített frontszolgálatot. Az év végén visszavezényelték Miskolcra, ahol kórházba került. December 3-án (ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok Miskolcra) távozott a kórházból, majd pár nap múlva munkára jelentkezett a múzeumban. Röviddel ezután elvégezte a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége által szervezett múzeumi szaktanfolyamot. 1950-ben tudományos kutató, muzeológus lett. Ekkoriban kezdhetett el publikálni, első szakcikke 48 éves korában jelent meg Archaeologiai Értesítőben, a szirmabesenyői hun-germán sírleletekről.

Leszih Andor nyugdíjba vonulása után Vargha László volt rövid ideig (1951–1952) a múzeum vezetője, és az ő távozása utáni átmeneti időre, 1953 szeptemberéig Megay Gézát bízták meg az intézmény vezetésével (őt Komáromy József váltotta). Ezután a múzeum történeti gyűjteményének kezelésével, feldolgozásával és gyarapításával foglalkozott, és feladata volt a restaurálás, a konzerválás és a preparálás is. Évenként mintegy 40–50 napot töltött a környéken tárgy és dokumentációs anyaggyűjtéssel. Minthogy a fotózás ifjúkora óta érdekelte, önképzéssel az 1950–1960-as években eljutott a profi szintig. A fényképezés akkoriban még nem volt általános a múzeumokban. Hatalmas fényképanyaggal látta el nemcsak a miskolci (a múzeum negatívtára több száz felvételét őrzi) és a debreceni múzeumot, de a Magyar Nemzeti Múzeumnak is készített régészeti, a Néprajzi Múzeumnak viselettörténeti anyagot, valamint segítette a hejőkeresztúri és a tokaji múzeumot is.

Igyekezett megismertetni az ifjúsággal a múzeumi munkát, megszervezte körükben a „Szendrey János helyismereti szakkör”-t, és aktívan részt vettek a múzeumi tárgyak gondozásában, rendezésében. Publikációin kívül sok előadást is tartott régészeti, néprajzi, paleontológiai, várostörténeti, iparművészeti, művelődéstörténeti témákban.

1961-ben Munka Érdemrenddel tüntették ki. Egészsége folyamatosan romlott, 1963-ban hunyt el, a mindszenti római katolikus temetőben nyugszik.

Főbb művei

• Hun–germán sírleletek a Borsod megyei Szirmabesenyőről. Archaeologiai Értesítő, 1952
• Az öreg csizmadia búcsúja szerszámaitól. Kohó 2. 1954
• Lillafüred barlangjainak ősrégészeti jelentősége. In Lillafüred barlangjai, Idegenforgalmi Hivatal, 1955
• Az Ároktő-dongóhalmi honfoglaláskori magyar temető. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 3, 1956. június
• A Miskolc-repülőtéri honfoglaláskori magyar temető. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 4, 1956. december
• Herman Ottó relikviák a miskolci múzeumban. Borsodi Szemle 4. 1960
• A miskolci órásipar története. Borsodi Szemle 4. 1960
• Honfoglaláskori temető Miskolc északkeleti határán. Archaeologiai Értesítő, 1961
• A Mezőzombor-bálványdombi honfoglaláskori temető. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. 1963
• A miskolci órásipar története II. Borsodi Szemle. 7. 1963

Források

• Megay Géza (Miskolc, 1904 - Miskolc 1963). In Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1999. 113–118. o. ISSN 1416-0617  
• Lajos Árpád: Megay Géza (1904–1963. In A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. Komáromy József (szerk.). Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 1966. 71–73. o.  
• Dobrossy István: Megay Géza élete és munkássága (1904–1963). termeszetvedelem.hu (2021) (Hozzáférés: 2023. április 8.)
• Hazag Ádám: Megay Géza: muzeológus, restaurátor, mb. múzeumigazgató. hermuz.hu. Miskolc: Herman Ottó Múzeum (Hozzáférés: 2023. április 8.)
• Magyar életrajzi lexikon 1000–1990: Megay Géza. Kenyeres Ágnes (szerk.) mek.oszk.hu. OSZK (Hozzáférés: 2023. április 8.)