Megatrygon microps

Megatrygon microps
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Öregrend: Rájaszerűek (Batoidea) Rend: Sasrájaalakúak (Myliobatiformes) Család: Tüskésrájafélék (Dasyatidae) Nem: Megatrygon Last, Naylor & Manjaji-Matsumoto, 2016 Faj: M. microps
Tudományos név
Megatrygon microps (Annandale, 1908)
Szinonimák
Dasyatis microps (Annandale, 1908) Trygon microps Annandale, 1908
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Megatrygon microps témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Megatrygon microps témájú kategóriát.

A Megatrygon microps a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának sasrájaalakúak (Myliobatiformes) rendjébe, ezen belül a tüskésrájafélék (Dasyatidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A Megatrygon microps előfordulási területe az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán délnyugati részén van. Az afrikai Mozambik partjaitól egészen Kelet-Ausztráliáig található meg.

Megjelenése

Ez a porcoshal az orra hegyétől a farka végéig elérheti a 320 centiméteres hosszúságot, míg úszófesztávolsága 180 centiméter széles.

Életmódja

Trópusi porcoshal-faj, amely a kontinentális selfen, valamint a folyók torkolatvidékén él; a legtöbbször mélyebb vizekben tartózkodik. Az emberre nézve ártalmatlan.

Szaporodása

Ál-elevenszülő (ovovivipar) porcos hal. Ennél a fajnál egyszerre csak egy kölyök jön a világra; világrajövetelekor körülbelül 33 centiméteres. Amíg az anyjában van, a kis rája miután felélte a szikzacskója „sárgáját”, a szikzacskó az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakul át. Ebben az anyaállat nyálkával, zsírral vagy fehérjével táplálja kicsinyét.

Felhasználása

Az ember ezt a ráját ritkán fogja ki. Azonban húsa, porca és bőre egyaránt hasznosítható.

Források

• Megatrygon microps (Annandale, 1908) FishBase
• Last, P.R. and L.J.V. Compagno, 1999. Dasyatididae. Stingrays. p. 1479-1505. In K.E. Carpenter and V.H. Niem (eds.) FAO species identification guide for fishery purposes. The living marine resources of the Western Central Pacific. Vol. 3. Batoid fishes, chimaeras and bony fishes part 1 (Elopidae to Linophrynidae). FAO, Rome.
• Megatrygon FishBase
• Last, P.R., Naylor, G.J.P. & Manjaji-Matsumoto, B.M. 2016. A revised classification of the family Dasyatidae (Chondrichthyes: Myliobatiformes) based on new morphological and molecular insights. Zootaxa 4139(3): 345–368. doi: 10.11646/zootaxa.4139.3.2. Reference page.