Keleti lármáskuvik
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - jelen | ||||||||||||||||||
 Figyelő példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Megascops asio (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Keleti lármáskuvik témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti lármáskuvik témájú médiaállományokat és Keleti lármáskuvik témájú kategóriát. |
A keleti lármáskuvik[1] (Megascops asio) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[2][3]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Scops nembe Strix asio néven. Sorolták az Otus nembe Otus asio néven is.[4]
Alfajai
[szerkesztés]- Megascops asio asio (Linnaeus, 1758) - Kanada délkeleti része. és az USA északkeleti és középső államai
- Megascops asio floridanus (Ridgway, 1873) - Louisiana, Mississippi, Alabama és Florida államok
- Megascops asio hasbroucki (Ridgway, 1914) - az USA déli-középső államai
- Megascops asio maxwelliae (Ridgway, 1877) - Közép-Kanada déli része és az USA északi-középső államai
- Megascops asio mccallii (Cassin, 1854) - Texas déli része és északkelet-Mexikó
Előfordulása
[szerkesztés]Észak-Amerika középső és keleti részén, Dél-Kanadától az Amerikai Egyesült Államokon át Mexikó középső részéig. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi cserjések, valamint másodlagos erdők, ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-61 centiméter, testtömege 121-244 gramm.[6] A fajtán belül a kifejlett állatok színe többnyire a szürkétől a vörösesbarnáig terjed. Ennek az változatosságnak az oka még nem ismert. Időnként még az egy fészekaljból származó testvérek is eltérő színűek. A háti és faroktollazaton sötétbarna csíkok és sávok húzódnak. A fiatal madarak evezőtolla és farka ugyanolyan, mint a kifejlett madaraké. A farok felső része széles sávos, a tollak vége pedig fehér. A fején levő előre álló tollfül ághoz vagy bothoz hasonlóvá teszi a kuvikot, amikor nappal a fán alszik. Szeme sárga, fekete széllel, csőre többnyire világos és erős.
Életmódja
[szerkesztés]A legtöbb bagolyhoz hasonlóan éjjel aktív. Kisemlősöket, madarakat és rovarokat zsákmányol.
Szaporodása
[szerkesztés]Egyévesen lesz ivarérett. Tavasszal költ úgy, hogy elfoglalja a más madarak fészkét, alkalmanként kihelyezett odúkba is beköltözik. A fészekalj 3-8 tojás, amelyeket a tojó két-három nap különbséggel rak egy odúba, majd 26 nap alatt egyedül költi ki a fiókákat; miközben alatt a hím eteti. A fiatal madarak 30 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Képek
[szerkesztés]-
-
-
-
-
Fióka
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fesztáv (Wingspan)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 92.
