Maximumelv
A komplex analízisben a maximumelv azt állítja, hogy ha f holomorf függvény, akkor abszolútértékének, |f| nem veszi fel maximumát egy tartományban, kivéve, ha f konstans. Más szóval, ha f nem konstans, akkor a tartományban minden ponthoz van egy másik pont, ahol |f| nagyobb.
Formális állítás
[szerkesztés]Legyen f függvény, és legyen f holomorf a komplex sík egy f tartományán (összefüggő nyílt halmaz), aminek értékei szintén komplexek! Ha z0 pont a D-ben úgy, hogy :
a z0 egy környezetében, akkor f konstans D-ben. Az f függvény reciprokára alkalmazva a maximumelvet, majd ennek reciprokát véve kapjuk a minimumelvet, hogy ha z0 pont a D-ben úgy, hogy
a z0 egy környezetében, akkor f konstans D-ben. Azaz |f| nem veszi fel minimumát egy tartományban, kivéve, ha f konstans. Minimális, illetve maximális érték a tartomány határán található.
Alkalmazásai
[szerkesztés]A maximumelvnek számos alkalmazása van a komplex analízisben. Használható a következők bizonyításához:
- Az algebra alaptétele
- Schwarz-lemma, egy hasznos lemma aminek több általánosítással
- Phragmén–Lindelöf-elv, korlátlan tartományokra kiterjesztett változat
- Borel–Carathéodory-tétel, ami az analitikus függvényt valós részében korlátozza
- Hadamard három egyenesről szóló tétele, egyenesen korlátos holomorf függvény viselkedése két párhuzamos egyenesen
Bizonyítás
[szerkesztés]Harmonikus függvények maximumelvével
[szerkesztés]Az
- log f(z) = ln |f(z)| + i arg f(z)
egyenlőség szerint ln |f(z)| harmonikus függvény. Mivel z0 ennek is lokális maximuma, a harmonikus függvények maximumelvéből következik, hogy |f(z)| konstans. A Cauchy-Riemann egyenletekből következően f'(z)=0, tehát f(z) konstans.
Gauss középértéktételével
[szerkesztés]Gauss középértéktétele egymást átfedő körlapok pontjait kényszeríti arra, hogy a függvény ugyanazt az értéket vegye fel. Ezeket úgy vesszük fel, hogy teljesen a tartományban legyenek, és töröttvonallal kössék össze a tartomány pontjait a maximumhellyel. Ha ez a tartományban van, akkor a függvény minden pontban ezt az értéket veszi fel.
Források
[szerkesztés]- Titchmarsh, E. C.. The Theory of Functions, 2nd, Oxford University Press (1939) (See chapter 5.)
- Sablon:Springer
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximum modulus principle című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.