Matakohe
| Matakohe | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Új-Zéland |
| Régió | Northland régió |
| Alapítás éve | 1863 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| – elővárosokkal | 400 (2006) fő |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | NZST (UTC+12) NZDT (UTC+13) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 d. sz. 36° 07′ 46″, k. h. 174° 11′ 06″36.129444°S 174.185000°EKoordináták: d. sz. 36° 07′ 46″, k. h. 174° 11′ 06″36.129444°S 174.185000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Matakohe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Matakohe új-zélandi település az Északi-sziget Northland régióban, Kaipara kerületben található a 12-es főút mentén. A helyi Matakohe folyócska az Arapaoa folyóba ömlik és azon keresztül éri el a Kaipara Harbour nevű tengeröblöt. A településnek 2006-ban 400 lakosa volt.
Matakohe nevezetessége a Kauri Museum, amely a környék korábban létfontosságú iparágának, a kaurifa kitermelésének, feldolgozásának, valamint a kaurikopál gyűjrőinek, a gumdiggereknek állít emléket.
Története
[szerkesztés]A települést 1863-ban alapították az európai telepesek.[1] Eleinte égetéses földművelést folytattak. A külvilággal heti kompjárat kötötte össze őket, majd megépült egy út is a szomszédos Paparoa falu felé.[2] 1881-ben itt épült meg a Kaipara Harbour leghosszabb, 1450 méteres kikötőállása a gőzhajók számára.[3]
A kaurikopál kitermelése az európaiak körében 1867-70 között indult meg itt. 1870-ben az új-zélandi kendernek nevezett textilnövények (Phormium tenax és Phormium colensoi) feldolgozására műhelyt építettek, de az nem bizonyult rentábilisnak, ezért fűrészüzemmé alakították át, ami sikeres lett és később jelentősen ki is bővítették..[4] Matakohe lóversenyeiről is híressé vált messze környéken.[5]
1902-ben a településen két szálláshely, könyvtár, templom és iskola is működött.[6] A lakosság száma 1906-ra elérte a 264 főt, de 1921-re visszaesett 141-re.[7]
A fafeldolgozásról a 20. század elején a hangsúly átkerült a tejtermelésre. Az almatermesztéssel is kísérleteztek, de az végül 1935-ben a nagy gazdasági világválság nyomán megszűnt.[8] Jelentősen javult a közlekedés, több jó, zúzottkővel borított út is épült a környező települések felé.[9]
A település iskolájában tanult Gordon Coates, aki 1925-28 között Új-Zéland miniszterelnöke volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sir Henry Brett and Henry Hook. The Albertlanders: Brave Pioneers of the 'Sixties, 234. o. (1927)
- ↑ Ryburn, Wayne. Tall Spars, Steamers & Gum. Auckland, N.Z.: Kaipara Publications, 19–20, 27, 30, 36. o. (1999). ISBN 0-473-06176-7
- ↑ Ryburn, pp 75-76, 79-80
- ↑ Ryburn, pp 40, 42, 55
- ↑ Ryburn, p 72
- ↑ Ryburn, p 62, 64, 69
- ↑ Ryburn, p 165
- ↑ Ryburn, pp 156-7, 161
- ↑ Ryburn, pp 188, 190, 192
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Matakohe című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
