Maszíra-sziget
| Maszíra-sziget (جَزِيْرَة مَصِيْرَة) | |
 | |
| 'Közigazgatás | |
| Ország | Omán |
| ' | Keleti régió |
| Legnagyobb település | Hilf |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8726 fő |
| Hilf népessége | ismeretlen |
| Népcsoportok | arabok |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 649 km² |
| Hosszúság | 95 km |
| Szélesség | 14 km |
| Tengerszint feletti magasság | 256 m |
| Elhelyezkedése | |
 Maszíra-sziget
Pozíció Omán térképén
| |
 é. sz. 20° 28′ 16″, k. h. 58° 48′ 55″20.471111°N 58.815278°EKoordináták: é. sz. 20° 28′ 16″, k. h. 58° 48′ 55″20.471111°N 58.815278°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maszíra-sziget témájú médiaállományokat. | |
A Maszíra-sziget (arabul: جَزِيْرَة مَصِيْرَة) Omán keleti partjainál fekszik az Arab-tengeren, az ország legnagyobb szigete. Az észak-déli irányban 65 km hosszan elnyúló szigetet a Maszíra-szoros választja el a szárazföldtől. A Keleti régióhoz tartozó földdarab 649 km² kiterjedésű, lakossága körülbelül 12 000 fő, legnagyobb települése a sziget északi csücskében található Hilf. Maszírán található a Királyi Ománi Légierő egyik fontos katonai támaszpontja.
Természetföldrajz
[szerkesztés]A tudomány jelenlegi állása szerint a sziget anyagát felépítő óceánközepi kőzet, a maszírai ofiolit a jura kor késői szakaszában, a tithon korszakban keletkezett. A sziget a kréta korszak során gyűrődött fel, az indiai és az arábiai-lemez találkozásának hatására. A Maszírán található mészkő a harmadidőszak folyamán gyűrődött fel.[1] A sziget nyugati partján lapos, homokos síkság húzódik végig, a középső területeken alacsonyan fekvő sziklasivatag található, míg az északi és délkeleti vidékeken mély szurdokokkal tagolt hegység emelkedik. Egyedül a sziget északi részén haladja meg a hegyek magassága a 200 métert. Maszíra dombvidékeit behálózzák a kiszáradt folyómedrek, a vádik.[2] A magas hőmérséklet és az alacsony csapadékmennyiség miatt nem alakultak ki állandó vízfolyások a szigeten, egyedül a mesterséges víztározókban van állandóan ivóvíz.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlaghőmérséklet (°C) | 22,1 | 22,8 | 25,2 | 28,4 | 30,4 | 29,9 | 27,5 | 26,4 | 26,6 | 27,2 | 25,7 | 23,4 | 26,3 |
| Átl. páratartalom (%) | 68 | 70 | 71 | 67 | 69 | 73 | 78 | 79 | 78 | 71 | 69 | 67 | 72 |
| Forrás: NOAA (1980-1990) [3] | |||||||||||||
Élővilág
[szerkesztés]A sziget teljes egésze kopár sivatag, ahol csak néhány szárazságtűrő cserje él meg. Maszíra szigetén él az endemikus, az orvadászat és az emberi terjeszkedés miatt a kihalás szélén álló maszírai gazella. Hogy csökkentse az orvvadászat nyújtotta fenyegetést, az ománi kormányzat 2008-ban éjszakai látogatási tilalmat rendelt el a földdarab természetvédelmi területein. Maszíra másik jellegzetes állatfaja az itt költő álcserepesteknős, amiből évente 30-36 000 példány látogatja meg a szigetet.[4] A madárvilág rendkívül gazdag, nagyszámú sirály, flamingó és gémféle költ itt és fontos megállóhelye számos költözőmadárnak, köztük a füsti fecskének is.[5]
Történelem
[szerkesztés]
A régészeti leletek tanulsága szerint a sziget már az ókor korai időszakában is lakott volt, a régészek 4000 éves leleteket is feltártak. A korabeli szemétdombok összetételéből megállapítható, hogy a korabeli lakosok elsősorban kagylókkal és halakkal táplálkoztak. Már a korai időszakban megkezdődött a malachit és a türkiz kismértékű bányászata, amit Egyiptomba exportáltak és réz kitermeléséről is vannak bizonyítékok. Maszíra valószínűleg azonos Orgyris szigetével, amit Nagy Sándor admirálisa, Nearkhosz említ, amikor körülhajózta az Arab-félszigetet Kr. e. 324 és 321 között. A sziget megjelenik az Erythra-tenger körülhajózása című római hajózási szakkönyvben is, Szarapisz néven. A 14.századi arab utazó, Ibn Battúta is meglátogatta útja során a földdarabot. A sziget első fölmérését Steafford Bettesworth Haines angol hajós végezte el a 19. század elején.[6]
Katonai bázis
[szerkesztés]Maszíra az 1930-as évek első felében vált stratégiailag fontossá, ekkor a brit Királyi Légierő egy apró repülőteret épített, amely üzemanyagtöltő állomásként funkcionált. A bázis folyamatosan fejlődött egészen az 1970-es évekig, és fontos szerepet játszott a déli Zofár kormányzóságban 1963-1976-ig zajló szeparatista felkelés leverésében. A britek 1977. március 31-én átadták a fennhatóságot az ománi haderőnek. Az 1990-es évek öbölháborúi idején az ellátási lánc fontos elemeként szolgált és napjaink közel-keleti konfliktusaiban is részt vesz, mint az ománi légierő egyik legfontosabb bázisa.[7]
Népesség
[szerkesztés]
Omán többi részéhez hasonlóan a teljes helyi lakosság az arab népcsoporthoz tartozik. A körülbelül 12 000 fős népesség 12 településen él, a népsűrűség a sziget északi részén koncentrálódik, ahol a katonai bázis és a legnagyobb település, Hilf is található. A lakosság hagyományosan állattenyésztéssel, halászattal és hajóépítéssel foglalkozik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Moseley, F. (1990. január 1.). „The structure of Masirah Island, Oman” (angol nyelven). Geological Society, London, Special Publications 49 (1), 665–671. o. DOI:10.1144/GSL.SP.1992.049.01.40. ISSN 0305-8719.
- ↑ A Google Maps domborzati és műholdas térképe alapján
- ↑ Masirah Climate Normals 1980-1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
- ↑ Ban on night visits at Omani island's nature reserves (angol nyelven). gulfnews.com. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ Oman Observer: Masirah Island enjoys ecological richness, diversity. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ Masirah Island. home.kpn.nl. [2018. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ RAF MASIRAH, OMAN, REMEMBERED (angol nyelven). RAF MASIRAH, OMAN, REMEMBERED. (Hozzáférés: 2021. február 23.)