Mastigamoeba
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(1910)_(17950796051).jpg) Mastigamoeba spp., fig. 3-4, fig. 16-18
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Fajok | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mastigamoeba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mastigamoeba témájú kategóriát. |
A Mastigamoeba pelobionta Archamoebae-nemzetség, melyet korábban a protiszták közé soroltak. Mitokondrium nélküli anaerob, polimorf nemzetség. Életciklusa során leggyakrabban ostoros amőba. Általában szabadon élő, de endobionta fajai is ismertek.
Kevéssé tanulmányozott, vitatott összetételű nemzetség. Bár több tucat faját írták le (egyeseket más nemzetségekben, például a Phreatamoebában, a Dinamoebában és a Mastiginában, a jól ismert fajai a Mastigamoeba aspera Schulze 1875, a Mastigamoeba simplex Kent 1880, a Mastigamoeba chlamys (Frenzel 1897) Lemmermann 1914, a Mastigamoeba viridis Prowazek 1900, a Mastigamoeba trichophora Lauterborn 1901, a Mastigamoeba balamuthi (Chàvez et al. 1986) Simpson et al. 1997, a Mastigamoeba schizophrenia Simpson et al. 1997 és a Mastigamoeba punctachora Bernard, Simpson et Patterson 2000. A Mastigamoeba balamuthit korábban Phreatamobea balamuthinak nevezték, és nemzetség szintjén megkülönböztethetetlennek tartották, de ez nem teljesen elfogadott.[1] Minden faj sok hasonlóságot mutat más pelobiontákkal, például a Mastigella és az Entamoeba nemzetségekkel.
Ide tartozik egy humán patogén, a Mastigamoeba balamuthi is.[2]
Korábban a Breviata anathema is ide tartozott Mastigamoeba invertens ATCC 50338 néven.[3]
Történet
[szerkesztés]A Mastigamoebát üvegszerű sejtplazmával és ostorral rendelkező amőboid testű egysejtűek nemzetségeként írták le. A Mastigella és a Mastigina nemzetségekhez való hasonlóságai miatt 1891-ben módosították leírását, melyben csak azon üvegszerű sejtplazmájú ostoros amőbákat sorolták ide, ahol az ostor és a sejtmag közt közvetlen kapcsolat van, alkalmanként vannak laterális állábai, és sejtmagja nyújtott.[4] A 20. században több száz fajt soroltak a Mastigamoebába külső morfológiai jellemzők alapján, azonban az életciklusokról szóló újabb flefedezések alapján egy élőlény életciklusa során több morfológiát vehet fel, megkérdőjelezve a leírt fajok számát.[5] Jelenleg 9 igazolt és megkülönböztetett Mastigamoeba-faj van sok vitatott mellett. Thomas Cavalier-Smith 1983-ban írta le az Archamoebae csoportot, melybe többek közt a Mastigamoebidát is sorolta, melybe a Mastigamoeba tartozik.[6]
Korábban az ostoros amőbákat a pelobionták közé sorolták, melybe a Mastigamoebida mellett a Pelomyxida tartozik.[6] E csoportot Cavalier-Smith bazális, ősi eukarióta csoportnak tekintette.[7]
Élőhely és ökológia
[szerkesztés]A Mastigamoeba pelobionta. Az ilyen életmódú fajok mikrooxiás környezetben élnek, ahol az oxigénszint a légkörinek 10–20%-a, például felső sár- és homokrétegekben vagy sekély tavak víz-üledék felületében. Egyes fajai megtalálhatók szennyvíztisztítókban is. Legtöbb faja világszerte előfordul: több tanulmány jelentős elterjedését mutatta ki Európa és Észak-Amerika mérsékelt övezeti részeiben.[8] Élőhelyei közé elsősorban az édesvízi folyók és tavak tartoznak, leggyakoribbak az álló vízben, ahol gyakoriak az alacsony oxigéntartalmú környezetek, de tengerekben is megtalálhatók. Általában élőhelyeik szerves anyagban gazdagok.
Bár a legtöbb pelobionta szabadon élő, egyes fajai endobionták, vagyis csak gazdáik emésztőrendszerében élnek. Ezek teljesen anaerobok, és alacsony pH-jú környezetekben élnek. Számos gerinces és gerinctelen gazdájuk van, és elsősorban főemlősökben és kutyákban élnek.[9]
Morfológia
[szerkesztés]Ostoros amőbák tartoznak ide átlátszó üvegszerű sejtplazmával. A Mastigamoeba polimorf – életciklusa során több morfológia közt váltakozik: lehet ostoros vagy ostor nélküli amőba, többmagvú amőba vagy ciszta.[10]
2 fő kládja van. Az A klád fajai szélesebb és nagyobb ostorúak, és nagyobbak – akár 200 μm hosszúak is lehetnek – (például M. balamuthi), a B kládéi kisebbek – gyakran kevesebb mint 80 μm-esek –, ostoruk kisebb és keskenyebb (például M. simplex). Az A klád farokszerkezetekkel, a B követő állábbal rendelkezik. Az ostor hossza 10–60 μm.[11]
Az egyetlen ostor 9+2-es mikrotubulus-szerkezetű. Az ostorszerkezet egyetlen alapi testből áll, melyből az ostor kiindul. Egy mikrotubuluskúp kapcsolja ezt a maghoz. Az A klád fajaiban ez széles, és az alapi test alapjából és laterális végéből indul ki, míg a B kládéiban e kúp keskeny, és csak az alapi test alapjából indul ki. Az ostorszerkezet elöl van, és segíti a sejt mozgását.[4]
A sejtet kívül egyenlőtlenül eloszló vékony szerves rostréteg borítja. Ez párhuzamosan fut a membránnal, legnagyobb vastagsága mintegy 1 μm. Ennek kémiai összetétele ismeretlen. Egyes Mastigamoeba-fajokon egyenlőtlenül eloszló, ismeretlen összetételű üreges tüskék vannak. A szerves rétegben alkalmanként prokarióta szimbionták vannak, ezek csoportosítása és kapcsolatai ismeretlenek.[12]
A cisztát ismeretlen összetételű fal veszi körül. A ciszta egymagvú, és szemcsékkel van tele.[10]
Golgi-diktioszómái nincsenek, azonban az endomembrán rendszer rokon elemeiben fennmaradtak ezek funkciói. Az endoplazmatikus retikulum kapcsolt szerkezetekkel és a diktioszómák funkcióit betöltő vezikulumokkal rendelkezik.[7]
Nincs minden fajában peroxiszóma, de egyes fajai rendelkeznek peroxiszóma-fehérjékkel – például peroxin-3-mal, -11-gyel és -14-gyel – és „anaerob peroxiszómákkal”, melyek nem rendelkeznek katalázzal.[13]
Az Archamoebae fajai nem rendelkeznek hagyományos mitokondriumokkal. A Mastigamoeba mitokondriumai némi mitokondriális funkcióval még rendelkező vagy teljesen megváltozott funkciójú sejtszervecskékké alakultak.[13]
Egyes fajok, például a M. balamuthi mitokondriumeredetű sejtszervecskékkel (hidrogenoszóma) rendelkeznek. Ezek az ATP-t a piruvát anaerob részleges oxidációjával termelik, genomjukat és az elektrontranszportláncot elvesztették, melléktermékük a hidrogén. A mitokondriumokból az aerob állapot elvesztésével alakultak ki. A vas-kén csoportok bioszintézise citoszolikussá vált horizontális géntranszferrel..[14]
Más fajok még tovább redukált sejtszervecskékkel, mitoszómákkal rendelkeznek. Ezek egyetlen funkciójává vált a vas-kén csoportok bioszintézise. Már nincs energiatermelő anyagcsere-funkciójuk, így máshonnan kell energiát szerezniük. Az ATP-termelés elvesztésének pótlására a mitoszómával rendelkező fajok az ATP-importra képessé váltak.[14]
Fő trofikus formája az egymagvú ostoros amőba, bár egyes fajok rendelkeznek többmagvú állapottal is. Például a M. schizophrenia akár 10 maggal is rendelkezhet többmagvú állapotában.[7] A M. balamuthi leggyakoribb trofikus formája a többmagvú állapot, ahol akár 46 magja is lehet. Mitózissal és azt követő csírázással szaporodik. Ha többmagvú, ez eltérő számú magvú utódsejteket okoz.[10]
Gyakorlati jelentőség
[szerkesztés]A Mastigamoeba balamuthi a legismertebb Mastigamoeba-faj, mivel a mitokondrium nélküli élőlények kutatásában és tanulmányozásában modellszervezetként használják.[15] A vas-kén csoport-bioszintézis módját és annak mitokondriumokból citoszolba való mozgását sokat tanulmányozták a M. balamuthiban. A M. balamuthi mitokondriummaradványai feltehetően köztes állapotok a hagyományos mitokondrium és a más fajokban talált mitoszómák közt.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Milyutina IA, Aleshin VV, Mikrjukov KA, Kedrova OS, Petrov NB (2001. július 1.). „The unusually long small subunit ribosomal RNA gene found in amitochondriate amoeboflagellate Pelomyxa palustris: its rRNA predicted secondary structure and phylogenetic implication”. Gene 272 (1–2), 131–139. o. DOI:10.1016/S0378-1119(01)00556-X. PMID 11470518.
- ↑ a b Gill E, Diaz-Triviño S, Barberà M, Silberman J, Stechmann A, Gaston D, Tamas I, Roger A (2007). „Novel mitochondrion-related organelles in the anaerobic amoeba Mastigamoeba balamuthi”. Mol Microbiol 66 (6), 1306–1320. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2007.05979.x. PMID 18045382.
- ↑ Walker G, Dacks J, Martin Embley T (2006). „Ultrastructural description of Breviata anathema, n. Gen., n. Sp., the organism previously studied as "Mastigamoeba invertens"”. J Eukaryot Microbiol 53 (2), 65–78. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2005.00087.x. PMID 16579808.
- ↑ a b Frenzel, Johannes (1891. december 1.). „Untersuchungen über die mikroskopische Fauna Argentiniens: Vorläufiger Bericht” (német nyelven). Archiv für Mikroskopische Anatomie 38 (1), 1–24. o. DOI:10.1007/BF02954385. ISSN 0176-7364.
- ↑ Bernard C, Simpson AGB, Patterson DJ (2000. május 1.). „Some free-living flagellates (protista) from anoxic habitats”. Ophelia 52 (2), 113–142. o. DOI:10.1080/00785236.1999.10409422. ISSN 0078-5326.
- ↑ a b Cavalier-Smith T (1983). „A 6-kingdom classification and a unified phylogeny”. Endocytobiology II: Intracellular Space as Oligogenetic, Berlin, 1027–1034. o, Kiadó: Walter de Gruyter & Co.. DOI:10.1515/9783110841237-104.
- ↑ a b c Simpson AGB, Bernard C, Fenchel T, Patterson DJ (1997. január 1.). „The organisation of Mastigamoeba schizophrenia n. sp.: More evidence of ultrastructural idiosyncrasy and simplicity in pelobiont protists”. European Journal of Protistology 33 (1), 87–98. o. DOI:10.1016/S0932-4739(97)80024-7.
- ↑ Larsen J, Patterson DJ (1990. augusztus 1.). „Some flagellates (Protista) from tropical marine sediments”. J Nat Hist 24 (4), 801–937. o. DOI:10.1080/00222939000770571. ISSN 0022-2933.
- ↑ Walker G, Zadrobilkova E, Čepička I. Archamoebae, Handbook Of The Protists, 1349–1403. o. (2017)
- ↑ a b c Chavez LA, Balamuth W, Gong T (1986. augusztus 1.). „A light and electron microscopical study of a new, polymorphic free-living amoeba, Phreatamoeba balamuthi n. g., n. sp.”. J Protozool 33 (3), 397–404. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1986.tb05630.x. PMID 3746722.
- ↑ Ptáčková E, Kostygov AY, Chistyakova LV, Falteisek L, Frolov AD, Patterson DJ, Walker G, Čepička I (2013. május 1.). „Evolution of Archamoebae: morphological and molecular evidence for pelobionts including Rhizomastix, Entamoeba, Iodamoeba, and Endolimax”. Protist 164 (3), 380–410. o. DOI:10.1016/j.protis.2012.11.005. PMID 23312407.
- ↑ Frolov AO, Chystyakova LV, Malysheva MN (2011. február 1.). „Light and electron microscopic study of Pelomyxa flava sp.n. (archamoebae, pelobiontida)”. Cell Tissue Biol 5 (1), 81–89. o. DOI:10.1134/S1990519X1101007X. ISSN 1990-519X.
- ↑ a b Le T, Žárský V, Nývltová E, Rada P, Harant K, Vancová M, Verner Z, Hrdý I, Tachezy J (2020. január 28.). „Anaerobic peroxisomes in Mastigamoeba balamuthi”. Proc Natl Acad Sci U S A 117 (4), 2065–2075. o. DOI:10.1073/pnas.1909755117. PMID 31932444. PMC 6994998. (Hozzáférés: 2024. december 3.)
- ↑ a b Wai K, Slotboom DJ, Cox S, Embley TM, Fabre O, van der Giezen M, Harding M, Horner DS, Kunji ERS (2005. április 1.). „A novel ADP/ATP transporter in the mitosome of the microaerophilic human parasite Entamoeba histolytica”. Current Biology 15 (8), 737–742. o. DOI:10.1016/j.cub.2005.02.068. PMID 15854906.
- ↑ Gill EE, Diaz-Triviño S, Barberà MJ, Silberman JD, Stechmann A, Gaston D, Tamas I, Roger AJ (2007. október 17.). „Novel mitochondrion-related organelles in the anaerobic amoeba Mastigamoeba balamuthi: Novel mitochondrion-related organelles in M. balamuthi”. Molecular Microbiology 66 (6), 1306–1320. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2007.05979.x. PMID 18045382.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Mastigamoeba című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
