Massimo Bontempelli
| Massimo Bontempelli | |
.jpg) | |
| Született | 1878. május 12.[1][2][3][4][5] Como[6][7] |
| Elhunyt | 1960. július 21. (82 évesen)[2][3][4][5][8] Róma[7] |
| Álneve | Flor |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az olasz szenátus tagja (1948. május 8. – 1950. február 2.) |
| Iskolái | Torinói Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Campo Verano[9] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Bontempelli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Massimo Bontempelli (Como, 1878. május 12. — Róma, 1960. július 21.) olasz költő, író, esszéista, műfordító.
Pályafutása
[szerkesztés]Az első világháborúban fronttisztként harcolt. Klasszikus tanulmányokat folytatott, a latin és görög nyelv tanára lett, évekig működött a tanári katedrán. 1930-tól az olasz királyi akadémia tagja volt. Belépett a fasiszta pártba, azonban 1939-ben, amikor a származása miatt Arnaldo Momigliano irodalomtudóst megfosztották katedrájától és azt felajánlották neki, Bontempelli ezt nem fogadta el, mire kizárták a pártból, felfüggesztették akadémiai tagságát és áttelepítették Velencébe. 1948-ban szenátorrá választották, azonban mandátumát csak 1950 februárjáig töltötte be, mivel a jobboldali többség azt érvénytelenítette. Élettársával, Paola Masino írónővel 1950-ben költözött Rómába. Utolsó évtizedét itt töltötte betegen és munkaképtelenül. Korábban többször járt Budapesten is. Szülővárosában emlékmúzeumot alapítottak a tiszteletére.
Irodalmi munkásságát klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással folytatta és később az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakjává vált. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento c. folyóirat alapítója és szerkesztője volt.
Főbb művei
[szerkesztés]- La vita intensa ('Az intenzív élet', novellák, 1920)
- La vita operosa ('A tevékeny élet', novellák, 1921)
- Eva ultima ('Utolsó Éva', kisregény, 1923)
- La donna dei miei sogni ('Álmaim asszonya', regény, 1925)
- Nostra Dea (történelmi vígjáték, az író kísérőzenéjével, 1925: Fáy E. B., Istennőnk, Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1933)
- Il figlio di due madri ('Két anya fia', regény, 1929)
- Vita e morte di Adria e de' suoi figli (regény, 1930: Révay J., Világszép asszony, Adria, 1933)
- La famiglia dei fabbro (regény, 1932: Révay J., Az ezüst kakas, 1940)
- 522 (regény, 1932: Révay J., ua., 1940)
- Burosangue ('Telivér', 1933)
- Gente nel tempo (regény, 1937: Rónai M. A., Halálos élet, 1938)
- L'avventura novecentista ('A novecentista kaland', esszé, 1938)
- Giro dei Sole (három kisregény, 1941, Kolozsvári Grandpierre E., A nap útján, 1943)
Gyűjteményes kiadások
[szerkesztés]- Teatro ('Színművei', 1947)
- Bacconti ('Elbeszélő művei', 1947—1956)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven)
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970) 1033. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
- Uj Lexikon 1. A-BRA (Budapest, 1936) 579. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 20.)
- A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1927 (37. évfolyam) 83. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 20.)