Martos Sándor
| Martos Sándor | |
| Született | Mandel Sándor 1888. december 8.[1] Mezőpeterd |
| Elhunyt | 1957. május 27. (68 évesen) Budapest XIV. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Pásztor Borbála (h. 1924–1957) |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Martos Sándor, születési és 1905-ig használt nevén Mandel Sándor[2] (Mezőpeterd, 1888. december 8. – Budapest, 1957. május 28.)[3] közgazdasági író, bankigazgató.
Élete
[szerkesztés]Mandel Márton (1853–1926) és Mandel Vilma (1865–1945) gyermekeként született zsidó családban. Anyai nagyapja Mandel József (1837–1912)[4] földbirtokos, takarékpénztári igazgató, a nyírbátori Chevra Kadisa elnöke volt, Mandel Pál (1840–1908) országgyűlési képviselő és a nemességet szerző kántorjánosi Mándy Ignác testvére.
Tanulmányait a budapesti VI. Kerületi Községi Felső Kereskedelmi Iskolában végezte.[5] Pályafutását 1906-ban a Standard Életbiztosító Társaságnál kezdte. 1907-ben a Magyar Agrár és Járadékbank szolgálatába lépett. Mint egyéves önkéntes vonult be a mozgósításkor a 25. vadászzászlóaljhoz, majd szolgált a 43. gyalogezredben, 1916 júniusától a 17-ik honvéd gyalogezrednél és végül az 1. honvéd gyalogezredhez került.[6] Részt vett a doberdói csatában, illetve a St. Martino, Nova-Vas és a Comeni fennsíkon lefolyt súlyos harcokban.[7] Tizenhat hónapot szolgált a fronton századosi rangban. 1921-ben a Magyar–Olasz Bank Rt. fiókvezetője, 1924-től igazgatója volt. 1933-ban a közhasznú érdemes tevékenysége elismeréséül a kormányzótól megkapta a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet.[8] 1939-ben nyugállományba helyezték. 1945 után az Országos Tüzelőanyagelosztó és Fabehozatali Iroda igazgató-helyetteseként működött.
Családja
[szerkesztés]Felesége Pásztor Borbála (1903–1973) volt, Pásztor Miksa kincstári főtanácsos. a Pénzintézeti Központ helyettes vezérigazgatója és Pick Balduina lánya, akit 1924. március 2-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[9]
Két gyermekük született, akik közül Martos Sándor János tizenkilenc évesen 1944 végén életét vesztette.[10]
Testvére Martos István (1886–1944) volt, aki 1920-tól a balatonfüredi Erzsébet Szanatórium orvosaként, illetve osztályvezető főorvosaként dolgozott. Házastársával és anyósával együtt 1944 áprilisában öngyilkos lett.[11]
Művei
[szerkesztés]- Bank és tőzsde (Berkovits Jenővel, Budapest, 1914)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Signum Laudis
- Sebesültek érme
- Károly-csapatkereszt
- Háborús emlékérem
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Martos Sándor, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10161.htm
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 46284/1905. Forrás: MNL-OL 30800. mikrofilm 771. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1905. év 31. oldal 27. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XIV. kerületi állami halotti akv. 653/1957. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Mandel József gyászjelentése (1912). (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Volt tanítványaink – Iskolai értesítők, Budapest – VI. ker. községi felső kereskedelmi iskola, 1937
- ↑ Bartha Lajos, Dereánó Ödön. Az 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma (1939). Hozzáférés ideje: 2021. július 26.
- ↑ Sipos Gyula. A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfölkelő ezredek története [1937]. Hozzáférés ideje: 2021. július 26.
- ↑ Budapesti Közlöny, 1933. december 22. (67. évfolyam, 290. szám)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 275/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Martos Sándor János halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 2837/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Végső István: Balatonfüred zsidótlanítása – 1944. szombat.org. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
Források
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8