Markovits Györgyi
| Markovits Györgyi | |
| Született | 1919. november 22. Sárbogárd |
| Elhunyt | 1985. március 7. (65 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Markovits Áron Deutsch Erzsébet |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1952) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (60-5-98. fülke)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Markovits Györgyi (Sárbogárd, 1919. november 22. – Budapest, 1985. március 7.)[3] magyar irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1972), Markos Miklós (1924–2000) filmrendező, forgatókönyvíró nővére és Markovits Pál (1917–2010) állatorvos, kutató húga.
Pályafutása
[szerkesztés]Markovits Áron (1885–1944) állatorvos és Deutsch Erzsébet (1891–1944) második gyermekeként született. Hárman voltak testvérek. A budapesti Erzsébet Nőiskolában érettségizett (1936),[4] majd varrni tanult és kozmetikus szakiskolát végzett. A második világháború idején férjhez ment Lieblich Pálhoz, akit azonban 1944-ben a Gestapo letartóztatott, és többé nem látták. Szüleit 1944 nyarán Auschwitzba deportálták, ahonnan nem tértek vissza.
1945–1946-ban Temesváron élt, majd 1949-ig a Magyar–Szovjet Olajipari Részvénytársaság adminisztrátoraként dolgozott. 1947-ben összeházasodott Kocziha János mérnökkel, aki az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) párttitkára volt. 1949-től 1957-ig az OSZK könyvtárosa, 1957 és 1983 között a Zárolt Kiadványok Tára vezetője volt. 1952-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán magyar–francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1972-ben a Fejezetek a magyarországi cenzúra történetéből. A haladó sajtó és irodalom küzdelme a sajtószabadságért. 1919–1944. című értekezésével megkapta az irodalomtudományok kandidátusa címet.
Gyermekei: Kocziha Zsuzsanna (1955–) és Kocziha Miklós (1957–) pedagógus.
Főbb művei
[szerkesztés]- Magyar pokol: A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében (szerk., Budapest, 1964)
- Üldözött költészet. Kitiltott, elkobzott, perbe fogott kötetek, versek a Horthy-korszakban (Budapest, 1964)
- A cenzúra árnyékában. Dokumentum-gyűjtemény (Tóbiás Áronnal, Budapest, 1966)
- „Terjesztését megtiltom!”. (A két világháború közötti korszak üldözött sajtója) (Budapest, 1970)
- „A szavak megmaradnak”. Az európai ellenállási mozgalmak irodalmának bibliográfiája (Eger, 1975)
- Hazatért szövegek. Magyar emigráns antifasiszták írásai. 1919–1945 (Budapest, 1975)
- „Amíg szívünk dobog… ” Válogatás a szocialista irodalomból 1932–1944 (Budapest, 1975)
- A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919–1944) (Budapest 1985)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Munka Érdemrend arany fokozata (1979)[5]
- Szocialista Kultúráért (1983)[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Gyászjelentése (1985). (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Iskolai értesítők, Budapest – Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1936
- ↑ Művelődési közlöny, 1979. december 15. (23. évfolyam, 24. szám)
- ↑ Művelődési közlöny, 1983. október 5. (27. évfolyam, 19. szám)
Források
[szerkesztés]- Somogyi Pálné: Markovits Györgyi
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
- Kozák Péter: Markovits Györgyi. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- Visszaemlékezés – Markovits Pál (centropa.org). (Hozzáférés: 2021. július 26.)
