Ugrás a tartalomhoz

Markos György (geográfus)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a geográfusról szól. Hasonló címmel lásd még: Markos György (egyértelműsítő lap).
Markos György
SzületettMarkos György István
1902. december 3.[1]
Budapest
Elhunyt1976. július 5. (73 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaNey Zsuzsanna
(h. 1926–1940)
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Markos György, teljes nevén Markos György István (Budapest, Józsefváros, 1902. december 3.[2] – Budapest, 1976. július 5.) geográfus, grafikus, újságíró, egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora (1966).

Élete

[szerkesztés]

Markos Erzsébet irodavezetőnő gyermekeként született. Markos Gyula (1861–1944) lapszerkesztő, országgyűlési képviselő a gyermeket később magáénak ismerte el.[2][3] A Tanácsköztársaság idején az iskoladirektórium tagja volt, s részt vett az agitálásban, ezért kizárták az ország összes középiskolájából. Apja kapcsolatainak köszönhetően végül leérettségizett és a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti karának hallgatója lett. Filozófiát Pauler Ákostól és Kornis Gyulától, művészettörténetet Hekler Antaltól tanult. Több baloldali ifjúsági csoport tagja lett. A lebukástól tartva 1922-ben Bécsbe emigrált, ahol bekerült az osztrák kommunista mozgalomba. A Bécsi Egyetemen tanult és közben az Osztrák Kommunista Párt sajtótermékeit terjesztette vidéken, azonban lebukott és visszatoloncolták Magyarországra. Fél év börtönbüntetést kapott. Szabadulása után festészettel és rajzolással foglalkozott. Absztrakt műveiből a Mentor könyvkereskedésben kiállítást rendeztek, melyet Lyka Károly és Elek Artúr is méltatott. 1926. szeptember 27-én Budapesten nőül vette Ney Zsuzsannát, akitől 1940-ben elvált.[4] Az 1920-as években Berlinbe költözött, ahol Németország Kommunista Pártjának dolgozott; plakátokat készített. 1933-ban egy szovjet filmvállalat pályázatára beküldött filmforgatókönyve első díjat nyert. Moszkvába szeretett volna utazni, azonban azt a választ kapta, hogy filmjét egyelőre nem forgatják le és a párizsi német emigrációnál jelentkezzen. Párizsban propagandarajzokat, politikai karikatúrákat készített a Párizsban megjelenő és Németországba csempészett illegális sajtó részére. Közben Barbusse hetilapjának, a Le Monde-nak is dolgozott, ahonnan a l'Humanitéhoz került. A lap szerkesztőségében kezdett gazdasági kérdésekkel foglalkozni, eleinte mint grafikus. 1937-ben jelent meg a francia nagytőke természetrajzát megelevenítő füzete Les trusts contre la France (A trösztök Franciaország ellen) címmel. 1938 decemberéig Franciaországban maradt, ahonnan fél évre Svájcba költözött, ahol továbbra a l'Humanité munkatársa maradt. 1940-ben feleségével hazatért. 1940 decemberében jelent meg első könyve, Az orosz ipar fejlődése Nagy Pétertől Sztálinig című könyve Cserépfalvi Imre kiadóvállalatánál. Írása megjelent a Népszava 1941. évi karácsonyi számában. 1944-ben a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták. 1945 májusában tért haza a Dunán Rajk Lászlóval és annak feleségével. Ugyanezen év decemberéig a Szabad Nép című napilap közgazdasági és külpolitikai rovatvezetőjeként dolgozott. Tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, majd a Magyar Dolgozók Pártjának. 1945 végén a Gazdasági Főtanácsnál vállalt munkát, majd 1947–1948-ban az Országos Tervhivatal sajtóosztályát vezette és közben a Közgazdaság című hetilap felelős szerkesztője volt. 1948-ban részt vett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem megszervezésében, és a gazdaságföldrajz tanszék élére került. 1948 márciusában az Állami Bauxit–Alumínium Rt. igazgatóságának tagjává nevezték ki.[5] 1950-ben közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésében. Az 1950-es évek elején az MTA földrajzi állandó bizottságának elnöke és a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke volt. 1953 után Nagy Imre híve lett. Egyike volt az 1956. október 6-i Rajk-temetés megszervezőinek. Az 1956-os forradalom alatt Ádám György társaságában megszervezte az ELTE központi épületében a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságát, és a testület egyik vezetőjévé választották. A forradalom leverése után eltávolították az egyetemről, rövid ideig állás nélkül maradt. Többször kihallgatták, de eljárást nem indították ellene. 1959-től az MTA Földrajzi Intézetében dolgozott, és csak tudományos munkát végzett. Rendszeresen publikált hazai és külföldi folyóiratokban, tanított a potsdami gazdasági főiskolán. Dolgozott a Hirt osztrák és a Brockhaus német lexikonok számára.

A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, azonban sírját később felszámolták.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A magyar ipar száz éve (Budapest, 1942, 5. teljesen átdolgozott kiadás: Budapest, 1949)
  • Magyarország gazdasági földrajza (Budapest, 1962)
  • Ajka, a bauxitváros (gazdasági és településföldrajzi tanulmány, Budapest, 1967)
  • Vándorló fegyház (Budapest, 1971, 2. kiadás: 1977)
  • A magyar népgazdaság fejlődésének területi problémái (1976)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948)[6]
  • Kiváló Szolgálatért Emlékérem (1955)[7]
  • Magyar Partizán Emlékérem (1955)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[8]

Emlékezete

[szerkesztés]

A Budapesti Corvinus Egyetem főépületének I. emeleti folyosóján 2003. december 16-án avatták fel mellszobrát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Markos György, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10057.htm
  2. ↑ a b Születési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári születési akv. 6328/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 27.)
  3. ↑ Bátorfy Attila: György Markos and His Pictorial Information Graphics. nightingaledvs.com, 2021. június 10. (Hozzáférés: 2021. július 27.)
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 549/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 27.)
  5. ↑ Magyar Közlöny, 1948. március 10. (58. szám)
  6. ↑ Magyar Közlöny 1948. augusztus 1. (173. szám)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1955. január 27. (9. szám)
  8. ↑ Magyar Közlöny, 1968. július 20. (60. szám)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Markos_György_(geográfus)&oldid=26761229”