Manuel de Llanza y Pignatelli

Manuel de Llanza y Pignatelli
Született	Manuel de Llanza y de Pignatelli de Aragón 1858. január 28. Barcelona
Elhunyt	1927. július 18. (69 évesen) Barcelona
Állampolgársága	spanyol
Gyermekei	Luis de Llanza y de Bobadilla
Szülei	Benet de Llança i Esquivel
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	member of the Congress of Deputies Senator of the Kingdom
Kitüntetései	Order of Prohibited Legitimacy
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel de Llanza y Pignatelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manuel de Llanza y de Pignatelli de Aragón, Hurtado de Mendoza y Esquivel, Solferino 9. hercege, Coscojuela 11. márkija,  Centelles 13. grófja (1858 – 1927) spanyol karlista politikus volt. A 19. század végén Katalóniában a párt vezetőinek egyike volt, és 1910–1914, valamint 1917–1919 között a regionális vezetője volt.

Család és ifjúság

A Llanzák Katalónia egyik legrégebbi családja, amelyről már a 12. századból is maradtak fenn feljegyzések. A 17. század elején az egyik ága Vilassar de Marban telepedett le. Manuel apai nagyapja, Rafael de Llanza i de Valls (1772–1833) a napóleoni években katonáskodott, harcolt szinte egész Európában. Bebörtönözték, mivel 1808-ban megpróbált csatlakozni a franciaellenes felkeléshez (félszigeti háború).

Rafael fia és Manuel apja, Benito Llanza y de Esquivel (1822–1863) kezdetben szintén a hadseregben szolgált. A Ministerio de Instrucción Pública főtisztviselőjeként vált ismertté az egymást követő Narváez-kormányokban, az intellektuális elit tagja, és vitákat folytatott Pablo Piferrerrel , Joan Mañé i Flaquerrel, Francesc Pi i Margall-lal, Manuel Milà i Fontanals-sal, valamint Manuel Tamayo y Baus-sal. 1849-ben apja feleségül vette Maria de la Concepción Pignatelli de Aragón y Bellonit (1824-1858), Solferino hercegnőjét és Centelles grófnőjét.

A házaspárnak 5 gyermeke született. Gyerekkoráról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy nagyon korán árva maradt; mivel idősebb bátyja csecsemőkorban hunyt el,  10 éves korára ő örökölte családja összes nemesi címét és a vagyont. Nővéreivel együtt apai nagybátyja, Rafael Llanza y Esquivel nevelte fel, aki testvérével ellentétben karlista volt. A család a Köztársaság nyilatkozatát követően elhagyta Spanyolországot, és csak 1876-ban tért vissza. Manuel beiratkozott az egyetemre a Barcelonában, és az 1870-es évek végén végzett. 1881-ben feleségül vette Maria Asunción de Bobadilla y Martínez de Arizalát (1861-1898), egy gazdag navarrai család leszármazottját (apja, Mauricio de Bobadilla y Escrivá de Romaní, aki a navarrai karlisták vezetője volt). A pár Barcelonában telepedett le. 1884 és 1895 között összesen hét gyermekük született. A legidősebb fiú, Luis Gonzaga de Llanza y de Bobadilla, testvérével, Franciscóval együtt karlista volt, de egyikük sem vált kiemelkedő politikussá.

Források

• Jordi Canal i Morell, Carlisme i catalanisme a la fi del segle XIX. Notes sobre unes relacions complexes, [in:] Le discours sur la nation en Catalogne aux XIXe et XXe siècles. Hommage à Antoni M. Badia i Margarit, Paris 1995, pp. 211–230
• Jordi Canal i Morell, ¿En busca del precedente perdido? Tríptico sobre las complejas relaciones entre carlismo y catalanismo a fines del siglo XIX, [in:] Historia y Politica 14 (2005), p. 45-84
• Jordi Canal i Morell, El carlisme catalá dins l'Espanya de la Restauracio,1875-1900: Un assaig de medernitzacio polftica (1888-1900), [in:] Bulletin d'histoire contemporaine de l'Espagne 27 (1998), pp. 245–251
• Jordi Canal i Morell, El carlisme catala dins l'Espanya de la restauracio: un assaig de modernització politica (1888-1900), Barcelona 1998, ISBN 978-8476022436
• Agustín Fernández Escudero, El marqués de Cerralbo (1845-1922): biografía politica [PhD thesis], Madrid 2012
• Isidre Molas, Els senadors carlins de Catalunya (1901-1923), Barcelona 2009
• Maria Gemma Rubí i Casals, Francesc Espinet, Solidaritat catalana i Espanya (1905-1909), Barcelona 2009, ISBN 9788492437153
• Xavier Tornafoch, Política, eleccions i caciquisme a Vic [PhD thesis Universitat Autonoma de Barcelona], Barcelona 2003,
• Colin M. Winston, Workers and the Right in Spain, 1900-1936, Princeton 2014, ISBN 9781400858095