Mantidactylus majori

Mantidactylus majori
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Békák (Anura);
Alrend:	Neobatrachia;
Család:	Aranybékafélék (Mantellidae);
Alcsalád:	Mantellinae;
Nem:	Mantidactylus;
Faj:	G. majori;
Tudományos név
	Mantidactylus majori; Boulenger, 1896
Szinonimák
	Mantidactylus Majori Boulenger, 1896; Mantidactylus (Mantidactylus) majori — Ahl, 1931; Mantidactylus (Hylobatrachus) majori — Dubois, 1992; Mantidactylus (Ochthomantis) majori — Glaw & Vences, 1994;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mantidactylus majori témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mantidactylus majori témájú médiaállományokat és Mantidactylus majori témájú kategóriát.

A Mantidactylus majori a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe, az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Madagaszkár endemikus faja. A sziget keleti részén, 1400 m-es tengerszint feletti magasságban honos. Elterjedési területe két különálló részre osztható, ezért lehetséges, hogy az északabbra található egyedek még le nem írt fajhoz tartoznak.

Nevének eredete

Nevét Charles Immanuel Forsyth Major svájci zoológus és paleontológus tiszteletére kapta.

Megjelenése

Közepes méretű Mantidactylus faj. A kifejlett példányok mérete 41–47 mm. Feje jellegzetesen csúcsos. Mellső lába úszóhártya nélküli, a hátsón kifejlett úszóhártyák találhatók. Háti bőre sima vagy enyhén szemcsézett. Színe egyenletesen barna, oldalán fehér csík húzódik. Hasi oldala egységesen fehéres. A hímeknek combmirigyük és enyhén nyújtható egyszeres hanghólyagjuk van.^[1]

Délkelet-Madagaszkáron gyakorta megfigyelhető faj, általában az esőerdőkben, vízfolyásokban figyelhető meg. Az egyedek gyakran napközben is láthatók a vízben. Általában 15 petéből álló petecsomóit víz fölé hajló növényekre rakja. A petéket a hím őrzi, aki éjszaka a petéken ül.

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területe nagy, populációja vélhetően nagy méretű. Bár több védett területen is előfordul, erdei élőhelyét fenyegeti a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invazív eukaliptuszfajok terjedése, a legeltetés és a lakott területek növekedése.^[2]

Jegyzetek

↑ Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.
↑ Cadle, J. and Raxworthy, C. (2008). Mantidactylus majori. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 30 April 2020

Források

Boulenger, 1896 : Descriptions of two new frogs obtained in Madagascar. Annals and Magazine of Natural History, Ser. 6, vol. 18, p. 420-421 ([https://archive.org/details/annalsmagazineof6181896lond eredeti publikáció).
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 30.) (angolul)
A Mantidactylus majori az Amphibiaweb oldalon
Amphibian Species of the World 6.0

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[G&V-1] Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln.

[2] Cadle, J. and Raxworthy, C. (2008). Mantidactylus majori. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 30 April 2020

[1]

[2]