Mangroveerdei sikló

Mangroveerdei sikló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett        IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Gonyosoma Faj: G. oxycephalum
Tudományos név
Gonyosoma oxycephalum (Friedrich Boie, 1827)
Szinonimák
Szinonimák A faj szinonimái: Coluber oxycephalus BOIE, 1827 Gonyosoma viride WAGLER, 1828 Herpetodryas oxycephalus SCHLEGEL, 1837 Alopecophis chalybeus GRAY, 1849 Gonyosoma oxycephalus BLEEKER, 1857 Aepidea robusta HALLOWELL, 1861 Gonyosoma oxycephalum STOLICZKA, 1870 Coluber oxycephalus BOULENGER, 1890 Coluber oxycephalus BOULENGER, 1894 Elaphe oxycephala GRIFFIN, 1909 Gonyosoma oxycephala BARBOUR, 1912 Coluber floweri WERNER, 1925 (fide SMITH, 1928) Elaphe oxycephala oxycephala SACKETT, 1940 Elaphe oxycephala SMITH, 1943 Coluber jansenii Gonyosoma jansenii BLEEKER, 1858 ROBINSON & KLOSS, 1920 Gonyosoma oxycephalum DOWLING, 1958 Gonyosoma oxycephalum TRUTNAU, 1986 Elaphe oxycephala SCHULZ, 1996 Gonyosoma oxycephalum MANTHEY & GROSSMANN, 1997 Gonyosoma oxycephalum COX et al., 1998 Gonyosoma oxycephala GAULKE, 2001 Gonyosoma oxycephala FERNER et al., 2001 Elaphe oxycephala SHARMA, 2004 Gonyosoma oxycephala BURBRINK & LAWSON, 2007 Gonyosoma oxycephalum GAULKE, 2011 Gonyosoma oxycephalum WALLACH et al., 2014 Gonyosoma oxycephalum CHEN et al., 2014 Gonyosoma floweri CHAN-ARD et al., 2015
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú médiaállományokat és Mangroveerdei sikló témájú kategóriát.

A mangroveerdei sikló (Gonyosoma oxycephalum) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj. A faj korábban az Elaphe nembe tartozott.

Elterjedése

Délkelet-Ázsia és a Fülöp-szigetek mangrove mocsarainak és folyó menti erdőségeinek lakója.

Előfordulása

Fák lombkoronájában és a bokrokon él, nagyrészt itt is vadászik ahol színe jól álcázza, de zsákmány után kutatva lehúzódik a talajra is. Nappali életmódot folytat.

Megjelenése

Testhosszuk 1,5 méter körüli, de a kifejlett példányok a 2 métert is elérhetik. Áldozatait szorításával öli meg, teste izmos, de karcsú, oldalról lapított, amire nagy szüksége van, mikor nagy távolságokat hidal át a faágak között. Színük általában élénkzöld, de egyes példányok barnák, szürkék vagy sárgák. A fényes, sima felszínű pikkelyek elkülönülnek egymástól, a közötte lévő bőr sötét színű. Az ajakrész a test többi részénél világosabb, általában sárga, vagy sárgászöld, a zöld fejtetőtől egy sötét vonal választja el. Szájának belseje fekete színű. Nyelve kék, amit egy-egy alkalommal másodpercekig kinyújtva tart, nem tudni mi okból. Látása éles, nagy, kerek pupillájú szemei a nappali életmódhoz alkalmazkodtak. A farok színe is eltér az alapszíntől, szürke, barna, vörösesbarna vagy akár narancssárga, hossza a teljes testhossznak akár 20-30%-a is lehet. Ártalmatlan kígyó, de harcias, támadókedvű, védekezéskor teste elülső részét felemeli, felfújja a torkát, száját kitátva vagdalkozik és harap.

Feljegyzések szerint fogságban 6 évig is él.

Szaporodása

Tojásrakó, fészekalja 5-12 tojás. Az utódok 3 hónap múlva kelnek ki a tojásokból, körülbelül 40 cm hosszúságúak.

Tápláléka

Kisemlősök, gyíkok, madarak, tojások, főként denevérek.

Képgaléria