Ugrás a tartalomhoz

Maja Bošković-Stulli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maja Bošković-Stulli
Életrajzi adatok
Született1922. november 9.
Eszék
Elhunyt2012. augusztus 14. (89 évesen)
Zágráb
SírhelyMirogoj temető
Ismeretes mint
  • író
  • történész
  • irodalomtörténész
  • néprajzkutató
IskoláiFaculty of Science, University of Zagreb

Maja Bošković-Stulli (Eszék, 1922. november 9. – Zágráb, 2012. augusztus 14.) horvát szlávista és folklorista, irodalomtörténész, író, kiadó és akadémikus, aki főként a horvát szájhagyománnyal terjedő irodalomban végzett kiterjedt kutatásairól ismert.

Élete

[szerkesztés]

Eszéken született Dragutin és Ivanka Bošković gyermekeként zsidó családban. A gimnáziumi oktatás során csatlakozott a Jugoszláviai Ifjúsági Kommunista Szövetséghez (Savez Komunističke Omladine Jugoslavije, rövidítve: SKOJ). 1943-ban Olaszország kapitulációja és a rabi koncentrációs tábor felszabadítása után csatlakozott a partizánokhoz. Családjának sok tagja elpusztult a holokauszt során, köztük szülei és nővére, Magda.[1]

Az általános és középiskolát Zágrábban végezte. Szlavisztika tanulmányait Zágrábban, Kazanyban, Szentpéterváron és Belgrádban végezte.[1]A Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán 1950-ben szerzett diplomát, majd 1961-ben szerzett PhD fokozatot „Narodna predaja o vladarevoj tajni” (Népi hagyomány az uralkodó titkáról) című dolgozatával.[2] Számos nemzeti és nemzetközi konferencián és szimpóziumon vett részt, köztük a dubrovniki Egyetemközi Központban. Sok éven át a „Narodna umjetnost” folyóirat főszerkesztője, majd a szerkesztőbizottság tagja volt. Dolgozott a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémián, majd 1952-től nyugdíjazásáig, 1979-ig a zágrábi Etnológiai és Folklórkutató Intézetben tevékenykedett.[2][3] 1963-73 között az intézet igazgatója volt. 2005-ben Horvátország történetének 35 legfontosabb nőalakja közé választották. 2012. augusztus 14-én halt meg Zágrábban, és a Mirogoj temetőben temették el.

Munkássága

[szerkesztés]

Kutatásának fő területeit a szóbeli narratívák, azok terepi, történeti, összehasonlító és elméleti elemzése képezték. Terepmunkáját a hű leírásra való törekvés, az elbeszélőkre és stilisztikai személyiségükre vonatkozó adatok rögzítése, a mesemondás kontextusába való hallás jellemezte.[2] A munka eredménye 34 kéziratgyűjtemény és 59 magnófelvétel volt szinte egész Horvátország területéről. Ez az anyag a huszadik századi horvát szóbeli prózai örökség korpuszának jelentős részét képezi, és 1959–97-ben megjelent gyűjtemények és tudományos munkák alapját képezte.[2] Az európai (és világ) folklórkutatás huszadik századi eredményeit és saját tudományos megfontolásait „Priče i pričanje” (Mesék és történetek, 1997) című könyvében foglalta össze.[2]

Mintegy húsz könyvet és számos közleményt írt hazai és nemzetközi tudományos folyóiratokban. Kutatómunkájáért számos díjat kapott, 1975-ben éves szakmai díjat, 1990-ben horvát életműdíjat, 1991-ben Bécsben Herder-díjat, 1992-ben Palermóban Pitre Salomone Marino-díjat kapott. Rendes tagja volt a Horvátországi Tudományos és Művészeti Akadémiának.[4][3]

Fő művei

[szerkesztés]
  • Istarske narodne priče, Zagreb 1959.
  • Narodne pripovijetke ("Pet stoljeća hrvatske književnosti"), Zagreb 1963.
  • Narodne epske pjesme, knj. 2 ("Pet stoljeća hrvatske književnosti"), Zagreb 1964.
  • Narodna predaja o vladarevoj tajni, Zagreb 1967.
  • Usmena književnost ("Povijest hrvatske književnosti"), Zagreb 1978.
  • Usmena književnost nekad i danas, Beograd 1983.
  • Usmeno pjesništvo u obzorju književnosti, Zagreb 1984.
  • Zakopano zlato. Hrvatske usmene pripovijetke, predaje i legende iz Istre, Pula – Rijeka 1986.
  • U kralja od Norina. Priče, pjesme, zagonetke i poslovice s Neretve, Metković – Opuzen 1987.
  • Pjesme, priče, fantastika, Zagreb 1991.
  • Žito posred mora. Usmene priče iz Dalmacije, Split 1993.
  • Priče i pričanje: stoljeća usmene hrvatske proze, Zagreb 1997.
  • Usmene pripovijetke i predaje ("Stoljeća hrvatske književnosti"), Zagreb 1997.
  • O usmenoj tradiciji i o životu, Zagreb 1999.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Kekez: Josip Kekez - Hrvtaski biografski leksikon: Bošković-Stulli, Maja. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1989) (Hozzáférés: 2022. május 26.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Maja Bošković-Stulli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Maja_Bošković-Stulli&oldid=25886031”