Ugrás a tartalomhoz

Maizner János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maizner János
Életrajzi adatok
Született1828. május 24.
Vác
Elhunyt1902. június 30.(74 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes mintorvos
Pályafutása
Szakterületorvostudomány
Kutatási területszülészet
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TEnyilvános rendes tanár, dékán, rektor

Maizner János (Vác, 1828. május 24.Kolozsvár, 1902. június 30.) orvos, szülész, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

Id. Maizner Sámuel (akinek elődei Szászország Meissen városából 1756-ban II. Frigyes porosz király pusztító csapatai elől Csehországon át menekültek Magyarországra és telepedtek le Vácon) és Spitzer Julianna római katolikus szülők fia.

Miután a középiskolát és a kétéves filozófiát a váci piarista rendű gimnáziumban elvégezte, a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be. Az 1848. március 15-ei tüntetésben mint orvostanhallgató részt vett ugyan, de a szabadságharctól távol maradt, és miután a nyilvános tanításoknak az egyetem bezárásával vége szakadt, tanulmányait magánúton folytatta és 1849-ben Wagner Dániel pesti gyógyszerész családjánál húzódott meg nevelőként.

1852-ben orvosi oklevelet szerzett a pesti egyetemen. Ezután Balassa János mellett műtőnövendék volt, majd a világhirű Semmelweis Ignác Fülöp mellett asszisztensként működött. Rövid ideig Jászladányban volt községi, majd Kapnikbányán királyi bányaorvos.

1859. június 12-étől a kolozsvári orvos-sebészi tanintézethez a szülészet rendes tanárává nevezték ki, és október 3-án átvette a kolozsvári szülőintézet vezetését, melyben 33 évig működött. A szülészeten kívül ellátta 1860-ban az állatjárványtani és állategészségügyi tanári széket is; 1862-1863-ban előadta a törvényszéki orvostant és tetszhaláltant, 1869-ben ellátta a belgyógyászati katedrát és vezette a belgyógyászati kórházat. 1872. március 10-én az orvossebész tanintézet igazgatójává nevezték ki.

A kolozsvári egyetem megalakításában is élénken részt vett. 1872. június 17-én Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök, Pauler Tivadar közoktatási miniszter és Tisza Lajos gróf Kolozsvárra utaztak, és tanácskozásuknak eredménye az 1872. IX. törvénycikkel megalkotott kolozsvári egyetem lett. Ugyanazon év október 29-én a szülészet rendes egyetemi tanárává nevezték ki. Az egyetemi orvosi kar első tanártestületi gyűlésének emlékére 400 forint alapítványt tett. Az 1874/75-ös tanévben az orvosi kar dékánja, az 1885/86-os tanévben pedig az egyetem rektora volt.

Miután 1892. április 9-én neje elhalálozott, nyugalomba vonult. A szülészetben Semmelweis tanainak első hirdetője volt és egy súlyszámítási normának felfedezője, amely általánosan használatban volt.

Kolozsváron halt meg, és ott is van eltemetve a Házsongárdi temető Kertek nevű részében.[1]

Munkássága

[szerkesztés]

Az egyetemen a szülészet tanára, ez a kutatási területe is. Jelentős az orvostörténeti munkássága is, 1890-ben megírta például a sebészeti intézet történetét A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata címmel.

Művei

[szerkesztés]
  • Az új osztrák bábautasitás, 1881
  • A magyar orvostudomány irodalma 1770-ig (Kolozsvár, 1885)
  • A Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica) 11-ik kiadásának ismertetése, 1888
  • Die Gesichte der Klauseuburger med. chirurg. Lehranstalt vom Jahre 1775–1872, 1889
  • A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata 1775–1872 (Kolozsvár, 1889) EPA; (Kolozsvár, 1890) REAL-EOD

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Gaal György: A Házsongárdi temető térképe, Az Apáczai Csere János Baráti Társaság kiadása, Kolozsvár, 1994.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]