Ugrás a tartalomhoz

Magyar népdaltípusok katalógusa és példatára

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyar népdaltípusok katalógusa a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete által 1988-ban kiadott kétkötetes tanulmány a népdalok rendszeréről, mely jelenleg az elfogadott rend a régi és vegyes stílusú népdalokhoz.[1] A tanulmány szerzője Dobszay László és Szendrei Janka. A tanulmány bízvást nevezhető Dobszay-rendnek.

A Népdaltípusok példatára az interneten található,[2] részben kivonata, részben kiegészítése a tanulmánynak.

Előzmények

[szerkesztés]

A katalógus létrehozásának előzménye az volt, hogy az MNT kiadása nagyon lassan haladt, és az 1973-ban kiadott VI. kötet szerkesztése közben is felmerült jó néhány megoldandó probléma. A tanulmány nyomdába adásakor – 1987-ben – az MNT-nek még a VII. kötete sem jelent meg.

A gyorsításra egyetlen lehetőség maradt: több MNT-kötet párhuzamos szerkesztése. A népdalokat szótagszám szerint osztották ki a munkatársaknak, ami viszont a különböző variánsok és az egy példányú gyűjtések miatt időnként ütközést, máskor párhuzamos munkát okozott.

Az MTA vezetése Dobszay László javaslatát figyelembe véve úgy döntött, hogy

  • Járdányi Pál típusfogalmát megtartja
  • Járdányi dallamrendjét nem tartja összeegyeztethetőnek a típusokkal, ezért új rendre van szükség
  • az MNT kiadását ennek ellenére a Járdányi-rend szerint folytatják
  • a népdalkottákat tömörítik (több variációt sorolnak fel egy kottához. A kottaszedés akkoriban még igen nehéz nyomdai munka volt.)
  • a kiadandó népdalokat kötetekre osztották, így 20 kötettel számoltak az első öt népszokás-köteten felül.

Magyar népdaltípusok példatára

[szerkesztés]

A lejegyzések nyilvántartására 1983-ban megkezdték az adatok számítógépre vitelét, mely megtalálható az interneten[2] – több mint 30 év elteltével is kétségbeejtő állapotban. A Zenetudományi Intézet csak korlátozott kör számára látogatható: kutatók, egyetemisták, stb. A nagyközönség – köztük a Wikipédia önkéntes szerkesztői – nem tartoznak ebbe a körbe, így a Dobszay–Szendrei könyvön kívül csak az internetről tájékozódhatnak. Innen az látszik, hogy a példatár

  • a régi és vegyes stílusú népdalok 2300 típusát tartalmazza
  • a típusokhoz 1600 eredeti felvételt válogattak illusztrációként
  • a típusok kb. 20–25%-áról tartalmaz „absztrakt” kottát lejátszható hangfájllal (elképzelhető, hogy egyik gyűjtött dallal sem egyezik meg).
  • egyetlen lejegyzést (népdalkottát) sem tartalmaz, holott épp ebből a célból hozták létre.

A kézi típuslétrehozás és az adatbázis ilyen állapota miatt az internetről nem állapítható meg, hogy egy keresett népdal melyik típusba tartozik, ill. beletartozik-e a kikeresett típusba,

A Népdaltípusok tára „az egyszerű népdalkedvelők, a népdalénekesek, hangszeres népzenészek, énektanárok ismereteinek bővítéséhez kíván segítséget nyújtani” – írja a bevezető, de egyik kör számára sem tartalmazza a szükséges információkat – elsősorban népdallejegyzéseket.

Dobszay–Szendrei tanulmánya a legtöbb típusból közöl egy (esetleg több) „igazi” népdalpéldát, de egy adott népdal típusba tartozása így sem állapítható meg. „A teljes dokumentáció az MNT dolga” – írja Dobszay, a Járdányi- és Dobszay-rend azonban annyira különböző, hogy az egybevetés mutatók nélkül[3] szinte lehetetlen. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy az MNT 12 kötetének nincs közös tartalomjegyzéke, és az MNT még a nagy könyvtárakban is csak elvétve található meg.

Típuskódok

[szerkesztés]

Hat számjegy, a második és ötödik után ponttal

  1. főtípus Bartók szerint (1=régi, 2=új)
  2. szótagszámcsoport
  3. sorszám három jegyen
  4. 0 (tartalék)

A könyvben Dobszay a dallamcsoport kódja után a csoporton belül egyesével növő sorszámot használ, de megadja a fenti típuskódot. Annak ismeretében azonban csak egy átkódoló táblával (ún. konkordiajegyzékkel) lehet megtalálni a könyvbeli dallamot. Az interneten a népdaltípusra viszont – érthetetlen okból – csak egy harmadik kódot tartalmazó URL-lel lehet hivatkozni.

Főcsoportok, stílustömbök

[szerkesztés]

Járdányi nagy problémája a típusok kialakításán túl azok sorrendbe rakása volt a kiadvány számára. Ő azt remélte, hogy zenei jellemzők alapján sorrendezve automatikusan egymás mellé kerülnek a rokon típusok. Utóbb ez tarthatatlanná vált. Az új sorrend a típusokból kialakított kisebb, majd nagyobb csoportokból, típus-sorozatokból, stílustömbökből alakult ki. A rend(ezés) mindegyik előbb felsorolt kategóriában egyedi.

A legmagasabb kategória a főcsoport. Az elsőbe a Bartók szerinti régi és vegyes stílus került, a másodikba az új.

Az első főcsoport stílustömbjei:

  1. Pszalmodizáló stílus: 2 dallamcsalád[4]
  2. Sirató stílus, 1 dallamcsalád
  3. Kisambitus – régi stílus: 7 dallamcsalád
  4. Kisambitus – új stílus:[5] 7 dallamcsalád

A második főcsoport számára nincsenek stílustömbök.

Mutatók

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az új stílusú népdalokról csak 2013-ban jelent meg az első kidolgozott rend, a Bereczky-rend.
  2. a b Magyar népdaltípusok példatára. MTA Zenetudományi Intézet nepzeneipeldatar.hu (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  3. Az MNT kiadása és a Dobszay-rend kifejlesztése egyidőben történt.
  4. A dallamcsaládokat nagybetűk jelölik.
  5. Az elnevezés ne tévesszen meg senkit: az új stílus a Bartók-féle felosztásban a régihez tartozik. A Bartók által újnak nevezett stílus mindig tartalmaz kvintváltást, ami kis – legfeljebb oktávnyi – ambitusban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hiszen a kvinttel magasabb sornak nagytercen belül kellene mozognia.

Források

[szerkesztés]
  • Dobszay László – Szendrei Janka: A magyar népdaltípusok katalógusa. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet. 1988. ISBN 963 7074 04 X 1. kötet  
  • Dobszay László – Szendrei Janka: A magyar népdaltípusok katalógusa. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet. 1988. 2. kötet   helytelen ISBN kód: 963 7074 05

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]