Magasugrás
A magasugrás atlétikai versenyszám, az ugrószámok egyike. A magasugrónak két állvány között elhelyezett léc felett kell átugrania anélkül, hogy a lécet leverné. A nekifutó legalább 15 m hosszú, az ugróléc pedig 3,09–4,52 m hosszú, tömege 2 kg. Az állványok magasságát úgy határozzák meg, hogy legalább 10 cm-rel magasabbak legyenek, mint az a maximális magasság, amire a léc helyezhető a verseny közben. A leérkezőhely egy habszivacsdomb, amelynek a magassága 1,3 m, hossza 5 m, szélessége 3 m.
Története
[szerkesztés]Az afrikai watusi fekete törzsek a magasugrást férfivá avatási szertartásként alkalmazták. A középkorból maradt ránk néhány feljegyzés és rajz, amely bizonyítja, hogy a magasugrást a katonai kiképzési gyakorlatokon kívül a szórakozásszerű vetélkedések során Európában is űzték. Az 1700-as években a gimnasztika mozgásanyagához tartozott.
Az első magasugró atlétikai rekordot 1861-ben jegyezték fel Nagy-Britanniában. A korai technikáról sajnos csak homályos emlékek maradtak fenn. Kezdetben a katonai akadályugrásnak megfelelően, a lécre merőlegesen futva, lábukat zsugorhelyzetbe felkapva ugrottak.
Később már a merőlegesnél kisebb szögű nekifutásból, ülőhelyzetben haladtak át a léc felett és a lendítő lábra érkeztek a homokba; ez volt a lépőtechnika. A láblendítés hatékonyságának növelésével az ugrók egyre jobban eldőltek a felugróláb irányába a léc felett, ezzel gazdaságosabbá tették az ugrást. A homokba lábváltással, az ugrólábra érkeztek. E technikával (ollózótechnika) az amerikai Sweney már 1895-ben 197 cm-t ugrott.
A férfiaknál 1896 óta, a nőknél 1928-tól olimpiai versenyszám.
1936-ban a berlini olimpián Kádárné Csák Ibolya aranyérmet szerzett magasugrásban, majd 1938-ban Európa-bajnokságot nyert.
Az 1968-as mexikói olimpián Dick Fosbury amerikai magasugró alkalmazta elsőként azt a ma már szinte általánosan használt technikát, mely során köríven futva közelítette meg a lécet, majd ugrás közben a hátára fordult (ez az ún. „Fosbury Flop”). Ezzel aranyérmet szerzett és 224 cm-es magassággal új olimpiai csúcsot állított fel.[1]
Képgaléria
[szerkesztés]-
Platt Adams az 1912-es nyári olimpiai játékokon, a helyből magasugrás győztese, 1,63 m-rel
-
Nicole Forrester kanadai magasugró Fosbury-stílusú ugrása
-
Ruth Beitia spanyol versenyző elugrás előtt
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 375. o. ISBN 963-9257-07-9
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Atlétikai olimpiai bajnokok listája (férfiak)
- Atlétikai olimpiai bajnokok listája (nők)
- A női magasugrás világrekordjának fejlődése
- Mátay Andrea
- Jaroszlav Vlagyimirovics Ribakov
- Javier Sotomayor
- Csák Ibolya
- Anna Vlagyimirovna Csicserova
- Ruth Beitia
- Rosemarie Ackermann
- Blanka Vlašić
Irodalom
[szerkesztés]- Tom McNab: The Complete Book of Track and Field
- The World Almanac and Book of Facts, 2000