Mael Ferenc

Mael Ferenc
Élete
Születési név	Izmael Ferenc
Született	1890. december 26. Marosvásárhely
Elhunyt	1949. augusztus 27. (58 évesen) Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza

Mael Ferenc, családi nevén Izmael (Marosvásárhely, 1890. december 26. – Budapest, 1949. augusztus 27.) romániai magyar költő, író.

Életútja, munkássága

1918-ig földművelésügyi számtiszt volt, később a ferences rendiek kolozsvári Szent Bonaventura nyomdai és kiadóvállalatának belső munkatársa lett, az 1940-es évek végén számvevőségi főtanácsosként működött Budapesten a Földművelésügyi Minisztériumban.

Első írói jelentkezése az Álmok című verseskötet (Marosvásárhely, 1909). Költeményeit, novelláit, könyvismertetéseit az Ifjú Erdély, Ellenzék, Pásztortűz, Vasárnap, 1931 után a Keleti Újság, Magyar Nép közölte. Az EIT és az Erdélyi Katolikus Akadémia, illetve a Pázmány Péter Társaság tagja volt. A Hírnök belső munkatársa, a Katholikus Világ szerkesztője. Vallásos versgyűjteményeket, imakönyveket (Szűz Mária hónapja, Kolozsvár, 1930; Kis őrangyal, Kolozsvár, 1931) szerkesztett, ismertetéseket írt L. Ady Mariska, Áprily Lajos, Kádár Imre, Markovits Rodion, Szilágyi M. Dózsa köteteiről.

Munkái

• Putifárné (kisregény, Marosvásárhely, 1924)
• Missa Solemnis (versek, Arad 1926)
• Pirkad az égalj... (versek, Kolozsvár, 1926)
• Végén csattan az ostor (történetek, Kolozsvár, 1928)
• A kereszt fényében (Kolozsvár, 1929)
• Könnyvirág (elbeszélések, Kolozsvár, 1934)
• Emberek vagyunk (regény, Kolozsvár, 1938)
• Hinni kell... (P. Trefán Leonárd előszavával, versek, Kolozsvár, 1940)
• Hazatértek könnyes éneke; szerzői, Kolozsvár, 1941

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0