Madeirai faligyík

Madeirai faligyík
	A madeirai faligyík mindig figyelmes
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Alrendág:	Vakondgyíkalakúak (Scincomorpha);
Család:	Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae);
Alcsalád:	Lacertinae;
Nem:	Teira; J. E. Gray, 1838
Faj:	T. dugesii;
Tudományos név
	Teira dugesii; Milne-Edwards, 1829
Szinonimák
	Lacerta dugesii (H. Milne-Edwards, 1829);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Madeirai faligyík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Madeirai faligyík témájú médiaállományokat és Madeirai faligyík témájú kategóriát.

A madeirai faligyík^[1] (Teira dugesii) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.

A Teira hüllőnem egykori típusfaja, manapság egyetlen faja. Korábban a Lacerta nembe sorolták Lacerta dugesii néven.

Előfordulása

A madeirai faligyík a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek endemikus gyíkfaja. Ez az élőlény a szigetvilág következő szigetein lelhető fel: Madeira, Kopár-szigetek, Porto Santo és Selvagens-szigetek. 1850 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Ezt a gyíkfajt az 1800-as évek közepén betelepítették az Azori-szigetekre. Nemrég Lisszabon kikötői térségébe is betelepítették, azonban az itteni állomány kicsi maradt. A madeirai faligyíkot kártevőnek tekintik, mivel a borvidékeken belekóstol a szőlőszemekbe.

A hajók segítségével újabb élőhelyeket is megszerezhet magának.

Alfajai

Teira dugesii dugesii
Teira dugesii jogeri
Teira dugesii selvagensis

Életmódja

Ez a gyíkfaj általában a száraz, köves, kevés növényzettel rendelkező helyeket választja otthonául. Azonban az erdőkben és a kultúrnövények között is fellelhető.

Szaporodása

A nőstény madeirai faligyík évente 2-3 fészekaljat tojik.

Védettsége

A gyík szerepel a Berni egyezmény 2. listáján. Továbbá több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

↑ Nagy, Gergő Gábor (2018. október). „Madeira félsivatagi tája – A Szent Lőrinc-félsziget” (PDF). TermészetBúvár (Magyarország), Budapest 73 (5), 30–34. o, Kiadó: TermészetBÚVÁR Alapítvány. ISSN 0866-1510. (Hozzáférés: 2022. április 26.) „A sziget egyetlen őshonos, egyben endemikus hüllőfaja a nyakörvösgyíkfélék családjába tartozó madeirai faligyík (Teira dugesii).”

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
Animal Diversity Web
Biolib szerinti rendszerbesorolása

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Nagy, Gergő Gábor (2018. október). „Madeira félsivatagi tája – A Szent Lőrinc-félsziget” (PDF). TermészetBúvár (Magyarország), Budapest 73 (5), 30–34. o, Kiadó: TermészetBÚVÁR Alapítvány. ISSN 0866-1510. (Hozzáférés: 2022. április 26.) „A sziget egyetlen őshonos, egyben endemikus hüllőfaja a nyakörvösgyíkfélék családjába tartozó madeirai faligyík (Teira dugesii).”

[1]