MF 88 sorozat

MF 88 sorozat
Általános adatok
Gyártó	Alstom ANF Industrie Faiveley Transport Renault
Gyártásban	1990–1992
Szolgálatba állás	1993-
Selejtezés	2013-tól
Darabszám	9 db
Elődje	MF 19 sorozat
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm
Teljesítmény
Névleges	840
Engedélyezett legnagyobb sebesség	Tervezési: 70 km/h Forgalomban: 40 km/h
Szolgálati tömeg	74,2 t
Villamos vontatás
Áramnem	750 V DC
Áramellátás	harmadik sín
Kocsi / Motorkocsi
Összes férőhely száma	425 kocsinként
A Wikimédia Commons tartalmaz MF 88 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az MF 88 sorozat a Párizsi metró egyik acélkerekű metrószerelvény-sorozata. Az Alstom, az ANF Industrie, a Faiveley Transport, és a Renault gyártotta 1990 és 1992 között. Összesen 9 háromkocsis szerelvény készült, melyek a párizsi metró 7bis vonalán közlekednek.

Története

Az MF 88 a párizsi Métro-rendszerben használt elektromos motorvonatok acélkerekes változata. Az RATP egy gyártókból álló konzorciummal kötött szerződést, a projektért az Ateliers du Nord de la France (ma Bombardier Transportation) felelt. Az MF 77-ből származó "BOA" nevű prototípus szerelvény sikeres tesztelését követően építették meg, amely olyan új funkciókat tesztelt, mint a kocsik közötti összekötő folyosók az utasok jobb elosztása érdekében, valamint a Métro-hálózatban előforduló éles ívek okozta súrlódás csökkentésére szolgáló speciális forgóvázak.

A BOA jellemzőit továbbfejlesztve összesen kilenc MF 88-as szerelvényt építettek, amelyek jelenleg a 7bis vonalon közlekednek háromkocsis összeállításban. A szerelvények nagymértékű kopása és elhasználódása miatt a karbantartás a vártnál jóval költségesebbé vált. Ennek oka az alváz konstrukciós hibája, egy tengelye van, ami nagyon szokatlan. Felvetődött, hogy valószínűleg tartalék MF 67-esek váltják fel őket, amelyeket viszont az MF 2000-esek váltottak fel. Ezt a tervet azonban elvetették, és nem világos, hogy a vonatok életközépi felújítására sor kerül-e majd.

Irodalom

• Jean Tricoire: Un siècle de métro en 14 lignes. De Bienvenüe à Météor. 2. Auflage. La Vie du Rail, Paris 2000, ISBN 2-902808-87-9, S. 108 f.
• Brian Hardy: Paris Metro Handbook. 3. Auflage. Capital Transport, Harrow Weald 1999, ISBN 1-85414-212-7, S. 89 f.
• Christoph Groneck: Metros in Frankreich. 1. Auflage. Robert-Schwandl-Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-936573-13-1, S. 70.