ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar

ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar
A karnak helyet adó A/4 épület
Alapítva	1735
Hely	Magyarország, Miskolc
Típus	kar
Dékán	Prof. Dr. Mucsi Gábor
Elérhetőség
Cím	3515 Miskolc-Egyetemváros A1, A2, A3, A4 épület
Elhelyezkedése
ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 04′ 56″, k. h. 20° 45′ 51″48.082346366006, 20.764075725057
A ME Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar weboldala

A Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Kara egyike a három legrégebbi képzésnek Miskolcon. Az elődjét, a Bányamérnöki Kart 1735-ben Selmecbányán alapították.

Története

A Műszaki Földtudományi Kar (2000. január 1-je előtt Bányamérnöki Kar) őse az 1735-ben a világon elsőként Selmecbányán létesített bányászati tanintézet (Bergschule). A megalakulása idején az intézményben a tanulmányi idő két év volt. A tanintézet első, s egyben leghíresebb tanára Mikoviny Sámuel, korának legnagyobb mérnök-polihisztora volt. 1762-ben megkezdődött az első tanszék létesítésével a bányászati akadémia szervezeti felépítése. 1770-ben a bécsi udvari kamara az eddigi két évfolyamos oktatást három évfolyamra növelte, s három tanszékes akadémiát (Academia Montanistica, Bergacademie) szervezett. A bányászati tanszékre Christoph Traugott Delius-t, a világhírű bányaműveléstan könyv szerzőjét nevezik ki vezetőnek. Az 1770-et követő évtizedekben a selmeci akadémia a bányászati-kohászati tudományok egyik európai központja lett. Számos külföldi szakember és tanulni vágyó fiatal kereste fel az akadémiát, s töltött hosszabb-rövidebb időt az intézményben hallgatva az előadásokat és dolgozva a laboratóriumokban. 1846-tól az intézmény neve Bányászati és Erdészeti Akadémia (K.K. Berg- und Forstakademie) lett. 1848]]/49-ben a magyarországi hallgatók az 1848–49-es forradalom és szabadságharc oldalára álltak, az ausztriai és cseh-morvaországi hallgatók többsége pedig elhagyta Selmecet. A Selmecről eltávozott ausztriai hallgatók részére Leobenben, a cseh-morvaországi hallgatók részére pedig Pribramban szerveztek tanintézetet, amelyek később akadémiai rangra emelkedtek.

A kiegyezéssel a selmeci akadémia magyar állami intézmény lett, Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között fokozatosan vezették be. Ez a tény, valamint a leobeni és pribrami tanintézetek megerősödése az akadémia nemzetközi vonzását lényegesen csökkentette. 1872-ben alapvetően megreformálták az akadémia szervezetét és oktatását. Az eddigi egységes bányászképzést, mely elnevezés az akkori szaknyelvben egyaránt jelentett bányászatra, kohászatra és pénzverésre való kiképzést, négy szakra választottál szét: bányászati, fémkohászati, vaskohászati, valamint gépészeti és építészeti szakra. Az erdészképzés két szakon folyt: általános erdészeti és erdőmérnöki szakon. Az intézmény 1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskolaként működött. 1919-ben – miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került – a főiskola Sopronba települt át. 1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola elnevezést kapott. 1934-ben a főiskola az újonnan megszervezett országos jellegű József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara lett, huszonhét tanszékkel.

1949-től Miskolcon, új alapítású Nehézipari Műszaki Egyetemen megalakult a Bányamérnöki Kar. Ekkor kezdődött az 1948-ig egységes bányászati képzés szétválása, szakosodás kialakulása. A bányamérnökképzés 1959-ig olyképpen oszlott meg Miskolc és Sopron között, hogy az első két évfolyamot Miskolcon, a felsőbb évfolyamokat Sopronban oktatták. Ez a megosztottság 1959-ben, a bányász szaktanszékek Miskolcra településével szűnt meg. A Kar oktatási és tudományos tevékenységének fejlődésével szükségessé vált több területen is bizonyos tanszékek szakmai szétválása, új szaktanszék létesítése.

Az 1992-ben kialakított szervezeti felépítésnek megfelelően öt intézetben 12 tanszék működik. A Kar oktatási és kutatási tevékenységének kiszélesedése, részben átalakulása indokolttá tette a kar elnevezésének megváltoztatását is. A Kar elnevezése ezért 2000. január 1-jétől Műszaki Földtudományi Kar, majd 2022-ben Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar lett.

A kar dékánjai:

• Falk Richárd (1959-1961)
• Gyulay Zoltán (1961-1964)
• Szilas A. Pál (1964-1968)
• Richter Richárd (1968-1971)
• Tarján Iván (1971-1974, 1984-1987)
• Takács Ernő (1974-1977, 1978-1984)
• Kovács Ferenc (1977-1978, 1994-2001)
• Somosvári Zsolt (1987-1994)
• Bőhm József (2001-2009)
• Tihanyi László (2009-2013)
• Szűcs Péter (2013-2020)
• Mucsi Gábor (2020-)

Bolognai rendszerben oktatott szakok

Alapképzés

• Műszaki földtudomány (BSc)
  • Bánya- és geotechnikai specializáció
  • Nyersanyagelőkészítési specializáció
  • Földtudományi specializáció
  • Olaj- és gázmérnöki specializáció
• Környezetmérnök (BSc)
  • Geokörnyezetmérnöki specializáció
  • Környezettechnikai specializáció
• Földrajz (BSc)
  • Geoinformatikus specializáció

Mesterképzés

• Bánya- és geotechnikai mérnök (MSc)
• Előkészítéstechnikai mérnök (MSc)
• Földtudományi mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven)
• Geográfus (MSc)
• Hidrogeológus mérnök (MSc) (angol és magyar nyelven)
• Környezetmérnök (MSc)
• Olaj- és gázmérnök (MSc)
• Szénhidrogénkutató földtudományi mérnök (MSc) (angol nyelven)

Források

• A Kar hivatalos honlapja