Ugrás a tartalomhoz

Müller Lajos (pap)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Müller Lajos szócikkből átirányítva)
Müller Lajos
Született1874. július 22.[1]
Dunaföldvár[1]
Elhunyt1945. március 27. (70 évesen)[1]
Szeged[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Halál okatífusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Müller Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Müller Lajos SJ (Dunaföldvár, 1874. július 22.Szeged, 1945. március 27.)[2] római katolikus pap, jezsuita szerzetes, teológus, főiskolai tanár, rektor, egyházi író, a Szent István Akadémia tagja.

Élete

[szerkesztés]

Müller János és Bayer Mária fia. A pécsi piaristáknál és cisztercieknél végezte el gimnáziumi tanulmányait. 1892-től papnövendék volt a pécsi egyházmegyében, 1896-ban pedig pappá is szentelték Sombereken. Ezután káplánként működött több településen, így Sombereken, Szekszárdon, Kisvaszaron és Villányban. 1903. szeptember 7-én, 29 éves korában belépett a jezsuita rendbe is Nagyszombatban. Két éves próbaidő után Kalocsára küldték nevelőnek, majd prédikátorként szolgált Nagyszombatban. 1908–1909-ben filozófiai tanulmányokat folytatott Pozsonyban. Ezt követően egy évig ismét prédikátorként működött – ezúttal Szatmárnémetiben –, majd mélyebb teológiai ismereteket szerzett 1910–1911 folyamán Innsbruckban. 1912-től Budapesten működött papként.

1916-ban St. Andräban folytatott kiegészítő tanulmányokat, majd ismét Budapesten, 1919-től pedig a kispapok nevelését látta el Nagyszombatban, 1921-től Szegeden, 1922-től Érden. 1929–1930-ban Budapesten volt pap, 1931-től haláláig Szegeden dolgozott rektorként, szemináriumi régensként; valamint a morál, az egyházjog, a lelkipásztorkodás és az aszketika–misztika tanáraként, illetve keresett papként. 1945-ben a lágerben tartott hadifogoly-látogatáson kapta el a tífuszt (hasi hagymáz), amelybe bele is halt.

Művei

[szerkesztés]
A jó Isten

Müller fentebbi tevékenységeivel párhuzamosan jelentős irodalmi munkásságot is végzett, illetve tagja volt 1896-től 1903-ig munkatársa volt a Pécsi Naplónak, és a Szent Család kis Követének, 1925-től az Eucharistiai Értesítőnek. Halála előtt egy évvel, 1944-ben a Szent István Akadémia I. osztályú tagjává választották.

Önállóan megjelent művei a következők voltak:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. március 3., PIM36888
  2. Halálesete bejegyezve a szegedi állami halotti akv. 464/1945. folyószáma alatt.

Források

[szerkesztés]