Mükénéi kultúra

Az Oroszlános kapu Mükénében

A mükénéi kultúra a görög szárazföld késő bronzkori kultúrája (Kr. e. 16–12. sz.); a helladikus kultúra utolsó szakasza. Nevét egyik legjelentősebb lelőhelyéről, Mükénéről kapta. Rajta kívül fontos központok és lelőhelyek voltak Pülosz, Spárta és Tirünsz is.

Kr. e. 2200-1900 között a görög szárazföldre indoeurópai néptörzsek vándoroltak be, akiket később akhájoknak, iónoknak neveztek. A Kr. e. 16. században ezek a görög törzsek benyomultak a Peloponnészoszra. Katonailag jól megszervezett társadalmukba beolvadtak a félszigeten élő kisebb népek, ettől művészetük paraszti jellegűvé vált. Kultúrájukból és a minószi kultúra összeolvadásából Kr. e. 1600 körül keletkezett és hirtelen kivirágzott a mükénéi kultúra, melyben anatóliai és egyiptomi hatások is érvényre jutottak. Kr. e. 1450-től a mükénéi törzsi vezérek elfoglalták a Szantorini vulkán kitörése (kb. Kr. e. 1500 vagy 1470 körül) által elpusztított Krétát, amely a krétaiak földközi-tengeri uralmának végét jelentette, és a Kr. e. 14. századtól a mükénéi befolyás kiterjesztéséhez vezetett a Földközi-tenger keleti térsége felett. A mükénéi kultúra az égei népvándorlások, a tengeri népek vándorlásának viharaiban a Kr. e. 13–12. században pusztult el, mivel elvágták külső nyersanyagforrásaitól. E korszak emléke Homérosz eposzaiban él tovább. Az akhájok kapcsolatban álltak a Peloponnészoszon virágzó prehellén kultúrákkal (pl. Lerna) is.

A mükénéi művészet első korszakát aknasírok alapján ismerjük. Az aknasírokból előkerült leletek krétai import dísztárgyak, kardvégek, tőrvégek. A helyi és krétai hagyományok ötvöződését mutatták ki harci jeleneteket ábrázolós sztéléken, halotti maszkokon. Itt már megfigyelhetők a mükénéi művészet alapelemei, a geometrikus minták, lineáris felosztás. A mükénéi kultúra felfedezését Heinrich Schliemannak köszönhetjük, aki a mükéneiek által kifosztott Tróját is feltárta.

A mükénéi civilizációról részleteiben – ami eredetét, kialakulását, a társadalomszerkezetet, a gazdaságot, a vallást, a többi civilizációval való kapcsolatot stb. illeti – meglehetősen kevés biztosat tudunk; az újabb ásatások nyomán előkerült régészeti leletek és újabb (a kilencvenes évekig kialakult), interdiszciplináris alapú történészi elméletek a történelemkönyvekben szereplő „palotagazdaságok” képét részleteiben inkább bizonytalanabbá, semmint árnyaltabbá tették.

Eredet

A Schliemann által Agamemnón álarcának nevezett arany halotti maszk valamikor a Kr. e. 1580 és 1500 közötti években készült, tehát mintegy 300 évvel a trójai háború előtt. Ha így az maszk nem is lehetett a Trója ellen vonuló akhájok fővezérének az álarca, minden bizonnyal Mükéné egykori uralkodójához tartozott, és azt támasztja alá, hogy a Mükénéi Királyság már a Kr. e. 16. században kialakult. Ez az időszak a hükszószok Egyiptomból történt kiűzésével esik egybe. A Kr. e. 16. századi aknasírok leletei (balzsamozás nyomai, arany- és ezüstberakásokkal díszített bronztőrök díszítései) mellett a harci szekér hirtelen megjelenése is a kultúra egyiptomi eredetét látszanak alátámasztani.

Frank H. Stubbings amerikai történész szerint az aknasírokban nyugvó fejedelmi személyek összefüggésbe hozhatók az Egyiptomból kiűzött hükszószokkal. Vannak olyan feltevések is, amelyek szerint a hükszószokat Egyiptomból kiűző és a XVIII. dinasztiát megalapító, I. Jahmesz vagy Amószisz (Nebpehtiré) fáraó (Kr. e. 1552-1527) hadseregét segítették a görög szárazföldön toborzott zsoldosok, akiket krétai hajósok szállítottak Egyiptom földjére. Egyiptomban több olyan korabeli régészeti lelet is előkerült, melyek alapján a görög szárazfölddel való közvetlen kapcsolatok megléte bizonyítható.

Görög kutatók szerint viszont a mükénéi civilizáció Görögország földjében gyökeredzik. Szerintük a földrengések és egyéb természeti katasztrófák következtében meggyengült minószi civilizáció a görög szárazföldről érkező kalózok martalékává vált, akik rengeteg kincset és hozzáértő mesterembereket vittek magukkal haza. Szerintük ez magyarázza a mükénéi kultúra kialakulását és a krétai ízlés befolyását. Az N. G. L. Hammond angol kutató által vallott északi eredet elmélete szerint Mükéné urai a Balkán-hegység tájáról vagy még északabbról származtak.

A mükénéi civilizáció gazdasága

Az akhájok a minószi kultúrától átvették többek között a palotakultúrát és a krétai kézműipar jellegzetes termékeit is. Bár az anyagi hagyaték egységes vonásokat mutat, a mükénéi kultúra több, egymástól független palotaközpont körül jött létre. Főbb központjai a görög szárazföldön Mükéné, Tirünsz és Pülosz, Athén, Thébai, Gla, Orkhomenosz, Iólkosz, majd a Kr. e. 14. századtól Kréta szigete és az anatóliai partvidék egy része is mükénéi uralom alá került. A kézműiparnak nagy mennyiségű import nyersanyagra – a bronz előállításához rézre és ónra, a luxustermékek készítéséhez elefántcsontra és borostyánra – volt szüksége. A mükénéi gazdaság ezért intenzív kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn Kis-Ázsiával – például Milétosszal -, továbbá Egyiptommal, Itáliával és Szicíliával. A fémimport megszervezésére hozták létre a mükénéi palotagazdaságokat, amelyek minószi, illetve prehellén minták nyomán alkalmazták a raktári újraelosztásos termelési rendszert. A palotagazdaságok raktáraiból kaptak nyersanyagot és élelmiszert az egyes termelők, akik cserébe termékeiket a raktárakba szolgáltatták be.

Úgy látszik, mintha a mükénéiek Krétától többet tanultak volna, mint amennyit adtak neki; uralmukra, amely egybeesik a knósszoszi lineáris B írást tartalmazó agyagtáblák korával (Kr. e. 1400 táján), szűkös viszonyok, a harcias életmód, a kézművesség fejlődése és a paloták művészetének hanyatlása a jellemző. A krétai lineáris A írásból alakult ki a mükénéi kultúra által használt, a görög nyelv rögzítésére átalakított lineáris B írás, amellyel a palotagazdaságok raktárainak leltárait vezették. A fellelt agyagtáblákból kiderül, hogy minden gazdaság alapja a mezőgazdaság volt. A juhokat ötvenesével számolták, a gyapjú alapegysége az egy nyájban lévő juhok egytized részének vagy a kosok egynegyedének többszöröse volt. Volt több, elkülönült, speciális foglalkozás és mesterség: juhász, kecskepásztor, vadász, favágó, kőműves, hajóépítő, ács, stb. A gabonát a nők őrölték és mérték ki, de a kenyeret a férfiak sütötték meg.

A fényűző életmód aranyműveseknek, fürdősnőknek és kenőcsfőzőknek (illatszerkészítőknek) adott munkát. Magánszemélyeknek is lehettek rabszolgáik, akik követték uruk foglalkozását; a fogságba hurcolt nők munkaerőként fontos szerepet játszottak. Gyakran említik a kenyeret, az olajat, a bort. A szokásos állatokat tartották nyilván, közéjük tartozott a nem túl gyakori krétai kecske is. Egy pecsétkő ábrázolása nyomán felmerült, hogy ezeket a hosszú szarvú, méltóságteljes állatokat párosával esetleg kocsik húzására is felhasználták. Azt, hogy a mükénéiek milyen zöldségféléket fogyasztottak, homály fedi, de sokféle fűszert ismertek, például a mentát, és tudjuk, hogy Knósszoszban a mükénéi korszakban sajtot is ettek. A knósszoszi juhászok és kecskepásztorok nyájaikat a palotától távolabb legeltették, és külön adószedők gyűjtötték be az egyes nyájak után az állatok és a gyapjú megfelelő hányadát. Igen kevés volt a ló, és nem sok a szarvasmarha. A disznókat kondákban legeltették, és a zsírt külön nyilvántartották.

A mükénéi társadalom

Az egyes palotagazdaságok apró területű államokat alkottak; élükön a vanax (király) állt, aki első emberére, a lavagetaszra (vezír), valamint a hivatalnokrétegre és a hadseregre támaszkodott a külső és belső támadások kivédésében. A hadsereg fontossága ebben az időben a Közel-Keleten másutt is hasonlóképp megnövekedett. A király volt ugyan az uralkodó, de a gabona vagy a föld elosztásakor a három főből álló tanácsnak együttesen ugyanakkora rész jutott, mint neki, és a tanácstagokéval azonos nagyságú rész a rangban a király után következő, másik tisztségviselőnek. Lehetséges, bár nem bizonyított, hogy ez utóbbi gyakorolta a királyságban a világi hatalmat, a király pedig inkább a vallásit.

A mükénéi vallás

Agamemnón maszkja

A sírokban talált áldozati ajándékok, az aranyálarcok, a mézben való konzerválás olykor kimutatható szokása arra enged következtetni, hogy kialakult nézeteik voltak a halál utáni életről. A krétai barlang-szentélyekben végzett termékenységi kultuszok vallási rendszerük egyik fontos elemét jelenthették. Az épületek romjain és a különböző tárgyakon látható ábrázolások szerint többistenhívők voltak. Valószínű, hogy a görög tragédiákban előforduló Iphigeneia Mükénében még nagyhatalmú istennő volt. Az istenek áldozati ajándékokat kaptak, és tulajdonnal is rendelkeztek. Mindennek ellenére biztos tudásunk nagyon csekély vallási nézeteikkel kapcsolatban.

A mükénéi kultúra régészeti leletei

Átreusz sírja

Építészet

A legjelentősebb lelőhely természetesen a kultúra névadó városa. Már magának a városnak is érdekes a felépítése: külön negyedek vannak a kézműveseknek, az előkelőknek, a temetőnek. A várost fal veszi körül, amit habarcs nélkül egymásra rakott óriási kőtömbök alkotnak. Ezt a fajta falazási módot küklopikus falazásnak hívjuk. Mükéné az első görög város, melynek volt akropolisza, ez a nyugat-mezopotámiai, szíriai és hettita palotakomplexumból eredő fellegvártípus.

A legismertebb bejárat az Oroszlánkapu, amely szerkezetével az ősi megalitokra emlékeztet, a gerendáját a ránehezedő faltömeg nyomásával szemben háromszögű teherhordó elem védi, ez volt a boltív elődje, a tehermentesítő háromszög. Ezt tölti ki az oroszlános dombormű. A két élőlény tökéletesen alkalmazkodik a felülethez, egymás felé fordulásukkal ellensúlyozzák a háromszög formáját.

Az ország lakói többnyire meredek sziklákat szemeltek ki maguknak és ott építették fel erős fallal körülzárt váraikat. A tirünszi palota helyén régebben egy hatalmas körépítmény állt, emberek laktak benne. Már a meredek szikla is biztos védelmet jelentett, de falakat is emeltek köré. Az erőd magasan kiemelkedett a kis falvak környezetéből. Különös figyelmet szenteltek a várkapunak. Úgy helyezték el, hogy a támadó harcosoknak jobb oldalukkal (melyet nem fedett pajzs) kellett a bejárat felé haladniuk. Az erődnek titkos kijárata is volt, melyen át elmenekülhettek lakói. Több kapun áthaladva nyitott, oszlopokkal körülvett udvarba jutott az ember. Innen léphetett be a megaronba, a téglalap alakú központi lakóhelyiségbe, aminek közepén tűzhely állt. Itt gyűltek össze a hidegben. „Itt mulatoztak a pháiákok folyton, ettek és ittak, mert bőven volt eleségük” – írja Homérosz az Odüsszeiában. Ennek a szomszédságában kisebb helyiségek sorakoztak, ezek is a nyitott udvarra vezettek. A megaron volt a palota központja, ez előtt oszlopok helyezkedtek el.

A külső falak csupaszak, a belső falak felső részét alabástrom díszíti, a falak többi részét élénkszínű freskók borítják. Az oszlopokat vastagon fedte az arany. A népköltészetben sokáig fennmaradt e szikrázó csarnokok emléke. A palotákban a világos, szimmetrikus felépítés, és a formák áttekinthetősége uralkodott. Az építészeti maradványok közül a legrégebbiek az ún. aknasírok, melyekben a leletek legnagyobb része még a krétai kultúra alkotása vagy annak helyi utánzata. Mükéné várain belül számos sír található. A legnagyobb Átreusz kincsesháza, ami egy domboldalon épült. A sír alapja 15 méter átmérőjű kör, álkupola magasodik fölé. Már kiraboltan fedezték fel, de a többi sírban találtak értékeket, például arany halotti maszkokat (Agamemnón halotti maszkja), tiarákat, drágakővel díszített tőröket, ékszereket és serlegeket. Ezek közül az egyik leghíresebb az Athéni Nemzeti Múzeumban őrzött „Nesztór-serleg”. Nevezetesek még az ugyanitt látható „vaphiói aranyserlegek”, melyek a Kr. e. 15. század körül készültek. A belső kőfalakat arany virágok díszítették. Az egész építmény áttekinthető, fejlettek az arányviszonyok. A görög utazó, Pauszaniasz egy piramishoz hasonlítja a síremléket.

A mükénéi díszítési mód, az ún. ephürai stílus elsősorban a fazekas-művesség emlékein figyelhető meg. A Kr. e. 14. századból származó álboltozatos, centrális elrendezésű, monumentális kupolasírok, a küklopikus falmaradványok, az erődök és paloták már jellegzetesen mükénéiek. A nyitott krétai palotákkal szemben a mükénéi központok 6-7 méter vastag fallal védett erődpaloták. Mükénében a várkaput bástyák is védték.

Az uralkodók kupolasírjai olyan jelentős megkülönböztető elemek, hogy a korszakot a kupolasírok dinasztiája néven is említik, holott Mükéné tényleges uralkodóiról gyakorlatilag semmit sem tudunk.

Festészet

A mükénéi kultúrára erősen hatott a krétai kultúra. Tőlük vették át nemcsak a lineáris B írást, amit már görög nyelvre alkalmaztak, hanem a festészet formakincsét is. Freskókkal díszítették a paloták tróntermeit, mint a pülosziét. Kocsiverseny, lantjátékos madarakkal, hasonló vidám jelenetek láthatók élénk színekkel. A freskókon a krétai alapokra épülve új témaként a mükénéi kultúrában jelent meg a vadászat és a várostrom ábrázolása.

A késő mükénéi kor kultúrája

A Kr. e.12. században elpusztult Mükéné, Tirünsz és Pülosz a lángok martaléka lett, több kisebb központ elnéptelenedett. Erődítményeiknek roppant mérete, falaiknak súlya arra enged következtetni, hogy a mükénéiek intellektuálisan magas szintű, igen fényűző életet éltek. Kereskedelmük elért Szicílián és a Lipari-szigeteken át egészen az Ibériai-félszigetig. A mükénéi emberek palotáinak hideg gazdagsága, sírjaik oszlopai és a testükön viselt vért gondosan kidolgozott stílusa egységes ízlést tételez fel, egy megállapodott társadalmat vetít elénk. Harci szekereik könnyűek voltak, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényük keskeny, két ló húzta, ennek ellenére a Kr. e.13. századi mükénéiek agyagedényein ábrázolt harci szekerek némelyike elég erős volt ahhoz, hogy három vagy négy hajtót is elbírjon. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyek voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az álladzóval (állszíjjal) ellátott csúsztatható hurok szolgált. Mükénéi fazekas-termékeket, általában valószínűleg illatszert tartalmazó, kis edényeket találtak Szicíliában, Dél-Itáliában és Spanyolországban, valamint sok kis-ázsiai településen.

Források

• ↑ Kőszegi: Kőszegi Frigyes: A történelem küszöbén. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1984. ISBN 9630922673  
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete
• Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: Az építészet rövid története
• Officina Egyetemes Lexikon. Officina Nova Kiadó, 1994. ISBN 963-8185-87-2
• Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó, 2001. ISBN 963-9257-09-5
• Peter Levi: A görög világ atlasza. Helikon Kiadó, 1994. ISBN 963-208-323-7
• Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, 1973

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Mükénéi kultúra témájú kategóriát.
• Találtak egy 3500 éves sírt Görögországban, és csodás módon sértetlen (MTI/Hvg.hu, 2018-10-07)
• Mükéné Képgaléria

• Panyik István–ellei Sarolta: Kréta, Mükéné, Trója; tan. Szabó Miklós; Képzőművészeti Alap, Bp., 1980

Kapcsolódó szócikkek

• Mükéné
• Tirünsz
• Pülosz
• Ókori görög művészet
• Helladikus kultúra
• Mükéné uralkodóinak listája