Ugrás a tartalomhoz

Mókusmajomformák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mókusmajomformák
Vöröshátú mókusmajom (Saimiri oerstedii)
Vöröshátú mókusmajom (Saimiri oerstedii)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Strepsirrhini)
Alrendág: Szélesorrú majmok (Platyrrhini)
Család: Csuklyásmajomfélék (Cebidae)
Alcsalád: Mókusmajomformák (Saimirinae)
Miller, 1912 (1900)
Nem: Saimiri
Voigt, 1831
Szinonimák
  • Chrysotrichinae Cabrera, 1900
  • Chrysothrix Kaup, 1835
  • Pithesciurus Lesson, 1840
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mókusmajomformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mókusmajomformák témájú kategóriát.

A mókusmajomformák (Saimirinae) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó alcsalád.

Ennek az alcsaládnak a fajait, korábban a csuklyásmajomformák (Cebinae) alcsaládjába sorolták, a Saimiri név alatt.

Előfordulásuk

[szerkesztés]

A mókusmajomforma-fajok Közép- és Dél-Amerika erdeiben élnek, a fák koronái között. A fajok elterjedési területei szomszédosak lehetnek. A vöröshátú mókusmajomnak (Saimiri oerstedii) két, egymástól távol eső állománya van, az egyik Costa Ricában, a másik pedig Panamában.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Ezeknek az állatoknak a szőrzete általában rövid és sűrű. Olajzöldes és narancssárga a vállon, háton és a végtagokon. Torkuk és fülük fehér, elülső pofájuk fekete. A fej felső részén hosszabb szőrök találhatók. A pofán levő fehér-fekete rajzolatok miatt, e majmokat „halottfejű majmoknak” is nevezik.

A mókusmajomformák átlagos fej-testhossza 25-35 centiméter, farokhossza 35-42 centiméter. A hímek átlagosan 750-1100 grammosak, míg a nőstények 500-750 gramm súlyúak.

A nőstényeknek hamis hímvesszőik vannak, amelyekkel az egymásközti rangsort állítják fel, épp úgy ahogy azt a hímek teszik egymásközt.

Életmódjuk

[szerkesztés]

Mint a legtöbb újvilági majom, a mókusmajomforma-fajok is nappali, fánlakó életmódot folytatnak. Egyéb újvilági majmoktól eltérően, ezeknek a majmoknak nincsenek fogófarkaik, farkukat csak egyensúlyozásra használják. Az ágakon történő mozgásaik nagyon gyorsak.

Az 500 főt is számláló csoportjaikban több hím és nőstény található. E hatalmas csoportok időnként szétszakadhatnak több kisebb csoportra. Sokféle hangot hallatnak; majdnem mindenféle veszélyre van saját hangjuk. Legfőbb ellenségeik a ragadozó madarak, a kígyók és a macskafélék. A területek megjelzésére, a mókusmajomformák vizelettel dörzsölik be farkukat és bőrüket.

E majmok mindenevőnek számítanak, mivel egyaránt esznek gyümölcsöket és rovarokat is. Időnként magok, diókat, leveleket, rügyeket, virágokat, tojásokat és kisebb gerinceseket is fogyasztanak.

A mókusmajomformák általában 15 évig élnek, fogságban a 20 évet is megérik.

Szaporodásuk

[szerkesztés]

A párzási időszakuk az évszakoktól függ. A nőstények az esős évszakban ellenek, 150 - 170 napos vemhesség után. A kölykökre csak az anyaállat vigyáz. Az elválasztás a vöröshátú mókusmajomnál 4 hónapos korban történik meg, míg a bolíviai mókusmajomnál, ez sokkal később, 18 hónapos korban. A nőstények az ivarérettséget 3 évesen, míg a hímek 5 évesen érik el. A nőstények az életük közepe felé többé nem képesek vemhessé válni.[1]

Veszélyeztetettségük

[szerkesztés]

A közönséges mókusmajmot az állatkereskedők és az orvosi laboratóriumok igen kedvelik,[2] de ezek ellenér a faj nincs veszélyben. Viszont két másik faj, a vöröshátú mókusmajom és a Vanzolini-mókusmajom, az IUCN-szerint sebezhető fajnak számít.[3][4]

Rendszerezésük

[szerkesztés]

1984-ig minden Saimiri-fajt egy fajnak tekintettek.[5][6] Manapság a két csoportot, a szemük fölött levő fehér sáv különbözteti meg, mivel a S. boliviensis csoporté román stílusú boltívet ír le, míg a S. sciureus csoporté gótikus stílusú boltívet ír le.[7] Az alcsaládba 1 nem és 5 faj tartozik:

Kifejlődésük

[szerkesztés]

A Saimiri-fajok családfája körülbelül 1,5 millió éve kezdett elágazni.[8] Az eddigi kutatások szerint, az elsőként levált faj, a bolíviai mókusmajom volt, őt követte a vöröshátú mókusmajom és a közönséges mókusmajom S. s. sciureus törzsalfaja. A S. s. macrodon alfaj testvérfaja a S. oerstedii / S. s. sciureus kládnak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Walker ML, Anderson DC, Herndon JG, Walker LC (2009). „Ovarian aging in squirrel monkeys (Saimiri sciureus)”. Reproduction 138 (4), 793–799. o. DOI:10.1530/REP-08-0449. PMID 19656956. 
  2. ↑ Rhines, C. (2000). "Saimiri sciureus", Animal Diversity Web. Accessed November 26, 2007
  3. ↑ Sablon:IUCN2010
  4. ↑ Sablon:IUCN2010
  5. ↑ Sablon:MSW3 Groves
  6. ↑ Michael Kavanagh. A Complete Guide to Monkeys, Apes and Other Primates, 84. o. (1983). ISBN 0 224 02168 0 
  7. ↑ Rowe, N.. The Pictorial Guide to the Living Primates. Pogonia Press, Charlestown, Rhode Island (1996). ISBN 0-9648825-0-7 
  8. ↑ Chiou KL, Pozzi L, Lynch Alfaro JW, Di Fiore A. (2011) Pleistocene diversification of living squirrel monkeys (Saimiri spp.) inferred from complete mitochondrial genome sequences. Mol Phylogenet Evol.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Squirrel monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mókusmajomformák&oldid=26293136”