Mátyás B. Ferenc
Mátyás B. Ferenc | |
Az 1989-ben megjelent Körkép antológiában látható portréja | |
Élete | |
Születési név | Bráver Ferenc |
Született | 1943. augusztus 6. Csepel, Magyarország |
Elhunyt | 2024. február 18. (80 évesen) |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Mátyás Erzsébet |
Házastársa | Lévay Anna (1943-) |
Gyermekei | Anna Mária (1963) Sándor Ferenc (1967) |
Pályafutása | |
Írói álneve | Udvardy Ferenc Zoltán Ferenc |
Jellemző műfaj(ok) | elbeszélések, regények versek |
Alkotói évei | Még aktív |
Első műve | Légyfogás kézzel és csapóval (elbeszélés, 1980) |
Mátyás B. Ferenc (eredeti neve: Bráver Ferenc, írói álnevei: Udvardy Ferenc, Zoltán Ferenc) (Csepel, 1943. augusztus 6. – 2024. február 18.)[1] magyar író.
Életpályája
[szerkesztés]1962-ben érettségizett Kolozsváron az Ady-Şincai Líceumban. Egyetemi tanulmányait a temesvári Távközlési Főiskolán végezte el. 1963–64 között Diósadon magyar irodalmat tanított. 1964–1986 között a kolozsvári postán műszerészként dolgozott.
Csend című novellájával a Megyei Tükörben jelentkezett (1970). Elbeszéléseit, verseit a Korunk, Igaz Szó, Brassói Lapok, a pozsonyi Új Szó közölte. Első kötete Légyfogás kézzel és csapóval címen viszonylag későn jelent meg (1980). Méltatói szokatlan gyakorlottságát, karcolatainak célratörő (időnként túlságosan puritán) s abszurd végkifejletig ívelő szerkezetét emelik ki, s ez további írásainak is meghatározó jegye maradt. Középponti problémája a kisember-lét kiszolgáltatottsága, a helyzet okozta erkölcsi torzulások. Erkölcsi magatartása elsősorban az ábrázolás könyörtelen objektivitásában érhető tetten: az elbeszélésvilág öntörvényű folyamatai a szereplőket eleve megfosztják a cselekvő visszahatás lehetőségeitől. A játékember c. regényében és utolsó elbeszéléskötetében a játék és az irónia ellenpontja teszi gazdagabbá a mondandót.
1986 óta él Magyarországon. 1986 és 1987 között a Múzsa Kiadó irodalmi szerkesztője volt. 1987–-1990 között a Magvető Könyvkiadónál külső lektorként tevékenykedett. 1988-tól 1990-ig között a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1990 óta az Erdélyi Szövetség elnökségi tagja. 1990–1991 között, valamint 1997 óta szabadfoglalkozású író. 1991 óta az Erdélyi Magyarság rovatvezetője, 1992–-1995 között főszerkesztője. 1996-ban a Világlapnál főmunkatárs. 1998-tól a Harmadik Évezred tulajdonos-főszerkesztője. A Primor Kiadó társtulajdonos-igazgatója, A Magyar Írószövetség, és az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagja, az Erdélyi Szövetség alapító tagja, és más írói pályájával közös társulások tagja.
Magánélete
[szerkesztés]1962-ben házasságot kötött Lévay Annával. Két gyermekük született: Anna Mária (1963) és Sándor Ferenc (1967).
Művei
[szerkesztés]- Légyfogás kézzel és csapóval ( karcolatok, novellák, 1980)
- Sorsátültetés (novellák, 1981)
- A játékember. Regény; Kriterion, Bukarest, 1982
- Egyszemélyes társasjáték (elbeszélés, 1983)
- Valószínű történetek (novellák, 1984)
- Yogi. Magam vagyok, ne féljetek tőlem (kisregény, 1988)
- fáradtÉden (elbeszélések, 1989)
- Szabadon választott megtorlás (válogatott novellák, 1990)
- Léggömbvadászat (önéletrajzi regény, 1991)
- Mezítelen árnyékod (regény, 1993)
- Baziliszkusz Egy eszmény prózai megsiratása; Primor, Budapest, 1994
- Vágj hozzá(m) mosolygós arcot (versek, 2014)
- Rekviem napi árfolyamon (versek, 2016)
- Vergődj, mintha élnél (kisregény, 2017)
- Dalolj, dalolj, vakvarjúcskám (versek, 2018)
- Ars Kamikaze (a szerző 75. születésnapjára megjelent versek, 2018)
- Hangulatbűneim (versek, 2019)
- Időhámozás (versek, 2020)
- Végső stációm (versek, 2021)
- Töretlen töredékek. Versek; Napkút, Budapest, 2022
Díjai, kitüntetései
[szerkesztés]- Romániai Írószövetség prózadíja (1982) (nem vehette át)
- Országos Prózadíj (1982)
- SZOT-ösztöndíj (1987-1988)
- Népszava-ösztöndíj (1988)
- Eötvös-ösztöndíj (1989)
- Artisjus-díj (irodalmi) (1991, 1999)
- Arany János-ösztöndíj (1998)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Romániai magyar irodalmi lexikon Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]- Kortárs magyar írók
- Mózes Attila: Hétköznapok – nagyítólencse alatt. Utunk, 1980/27.
- Mózes Attila: Négykézláb-helyzetek. Utunk, 1981/25.
- Szőcs István: Légyfogás kézzel és csapóval. Előre, 1980. szeptember 24;
- Szőcs István: Játékember. Utunk 1982/45
- Az egyszemélyes társasjáték kockázatai. Előre, 1983. szeptember 21.
- Balázs F. Attila: Százkarú kötelességek szorítása. A Hét 1982/30.
- Borcsa János: Mátyás B. Ferenc novelláiról. Korunk, 1982/9.
- Marosi Péter: Reszkető állatkáktól ágrólszakadt Jánosokig. A Hét, 1983/38.
- Kovács János: Játék az emberrel. Igaz Szó, 1983/5.
- Sánduly Lajos: A homo ludens átváltozásai. Korunk 1983/6.
- Bogdán László: Panoptikum és idill. Utunk 1985/8.
- Szász László: A valószerű ábrázolás tartalékai. Igaz Szó, 1985/8.
- MAGYAR NEMZET: 1988, 221. (Megay László: Yogi, M.B.F. kisregénye)
- ÉLET ÉS IRODALOM: 1989, 16. (Bikácsy Gergely: Aki bújt, aki nem...)
- ÚJ AURÓRA: 1989, 5. (Mátyás István: Bizonytalanság, szorongás, kiszolgáltatottság)
- ESTI HÍRLAP: 1990, 235. (Kenéz Ferenc: "Olykor ölni tudnék, írni mindig sikerül)
- STÁDIUM: 1990, 1. (Csillag Tibor: "...és megszegte a friss napot...")
- MAGYAR NAPLÓ: 1991, 7. (Budai Katalin: Abszurditások ismerős ízei)
- Stádium: 1991, 1. (Pannonhegyi Katalin: Szabadon választott megtorlás)
- VIGÍLIA: 1991, 8. (Kenyeres Zoltán: Léggömbvadászat)
- HETI MAGYARORSZÁG: 1992, 29. (Szalontai Gyula: "A kisebbségbe szakadt magyarság jogaiért..." Beszélgetés M.B.F-el)
- FORRÁS: 1992, 8. (Mátyás István: Kegyetlenül komor világ)
- MAGYAR FÓRUM: 1993, 48. (Szőcs Zoltán: Az üldözött és a mánia)
- KORTÁRS: 1994, 4. (Gróh Gáspár: M.B.F: Mezítelen árnyékod)
- HAVI MAGYAR FÓRUM: 1995, 2. (Czére Béla: M.B.F: Baziliszkusz)
- ÁGH ISTVÁN: 2014, Mátyás B. Ferenc verseiről
- POMOGÁTS BÉLA: 2016, Kolozsvári költő – Pestújhelyen