Ugrás a tartalomhoz

Máté Olga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Máté Olga
SzületettMautner Olga
1878. január 1.[1]
Szigetvár
Elhunyt1961. április 5. (83 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaZalai Béla
Foglalkozása
  • fotográfus
  • fotóművész
SírhelyeFarkasréti temető (734-39. fülke)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Máté Olga témájú médiaállományokat.

Máté Olga, 1907-ig Mautner Olga[5] (házassága után Zalai Béláné; Szigetvár, 1879. január 3.[6] – Budapest, Ferencváros, 1961. április 5.)[7] magyar fényképész, fotóművész, feminista mozgalmár.[8]

A 20. század első felének egyik legjelentősebb műtermi portréfotográfusaként ismerjük, emellett úttörő volt az akt- és mozdulatfelvételek ábrázolásában, majd pályája utolsó szakaszában nyitottságának és kísérletező kedvének köszönhetően újat alkotott az új tárgyiasság területén is. Székely Aladár, Pécsi József, Rónai Dénes kortársaként az egyik legigényesebb portréfényképész.[9] Ő az első Magyarországon, aki a nők által művelt fotózást a dilettantizmusból a professzionizmus magaslatára emelte, aki több évtizedes alkotói periódusai során férfikollégáinak egyenrangú, konkurenciát jelentő partnere volt, aki lírai attitűdje ellenére erőteljesen hatott kortársaira is.[10]

Életútja

[szerkesztés]

Családja

[szerkesztés]

Hétgyermekes család harmadik gyermeke;[11] apja Mautner Lajos, anyja Spiegel Sarolta volt. Születése után néhány évvel később családjával együtt a fővárosba, Budapestre költöztek, ahol varrodát üzemeltettek. Két lány és négy fiútestvére között volt építész, futballista, magánnyomozó, gyógytornász és Párizsban végzett szabó-varrónő. Melanie nevű lánytestvére gyógytornász és mozgásművészeti oktató volt; Rezső testvére építész volt, Gizella Párizsban tanulta ki a szabás-varrás mesterségét, ruhaszalont nyitott, és Murmann József szobrászművész felesége lett.[12][10]

Zalai Béla filozófussal kötött házasságot 1912. augusztus 28-án, Budapesten.[13] Férje 1915 februárjában hadifogolytáborban tífuszban elhunyt.[9]

Pályafutása

[szerkesztés]

Családja minden tagja támogatta a fotóművészet iránti érdeklődését. 1908-1909-ben Németországba küldték két évre, hogy kiválasztott foglalkozását magas szinten sajátítsa el, és tanulja meg a legmodernebb módszereket Dührkoopnál és Perscheidnél, két neves fotográfusnál.<foto97 />

1899-ben Budapesten, a Fő utca 21-ben levő fotóműteremben dolgozott. 1907–1910 között részt vett hazai fényképkiállításokon. Pár év leforgása alatt az akkoriban korszerű portréfotózás egyik kiemelkedő és ismert kiválóságává vált, 1911-ben már elismert művész. 1912-ben nyitotta meg saját műtermét a Veres Pálné utca 12-ben. Leghíresebb munkái között szerepel néhány híres ember arcképe, akikkel férje révén ismerkedett meg, mint például Babits Mihály és Kaffka Margit. Nádai Pál 1916-ban úgy jellemezte munkásságát, hogy „egy asszony, aki az amatőrök stílusérzékenységét nagyon elmélyült szakmai tudással kötötte össze”.[9] Férje, Zalai Béla filozófus révén baráti körébe tartoztak a Vasárnapi Kör szószólói Balázs Béla, Lukács György, Mannheim Károly, Hauser Arnold, akik férje halála után is sűrűn megfordultak nála. Haláláig jó kapcsolatot tartott fenn Kozma Lajossal, a híres építész-grafikussal és családjával, Ferenczy Noémival és a Kner családdal.[10]

Tevékeny résztvevője volt a feminista mozgalomnak, kapcsolatban állt a nőmozgalom Bédy-Schwimmer Rózsa vezette csoportjával, valamint Erdős Renée-vel, Ferenczy Noémivel, Kaffka Margittal és másokkal. Őt kérték fel gyűléseik megörökítésére, és képei a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség VII. kongresszusáról a korabeli lapokba is bekerültek. A Tanácsköztársaság megdöntése után sokak (Lukács György, Hamburger Jenő) életét mentette meg, ezért a bíróság elítélte.[14][9]

Ezután a műtermét be kellett zárnia, állandó megfigyelés alatt állt. Magántanítványokat fogadott. Nála tanult a később Párizsban híressé vált Landau Erzsi[10] és műtermének későbbi tulajdonosa, Haár Ferenc.[15]

Művészete

[szerkesztés]

Példaképei Rudolph Dührkoop, Hugo Erfurth és Perscheid voltak, akiknek a munkásságát behatóbban tanulmányozta, és feltehetően ekkor állt módjában megismerni a különféle nemes eljárásokat és a korszerű műterem felszerelését, működését. A természetes beállítás, a hűséges karakterábrázolás és a világítás pontos használata a hamburgi mester, Dührkoop tanítása. Művészetében Kosel hatása a lakásszerű hangulatot árasztó helyszínválasztás, képein felismerhetők Erfurth arc-fej-kéz analízise, vagy Eugene festményszerű, finom lelkülete. Hatással voltak rá a japán metszetek, a szecessziós festészet és grafika is.[9]

Munkásságának kevéssé ismert területét jelentik az akt- és mozdulatfelvételek. Testvére Mela, nőknek tartott gyógytornát és mozgásművészeti foglalkozásokat, és együtt dolgozott Dienes Valériával, az orkesztika, a testi-lelki szépség mozgáskultúrájának megalkotójával. Dienes és Madzsar Józsefné Jászi Aliz nagyban hozzájárultak táncfotóinak esztétikájához. Elsőként fotózott szép testű, fiatal nőket és gyerekeket ruha nélkül. Leghíresebb aktképei a Rippl-Rónai József megrendelésére készült képek Fenelláról, a festő múzsájáról. A meztelen kisgyermekeket anyjukkal ábrázolta, ezek a beállítások bibliai ízűek.[9] Máté Olga fotói hatással voltak Rippl-Rónai művészetére is, a Fenelláról készült fotói inspirálták a művész Park aktokkal, a Három akt és a Modelljeim kaposvári kertemben című festményeit, és a festő az ő portréját tekintette útmutatónak a Lechner Ödön halálakor készített pasztelljéhez.[16]

Az 1930-as években a fotóművészet új szellemiségével, az új tárgyiassággal találkozva merészen váltott, szoros képkivágások, technikai bravúrok, mögöttes érzelmek jelennek meg a fotóin; ritmus, éles kontrasztok és absztrakt hatások jellemzik zöldségekről, villanykörtéről, csövekről és virágokról készült csendéleteit. Használni kezdte a kemény világítást, mellyel az anyag- és síkszerűség váltogatja egymást, és a rendkívül szűk képkivágásokban formajátékká alakulnak a leghétköznapibb dolgok is. Reklámfotói is ezeket a gyakorlatokat követik, kiegészülve a diagonális szerkesztéssel és a montázstechnikával. Nem követte a tájképeket fényképezők kedvenc témáit, város- és tájképeinek témaválasztása széles körű, szívesen fotózott hídelemeket, transzformátorokat, dolgozó embereket, a mindennap látott város más perspektívájú nem konvencionális arcát. Megújuló gondolatisága lehetővé tette számára, hogy túl az 50. életévén a magyar fotográfia élmezőnyében maradjon, annak ellenére, hogy a kevéssé jövedelmező portréfényképészetet teljesen abbahagyta, átadva műtermét Haár Ferencnek. Haár Ferenc 1938-ban elhagyta az országot, és a műterem tulajdonosa Reismann Marian lett.[9]

Sokáig a fotóművészet súlytalan mellékszereplőjeként tartották számon. Így volt ez egészen az 1980-as évek végéig, amikor egy olasz művészettörténész, a két világháború közötti magyar fotóművészet értékeit kutatva felfedezte, képeiből kiállítást rendezett Rómában, és Máté Olga attól kezdve ismét fontos lett a fotós világ számára.[12]

Művészetét részletesen E. Csorba Csilla mutatja be Máté Olgáról készített könyvében.[17]

A háború alatt bujkálnia kellett hamis papírokkal, egy nyilas razziát követően fogházba került, ahonnan kalandos módon sikerült megszöknie. A felszabadulás után beteg lett, látása megromlott. 1961. április 5-én szegényen és elfeledve halt meg.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  2. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ A Belügyminisztérium 1907. évi 109886. sz. rendelete. MNL-OL 30800. mikrofilm 905. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1907. év 18. oldal 45. sor.
  6. ↑ Születési bejegyzése a szigetvári izraelita hitközség születési akv. 1/1879. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  7. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest IX. kerületi állami halotti akv. 595/1961. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
  8. ↑ Máté Olga. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. nov. 18.)
  9. ↑ a b c d e f g Angyal Viktória (2007). „Máté Olga – Megtalált Amarillisz”. Egyenlítő 5 (7–8), 76–81. o. 
  10. ↑ a b c d E. Csorba Csilla (1997). „MAGYAR NŐI FOTOGRÁFUSOK A SZÁZADFORDULÓN”. Fotóművészet 40 (3–4), 50–55. o. 
  11. ↑ a b Tooth Gábor Andor (2007). „Egy női szempár E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész”. Múlt és Jövő 18 (1), 73–74. o. 
  12. ↑ a b Trencsényi Zoltán (2007. január 26.). „Festői modorban”. Népszabadság 65 (22), 20. o. 
  13. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári házassági akv. 766/1912. folyószám alatt.
  14. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z, 510–511. o. (1981) 
  15. ↑ Kincses Károly (1989). „„...Mint csoport csak magamról tudok beszélni...” Haár Ferenc a képeiről”. Fotóművészet 32 (3), 14. o. 
  16. ↑ E. Csorba Csilla (2004). „Rippl-Rónai József és a fényképezés”. Fotóművészet 47 (1–2), 127–136. o. 
  17. ↑ E. Csorba Csilla. Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum”. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum Helikon Kiadó. ISBN 963 9401 27 7 (2006) 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Máté_Olga&oldid=27468322”