Máté György
| Máté György | |
| Született | Politzer György Bernát Fülöp 1913. január 2.[1] Budapest VI. kerülete |
| Elhunyt | 1990. december 14. (77 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (932-3-15)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Máté György, született Politzer György Bernát Fülöp[4] (Budapest, Terézváros, 1913. január 2.[5] – Budapest, 1990. december 14.) író, újságíró, Rózsa Ferenc-díjas (1966).
Élete
[szerkesztés]Politzer József kereskedő és Freund Erzsébet gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd gyári alkalmazottként dolgozott.
1935-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Részt vett az illegális Szabad Nép megalapításában.1942-ben Schönherz Zoltán és társai perében tíz évi fogházbüntetésre ítélték.
1944-ben megszökött a börtönből, részt vett Budapesten az ellenállási mozgalomban. 1945-től a Magyar Kommunista Párt KV agitációs-propaganda osztályának alosztályvezetőjeként működött.
1946–1950 között a Szabad Nép munkatársa, 1950 és 1953 között, illetve 1956-ban a Magyar Írók Szövetségének párttitkára volt. 1953-tól a Béke és Szabadság, 1957–1958-ben az Érdekes Újság szerkesztőjeként, 1959-től 1973-ig a Népszabadság munkatársaként, majd főmunkatársaként dolgozott.
Megalakulásától kezdve tagja volt a Munkásőrségnek, a budapesti XI. kerületi zászlóaljban teljesített szolgálatot.[6] 1964-ben a Népszabadság riportereként került ki Észak-Vietnámba, s az ott szerzett élményeiről beszámolt írásaiban.
1973-ban nyugdíjba vonult. 1973-tól Dél-Vietnamban a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tagjaként részt vett annak munkájában.
Utolsó külföldi útján, 1978-ban Kambodzsában járt. Riportokat, karcolatokat, regényeket és dokumentumkönyveket írt.
A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésen a Népszabadság szerkesztőségének nevében Karcagi László főszerkesztő-helyettes, a Magyar Újságíró Szövetség nevében Ritter Aladár, míg a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nevében Szigetvári Miklós búcsúzott az elhunyttól.[7]
Főbb művei
[szerkesztés]- Görbe tükör (szatírák, Budapest, 1949)
- A béke nevében (riportok, Budapest, 1950)
- Fénysugár : kis történetek a Párt illegális harcainak idejéből (Budapest, 1954)
- Úton-útfélen (riportok, Budapest, 1955)
- Szikrától lobban a láng. A magyar kommunista sajtó munkatársainak harca (Budapest, 1956)
- A Retezárok és más történetek. Ill. Erdei Sándor (elbeszélések, Budapest, 1957)
- Testvérek (Rózsa Richárd és Rózsa Ferenc élete, Budapest, 1958)
- A 7074-es (Gramsci életrajza, Budapest, 1958)
- Magyarország 1945-1960 (Baktai Ferenccel, Budapest, 1960)
- A Maghreb földjén (riportok, Budapest, 1961)
- Nem szentírás. Ill. Boromisza Zsolt. (humoreszkek, Budapest, 1961)
- Viharos üdülés. Ill. Réber László (szatírák, Budapest, 1961)
- Távirat éjfélkor. Ill. Boromisza Zsolt (regény, Budapest, 1962)
- Halima leveti fátylát : algériai képek (riportok, Budapest, 1963)
- Notesz. Ill. Hegedűs István (szatírák, Budapest, 1963)
- Csodaszer. Ill. Mészáros András (humoreszkek, Budapest, 1964)
- Fények a dzsungelben (tudósítások, Budapest, 1964)
- Föníciai bor. Ill. Mészáros András (szatírák, Budapest, 1964)
- Elég baj. Ill. Réber László (karcolatok, Budapest, 1965)
- Amerikaiak Dél-Vietnamban (tudósítás, Budapest, 1966)
- Partraszállás Sehol-szigeten. Ill. Morvai Endre (Budapest, 1966)
- Ki lehet bírni. Ill. Mészáros András (humoreszkek, Budapest, 1967
- Lyukkártya. Ill. Mészáros András (regény, Budapest, 1969)
- „Vörös jelek a hadak útján” (történelmi dokumentum, Budapest, 1969)
- Algéria (útikönyv, Budapest, 1971)
- A Párizsi Kommün 72 napja : történelmi napló (Budapest, 1971)
- Karthágó (Hahn Istvánnal, Budapest, 1972, 2. kiadás: Budapest, 1974)
- Vietnam : it happened in front of our very eyes (Budapest, 1973)
- Egyetlen Vietnam : a genfi egyezmény 20., a párizsi egyezmény 2. évfordulójára (Budapest, 1974, franciául és oroszul is megjelent)
- Ólom, rizs, heroin : Dél-vietnami napló (Budapest, 1975)
- Új március hírnöke : a tiltott magyar pártsajtó története 1917–1945 (Budapest, 1975)
- Rózsa Ferenc és a Szabad Nép / Összeállította és a tanulmányt írta Máté György. Közreadta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Népszabadság Szerkesztősége. Oroszra Dalos Györgyné, angolra Kollár István fordította.
- Hűség és hűtlenség (történelmi dokumentum, Vida Ferenccel, Budapest, 1979)
- Viharsarok Ázsiában (tudósítás, Budapest, 1979)
- Vietnam (Budapest, 1979)
- Az ismeretlen Szahara (Budapest, 1980)
- Budapest szabad! (Budapest, 1980)
- Khmer gyermekeink. Írta és fényképezte. (Budapest, 1981, franciául és angolul is megjelent)
- Pol Pot (dokumentumok és visszaemlékezések, Budapest, 1982)
- A Nap verejtéke : Aranykönyv (Budapest, 1982)
- Kambodzsa tájfun után (Budapest, 1985)
- Mandarinok útja (visszaemlékezések, Budapest, 1985)
- Az ösvény (Budapest, 1987)
- A kambodzsai–magyar barátság gyermekváros (Budapest, 1989, angolul is megjelent)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1948)[8]
- Munka Érdemrend (1963)[9]
- Rózsa Ferenc-díj (1966)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1970; 1979)[10][11]
- A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1973)[12]
- Aranytoll (1979)
- Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Máté György, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10179.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Névváltoztatás: 2585/1945. BM.
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 40/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
- ↑ „Máté György kitüntetése”, Munkásőr, 1973. december 1., 15. oldal (Hozzáférés: 2021. július 25.)
- ↑ „Eltemették Máté Györgyöt”, Népszabadság, 1991. január 22., 10. oldal (Hozzáférés: 2021. július 25.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1948. március 14. (62. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1963. március 17. (16. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1970. április 4. (22. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1979. március 24. (15. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1973. január 8. (1. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1983. április 10. (14. szám)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
