Ugrás a tartalomhoz

Mártonhegyi evangélikus templom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Mártonhegyi erődtemplom.
Mártonhegyi evangélikus templom
műemlék
Valláskeresztény
Felekezetevangélikus
Építési adatok
Építése14. század
Stílusgótika
LMI-kódBV-II-m-A-11394
Elérhetőség
TelepülésBrassó
Helystr. Dealul de Jos 12.
Elhelyezkedése
Mártonhegyi evangélikus templom (Brassó)
Mártonhegyi evangélikus templom
Mártonhegyi evangélikus templom
Pozíció Brassó térképén
é. sz. 45° 39′ 07″, k. h. 25° 35′ 19″45.651810°N 25.588510°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 07″, k. h. 25° 35′ 19″45.651810°N 25.588510°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Mártonhegyi evangélikus templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A brassói Mártonhegyi evangélikus templom (németül: Martinsberger Kirche) Óbrassóban, a Közép utca (Strada de Mijloc, Mittelgasse) fölött található. A reformáció előtt védőszentje után Szent Márton-templomnak nevezték, ezt a nevet őrzi az 580 méteres magaslat (a Fellegvár-hegy északnyugati nyúlványa), melyen a templom áll, és amelyről jelenlegi elnevezését kapta. Építésének idejét a 14. század közepére teszik, kezdetben valószínűleg egy udvarház kápolnája volt. A 16. században az evangélikusok vették át, szentélyét a 18. század végén elbontották, helyén a templomot kétszeresére meghosszabbították, ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A 20. század közepétől már nem használják imahelyként.

Története

[szerkesztés]

Több régi vélemény (Losteiner Leonárd, Benkő József) szerint a templom 1235-ben épült,[1] ugyanis megjelenik Gregorius brassói festő egyik táblaképén, mely állítólag Lukas Hirscher városbíró egyik fiktív, templomépítő ősét ábrázolja 1235-ös dátummal. Újabb vélemények szerint azonban a kép felirata 1535-re utal, és nem egyértelmű, hogy a Szent Márton-templomot ábrázolja-e vagy sem.[2]

Régészeti feltárások arra engednek következtetni, hogy a középkori templomépületet a 14. század közepén emelték, és egy kisebb közösséghez (udvarházhoz vagy kolostorhoz) tartozott. Losteiner még úgy vélte, hogy egy ferences kolostorról volt szó,[1] azonban a helyszínen feltárt 14–15. századi kerámia, pénzérmék, lámpák arra utalnak, hogy itt egy jómódú földesúri rezidencia virágzott.[3] Több kutató szerint (Binder Pál, Harald Roth és mások) szerint itt székelt a brassói városvezetés, mielőtt a várfalakon belüli, legelőször 1420-ban említett régi városházába költözött volna.[4][5]

Okmányban legelőször 1395-ben említik meg a Szent Mártonnak szentelt brassói kápolnát („Capela Beati Martini in monte Brassoviensi seu Corona exstructa”): a Brassóba látogató Zsigmond magyar király meghagyta, hogy heti négyszer misézzenek, és ebből a célból évi 40 aranyforintos adományt rendelt el, melyet kezdetben a papnak, később a gondnoknak fizettek. 1427-ben építéséről adnak hírt; feltehetően az 1421-es török betörésben megrongálódott. 1437-ben Zsigmond király a kápolnának adományozta a várfalakon belüli, a jelenlegi Szent János utca területén fekvő birtokát, de csak 1447-ben ismerték el a birtokjogot. Erre a telekre később 14 házat építettek, melyek bérleti díjából fedezték az évi negyvenforintos miseadományt. Legrégibb fennmaradt harangja 1521-ből származik, felirata „magister andreas de brasch anno 1.5.2.1.”, azonban okmányok nem említenek Andreas nevű brassói harangöntőt. 1529-ben Petru Rareș feldúlta a templomot, bár nem ismeretes, hogy maga az épület megrongálódott-e; a számlákban mindenesetre megjelenik a pap egész évi fizetése (vagyis a misézés zavartalanul folyt).[6]

A reformáció után az evangélikusok vették át, majd egy falfelirat tanúsága szerint 1668-ban átépítették.[7] Régi barokk oltára 1685-ből származott, ezt később a Barcasági Szász Múzeumban állították ki. Mai oltárát 1730-ban készítette Stephan Schuler, órával ellátott harangtornyát 1764-ben emelték. A 18. század végére az épület már kicsi volt az óbrassói szász közösség számára, így kérvényezték a tanácstól a templom megnagyobbítását, majd 1795–1796-ban a régi szentélyt lebontva keleti irányban mintegy kétszeresére hosszabbították, egészen a kerítőfalig (melyet belefoglaltak az új épületbe). Új szentélyét egy fél nyolcszög alaprajzú apszis zárja le.[8] Mai temetője szintén ebből az időszakból származik.[9]

A 20. század közepétől már nem használták istentiszteleti helyként. 1963-ban, a belvárosi református templom lebontásának alkalmával a magyar reformátusok meg akarták vásárolni a Mártonhegyi templomot, azonban a szászok nem adták el azt.[10] A 21. század elején felújításokat és régészeti feltárásokat végeztek.[11]

Leírása

[szerkesztés]

A történelmi központtól északra, a Fellegvár-hegy északnyugati kiszögellésén (az 580 méter magas, úgynevezett Márton-hegyen) áll.[6] Egykoron ovális alakú kerítőfal övezte, mely valószínűleg nem védelmi célból épült, hanem csak a telek határait jelezték vele; a nyugati oldalon máig fennmaradt egy viszonylag alacsony, támpillérekkel alátámasztott kőfal.[3] Az északra nyíló udvaron van a 18. századi paplak és más melléképületek, a déli oldalon pedig a temető.[12] A 20. század elején az épületegyüttes még egyedül uralta a magaslatot, a templom nyugati oromzatát esténként arany fényben fürdette a lenyugvó nap, mikor a várost már árnyékba vonta a közelgő éjszaka.[8] A század folyamán azonban környékét beépítették, a nyugati főbejárathoz vezető utcát megszüntették.

A templom szerkezetében nyomon követhetőek az építés szakaszai: nyugati része részben magában foglalja a támpillérekkel erősített, faragott kőtömbökből épült középkori kápolna oldalfalait, keleti része (a szentélyt is beleértve) pedig téglából és kőből épült. Nyeregteteje cseréppel fedett, harangtornya nyugati oldalán van. Ablakai szögletesek; a középkori, gótikus ablakokból csak egy maradt fenn, a déli fal nyugati végén. Három bejárata közül kettő középkori eredetű: csúcsíves főbejárata nyugati oldalán van, északon pedig egy kisebb, szintén gótikus portál nyílik a paplak felé. Keleti bejáratát a 18. századi átépítéskor hozták létre. A hajó déli oldalán is volt egy portál, de ezt befalazták; szegélyén a „hic fuit 1559” felirat olvasható.[11]

A kelet-nyugati tengelyű, téglalap alaprajzú templomhajó keleti részén egy nagyon rövid szentélyben végződik, melynek déli oldalán sekrestye nyílik. Mennyezetét és záróköveit barokk stukkók díszítik. A belső tér egységes, a hajó és a szentély közötti határvonalat csak a vakolat kialakítása jelzi. Nyugati, gótikus hatású karzata valószínűleg középkori eredetű, északi és déli karzatai fából készültek.[11]

Képek

[szerkesztés]
  • 1889-ben, előtérben a Közép utca
    1889-ben, előtérben a Közép utca
  • 2010-ben
    2010-ben
  • Déli oldala kriptasorral és temetővel
    Déli oldala kriptasorral és temetővel
  • Gótikus nyugati bejárata és kerítőfala
    Gótikus nyugati bejárata és kerítőfala
  • Temetője
    Temetője

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Orbán Balázs. XIX. Brassó külvárosai: Szent-Márton-hegyi templom, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  2. ↑ Popica, Radu. Portretele Patriciatului Săsesc din Brașov. Brassó: Muzeul de Artă, 26–32. o. (2013). ISBN 9786069352908 
  3. ↑ a b Istrate 16–17. o.
  4. ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 65. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  5. ↑ Istrate 18. o.
  6. ↑ a b Nussbächer 140–146. o.
  7. ↑ Balázs János; Petki Judit. Kő kövön Brassóban. Csíkszereda: Brassói Lapok, 6–9. o. (2005). ISBN 9739777524 
  8. ↑ a b Jekelius 154–155. o.
  9. ↑ Nussbächer 150. o.
  10. ↑ Ambrus Mózes: Emlékeimben fennséges is maradt. Brassói Lapok, XXXII. évf. 1582. sz. (2020. június 4.) 19–20. o.
  11. ↑ a b c Istrate 8–9. o.
  12. ↑ Jekelius 50. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Istrate: Istrate, Daniela: Ergebnisse der archäologischen Untersuchungen auf dem Martinsberg in Kronstadt. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, LIX. évf. (2016. január) ISSN 0015-7902
  • ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus (2014). ISBN 9789737822802 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mártonhegyi_evangélikus_templom&oldid=26957526”