Márkus József (agrármérnök)

Márkus József
Született	1911. március 18. Budapest
Elhunyt	1994. április 26. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	agronómus egyetemi oktató agrármérnök
Iskolái	Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1935)
Sablon • Wikidata • Segítség

Márkus József (Budapest, 1911 – Budapest, 1994. április 26.) magyar agrármérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a juhtenyésztés, a gyapjúminősítés, a vércsoportkutatás és a takarmányozástan kutatója, az Állatorvostudományi Egyetem takarmányozástani tanszékének megszervezője.

Élete

Munkáscsaládban született. 1935-ben szerzett mezőgazdasági mérnöki oklevelet a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd egy év múltán ugyanott megszerezte a doktori címet is, summa cum laude minősítéssel. Tanárai egyike, Schandl József professzor már diákként foglalkoztatta az általa vezetett állattenyésztéstani intézetében, juhtenyésztési és takarmányozástani kutatójaként.

Diplomázását követően 1943-ig oktatóként dolgozott az egyetemen, közben szaktanári képesítést is szerzett és tagja lett a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. Később egy évre elvállalta a Teleki Pál által megszervezett Nép- és Tájkutató Intézet Állattenyésztési szakcsoportjának vezetését, ami miatt a második világháborút követően több ízben érték méltánytalanságok.

1942 és 1949 között a Futura Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt., illetve a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) gyapjúminősítő osztályának a vezetője volt, 1949-ben pedig a mezőgazdasági kísérletügy területén, mint a Mezőgazdasági Tudományos Központ főelőadója, megszervezte az Állattenyésztési Kutatóintézetet.

Még ugyanabban az évben intézeti tanári kinevezést kapott a Magyar Agrártudományi Egyetem Állattenyésztéstani Tanszékére, ahol Csukás Zoltán professzor kérésére 1951-ben a tanszék docense lett, az ő halálát követően, 1957-ben pedig átvette a tanszék vezetését. 1958-ban vércsoport-laboratóriumot szervezett az Állatorvostudományi Egyetem keretein belül, majd a következő tíz évben vezette is az országosan egyedülálló létesítményt.

1963-ban elérkezettnek látta az időt arra, hogy önálló takarmányozástani tanszéket szervezzen, amelyet a megalakulását követően – még ugyanabban az évben egyetemi tanárrá kinevezve – egészen a nyugállományba vonulásáig, 1973-ig vezetett.

1994. április 26-án hunyt el Budapesten.

Oktatói tevékenysége más egyetemeken

Az agráregyetemi és állatorvostan-hallgatók oktatásán kívül 1932 és 1942, majd 1946 és 1954 között tanította a kertészeti felsőoktatás hallgatóit is. 1954 és 1966 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán az állattenyésztés alapjai című tantárgyat adta elő. Komoly érdemeket szerzett az állatorvosok továbbképzésében is.

Kutatói tevékenysége

Kutatómunkájának fókuszában kezdetben a juhtenyésztés és a gyapjúminősítés kérdései álltak, majd a háziállatok vércsoportvizsgálataival foglalkozott. Későbbi szakmai érdeklődése a takarmányozás újabb és újabb kérdései – ezen belül is az ásványi anyagok felhasználási lehetőségei, a fehérjeminősítés, a mezőgazdasági melléktermékek takarmányozási hasznosítása stb. – felé fordult.

A nyugdíjazását közvetlenül megelőző időszakban a gazdasági haszonállatok kalcium-, foszfor- és mikroelem-szükségleti értékeinek meghatározásával kezdett foglalkozni. Ezen munkásságát nyugdíjasként is folytatta, sőt humán vonatkozásokra is kiterjesztette, így kutatási eredményei az emberi csontritkulás (oszteoporózis) megelőzése, illetve kezelése-gyógyítása szempontjából is értékesek.

Tudományos életpályájának további fontosabb témakörei között említhető még: egyes takarmányféleségek savanyítás útján való tartósítása; genetikai lehetőségek a gyapjúminőség javítására; szarvasmarha-nemesítési vizsgálatok a dán vörös mint keresztezési partner felhasználásával; bikák, kosok ivadékvizsgálata; szabadtartásos szarvasmarha-tartás; vércsoport- és biokémiai polimorfizmus-vizsgálatok; a takarmányfehérjék és a lizin biológiai értékelése; vitaminkutatások és széles körű ásványianyag-kutatások.

Szervezeti tagságai

Több tudományos szervezetben viselt tagságot – pl.: Gesellschaft für Züchtungskunde, FM Szarvasmarha- és Juhtenyésztési, Takarmányozási Témakollektíva, MTA Tudományos Minősítő Bizottság –, valamint szakfolyóiratok – Agrártudomány, Állattenyésztés, Természettudományi Közlöny (a Természet Világa elődje) – szerkesztőbizottságának a tagja volt.

Szakmai feladatai mellett a korábbi tanárainak megbecsülését, emlékük megőrzését is szívén viselte. Így, az ő kezdeményezésének eredményeként áll ma Budapesten, az Állatorvos-tudományi Egyetem területének különböző pontjain Tormay Béla, Zlamál Vilmos és Aujeszky Aladár mellszobra, illetve Gróh Gyula és Thanhoffer Lajos emléktáblája.

Elismerései

• Kiváló Állattenyésztő
• A Szocialista Kultúráért kitüntetés
• Munka Érdemrend kitüntetés ezüst, majd arany fokozata
• Ujhelyi Imre-emlékérem
• az Állatorvostudományi Egyetem honoris causa doktora (1991)

Emlékezete

1991-ben Madarassy Walter szobrászművész öntött bronzérmet készített Márkus professzorról. A 84 milliméter átmérőjű érem előlapján a fej balra néz, baloldalán "Dr. Márkus", jobb oldalán "Jőzsef 1991" felirat, lent "MW" monogram olvasható. A hátlapon egy csontritkulásos elváltozásokat mutató emberi combcsont hosszanti metszéslapja és egy kis korong alakzat látható, a körirat felirata: "Gyógyítható az oszteoporózis" szöveg olvasható. Az érem egy eredeti példánya a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében szerepel.

Források

• A Földművelésügyi Minisztérium előterjesztése dr. Márkus József egyetemi docens, az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszéke vezetőjének egyetemi tanári kinevezéséről. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-K-1-c-174, 00255/1/1963.
• Márkus József életrajza a Huveta.hu adatbázisában, hozzáférés ideje: 2022. szeptember 9.
• A Madarassy Walter által alkotott Márkus József-plakett ismertetése

További információk

• Fekete Sándor: Dr. Márkus József professzor búcsúztatója. Magyar Állatorvosok Lapja, 1994. 49. 10. 636–637.