Málnási Ödön
| Málnási Ödön | |
| Született | 1898. június 28. Brassó |
| Elhunyt | 1970. február 17. (71 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus, történész, közíró |
| Iskolái |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vitéz Málnási Ödön, Metzl (Brassó, 1898. június 28. – Bécs, 1970. február 17.) magyar szélsőjobboldali politikus, történész, közíró.
Életpályája
[szerkesztés]Édesapja erdélyi szász cipész, édesanyja székely földműves. Papnak tanult az egri érseki papi szemináriumban. 1917-től Karl Marx, August Bebel és Karl Kautsky műveit olvassa, melynek köszönhetően közel kerül a marxizmushoz. 1924-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófia doktorátust, 1927-ben jogi- és államtudományi doktorátust szerzett. A Tanácsköztársaság alatt katonaként szolgált a magyar Vörös Hadseregben, hadnagyi rendfokozattal rendelkezett. Részt vett a felvidéki hadjáratban. A Tanácsköztársaság bukása után átvették a Nemzeti Hadseregbe. Katonai sikereknek köszönhetően 1927-ben vitézzé avatták. 1926-tól Hajdúszoboszlón, majd az egri érseki tanítóképzőben tanított miközben levéltári kutatásait is végezte külföldön. Előbb SZDP-tag, majd Szálasi híve volt.
1937. október 24-én rendezték meg a budai Vigadóban a nyilas egyesülési nagygyűlést, ahol létrejött a Magyar Nemzeti Szocialista Párt. Málnási ezen a gyűlésen kötelezte el magát nyíltan a nyilasok oldalán. Az egységpártot 1938-ban feloszlatták, Szálasi Ferencet bebörtönözték, ennek ellenére Málnási folytatta a mozgalmi tevékenységet. Szintén ő volt az, aki felépítette baloldali és keresztény elemekből Szálasi Ferenc mártírarculatát, az ő nevéhez fűződik a "Nagypéntek nélkül nincs feltámadás" nyilas jelszó.
Szálasi ideológusaként könyvet is írt A magyar nemzet őszinte története[1] címmel, ezért egy évre börtönbe zárták. Később fegyelmezetlensége miatt kizárták a nyilas pártból. Ezt követően mint szász származású, a Volksbund tagja lett. Az 1944. októberi nyilas puccs után újra csatlakozott a nyilas mozgalomhoz. 1945 tavaszán Németországba menekült, ahonnét az Amerikai Egyesült Államok kiadta Magyarországnak. Háborús bűnösként tíz év kényszermunkára ítélték. 1956-ban helyezték szabadlábra. Ezután Ausztriába költözött, ahol a nyugati szélsőjobboldali emigráció lapjaiban publikált.
Művei
[szerkesztés]- 1933 A herceg és gróf Pálffy család vöröskői és bazini levéltára. Homok - Gróf Pálffy Károly.
- A magyar nemzet őszinte története
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Alapismereti kislexikon (1988)
- Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Budapest, 2001
- Rövid életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. Budapest, 2008