Máday István
| Máday István | |
| Született | Máday István Ignác 1879. április 5.[1][2] Budapest |
| Elhunyt | 1959. június 17. (80 évesen) Budapest VIII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Maxa Viktória (h. 1911–1959)[3] |
| Gyermekei | három gyermek |
| Szülei | Máday Izidor |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (610-284. templomi fülke)[4][5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marosi Máday István (Budapest, 1879. április 5. – Budapest, Józsefváros, 1959. június 17.) magyar orvos, neurológus, individuálpszichológus, egyetemi magántanár.
Élete
[szerkesztés]Máday Izidor miniszteri tanácsos, közgazdasági író és böröllei Nagy-Szabó Linda fiaként született. Bátyja Máday Andor jogász, szociológus, könyvtáros. 1900-ben a Budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett, majd az osztrák–magyar közös hadseregben hivatásos katonatisztként szolgált, 1909-ben szerelt le. Katonatisztként a ló tájékozódó képességéről, véralkatáról, jelleméről és érzelemvilágáról folytatott kutatásokat, különös tekintettel a ló idomításának lehetőségeire, ezekkel a publikációival a a magyarországi állatlélektani kutatások megalapozója lett.[6]
Leszerelése után a budapesti, a bécsi, az innsbrucki és a prágai egyetemeken volt orvostanhallgató, 1916-ban Prágában szerzett orvosi oklevelet. 1912 és 1914 között a prágai tudományegyetem orvostudományi kar ideggyógyászati klinikájának egyetemi tanársegéde volt. Bécsben megismerkedett Sigmund Freuddal és Alfred Adlerrel, 1913-ban nagy szerepet játszott a bécsi Individuálpszichológiai Egyesület megalapításában. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd 1916-tól 1918-ig katonaorvosként szolgált.[7]
1921 és 1928 között a debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinika egyetemi tanársegéde volt. 1925-ben a pszichopatológia tárgykörben szerzett magántanári képesítést, és a debreceni egyetem magántanára lett. Emellett 1925-től 1928-ig a debreceni kisegítő iskola tanára, 1928 és 1950 között pedig budapesti idegorvosi magánrendelőjének vezetője volt. A magyar individuálpszichológiai kutatások megteremtőjeként tartják számon, 1927-től 1950-ig a Magyar Individuálpszichológiai Egyesület elnöke, 1932 és 1936 között pedig a Gyermekvédelem c. folyóirat szerkesztője volt. A második világháború után újjászervezte a magyarországi pszichoterápiai kutatásokat és irányította az individuálpszichológiai képzést. 1950-től rendelőintézeti ideggyógyász főorvosként dolgozott.[6]
Felesége Maxa Viktória volt, három gyermekük (Béla, László és Jusztina) született. 1959-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.[6][8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Máday István, Marosi, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09771.htm
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1195/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b c Máday István - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
- ↑ Máday István, Marosi | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
- ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2022. július 20.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Főbb művei
[szerkesztés]- Individuálpszichológia; Pantheon, Budapest, 1941
- Individuálpszichológia; Magyar Individuálpszichológiai Egyesület, Budapest, 2010
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
