Ugrás a tartalomhoz

Lukács Gyula (újságíró)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Lukács Gyula (egyértelműsítő lap).
Lukács Gyula
SzületettLichtschein Gyula
1890. január 4.[1]
Nyíregyháza[1]
Elhunyt1954. november 24. (64 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Lukács Gyula, született Lichtschein[2] (Nyíregyháza, 1890. január 4.[3] – Budapest, 1954. november 24.) újságíró, író, lapszerkesztő.

Élete

[szerkesztés]

Lichtschein Miksa kereskedő és Weisz Terézia fia. Iskoláit a nyíregyházi evangélikus főgimnáziumban és a budapesti Damjanich utcai főgimnáziumban végezte. 1906-ban Lichtschein családi nevét Lukácsra változtatta.[4] Az érettségi után jogra iratkozott, de már mint elsőéves jogász színházi kritikákat írt Braun Sándor lapjába A Nap-ba. 1920-tól a Színházi Élet munkatársa lett, ő vezette a színházi rovatot, s mint ilyen részt vett minden színész-jótékonysági mozgalomban.[5] 1933-tól a lap szerkesztője. Közben több egyfelvonásos darabja került színre (az egyik már 1916-ban "Kabaré az Angyalföldön" címmel).[6] Ő írta az első magyar színpadi revüt Nagy Imre társaságában ("Hegedűs az oka mindennek", 1921).[7] Harsányi Zsolttal közösen szervezője volt a Színházi Élet keretében 1929-től évenként megrendezésre kerülő magyarországi szépségkirálynő választásoknak.[8]

1925. augusztus 31-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb Berger Ibolyát, Berger József és Blonder Olga lányát.[9] Ugyan 1938-ban áttért a római katolikus vallásra,[10] azonban 1939-től a zsidótörvények miatt nem folytathatta újságírói pályafutását, de továbbra is publikált. Jelentékenyen közreműködött G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című könyvében megírásánál. 1944-ben családjával deportálták, amelynek során - még útközben - megölték első feleségét és Zsuzsi lányát. (Erre emlékező lírai írása bekerült az emigrált, deportált, internált magyar újságírók csoportjának A toll mártírjai című antológiájába, 1947.)

A háború után Zsolt Béla mellett a Haladás című polgári radikális hetilap szerkesztője volt annak betiltásáig (1949).[11] Ezt követően egy ideig nem foglalkoztatták. Később az Irodalmi Újságnak (szerkesztette Illés Béla) dolgozott. Rövid, horgászat tárgyú szakírásait a Horgász Szövetség szaklapja és a Magyar Rádió közölte. 1947-ben másodszor megnősült, feleségül vette a korán megözvegyült Bernauer Pálné sz. Wahrmann Erzsébetet.

Novelláskötetei

[szerkesztés]
  • Tíz perc (1912)
  • Orfeum

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b a terezíni emlékhely adatbázisa. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  2. ↑ PIM szerint 1909-ig Lőwy
  3. ↑ Születési bejegyzése a nyíregyházi izraelita hitközség születési akv. 93/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 17.)
  4. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 39396/1906. Forrás: MNL-OL 30800. mikrofilm 284. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 26. oldal 31. sor
  5. ↑ http://mek.oszk.hu/08700/08756/html/III/szin_III.0170.pdf
  6. ↑ Színházi Élet, V. évf. 10. sz., 1916., 20. o.
  7. ↑ 8 Órai Újság, 1921. aug. 2., 4. o.
  8. ↑ http://mult-kor.hu/20100604_simon_boske_a_gyogyir_trianonra
  9. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. 1212/1925. folyószáma alatt.
  10. ↑ A budapesti városmajor zugligeti r. kath. plébánia hivatal által 1938. dec. 4-én 181/1938. sz. a. kiállított keresztlevél szerint.
  11. ↑ https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Haladas_1947/?pg=35&layout=s&query=Luk%C3%A1cs

Források

[szerkesztés]
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 546. o.  Online elérés
  • Magyar Színművészeti Lexikon, szerk. - Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával, a szerkesztőbizottság közreműködésével - Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929-1931]
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket?, Budapest, Ex Libris kiadó, 1995.
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Mester Sándor [szerk.]: A toll mártírjai, Budapest, 1947.
  • Szerdahelyi István: A Germanus-titok, Remény, 3. évfolyam, 5. szám, 2000. 4. negyedév, 97-104. o.

További információk

[szerkesztés]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lukács_Gyula_(újságíró)&oldid=26684734”