Ugrás a tartalomhoz

Lord Howe-szigeti botsáska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lord Howe-szigeti botsáska
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Botsáskák (Phasmatodea)
Család: Valódi botsáskák (Phasmatidae)
Alcsalád: Eurycanthinae
Nem: Dryococelus
Faj: D. australis
Tudományos név
Dryococelus australis
(Montrouzier, 1885)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lord Howe-szigeti botsáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Howe-szigeti botsáska témájú médiaállományokat és Lord Howe-szigeti botsáska témájú kategóriát.

A Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) a világ legritkább rovarfajainak egyike. Már közel egy évszázada kihaltnak hitték, amikor 2001-ben találtak néhány tucat egyedből álló populációt.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A faj valamikor rendkívül gyakori volt a Lord Howe szigeten, és népszerű horgászcsalinak számított, azonban az 1918-ban, egy hajótörés során a szigetre kerülő házi patkányok szinte teljesen kipusztították. 1920-ban még láttak élő példányt, azután csak néhány tetemet találtak az 1960-as években, mígnem 2001-ben egy entomológusokból álló csapat a Ball's Pyramid nevű sziklaalakzat élővilágának feltérképezése közben megtalálták a túlélőket. A 20-30 megmaradt rovar egyetlen cserjén élt. Az ott begyűjtött párból mostanra sikerült a Melbourne-i állatkertben egy mintegy ötven fős populációt kitenyészteni, amelynek segítségével a tervek szerint a patkányok kiirtása után újra benépesítik majd a szigetet.

Ausztrálián kívül a budapesti állatkertben sikerült először szaporítani a fajt.[2] 2016. november 11-én a San Diegó-i Állatkert bejelentette, hogy a náluk élő botsáskák szeptember óta több mint 500 petét raktak le.[3][4]

Megjelenése

[szerkesztés]

A felnőtt Lord Howe-szigeti botsáska mintegy 15 cm hosszú és 1,5 cm széles, 25 grammot nyom. A botsáskafélék többségétől eltérően nincsen szárnyuk, de gyorsan képesek futni. A hímek valamivel kisebb termetűek, és a hátsó lábuk legfelső íze vastagabb és fogazott. A patkányok megjelenése előtt amatőr kutatók előszeretettel vizsgálták, mi történik ezen lábak letépése után. A láb ilyenkor visszanő ugyan, de csak a szokásos, a nőstényekével megegyező alakban. A hímek viselkedése a lábuknál is különösebb: mindenben követik a nőstényeket, és éjszaka a lábaikkal azokat átkarolva alszanak.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Rég kihalt állatok bukkantak fel (magyar nyelven). Népszabadság, 2011. március 13. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  2. Kikeltek a botsáskák Budapesten
  3. index.hu
  4. Zoonooz, San Diegó-i Állatkert

További információk

[szerkesztés]