Lopadotemakhoszelakhogaleokranioleipszanodrimüpotrimmatoszilphiokarabomelitokatakekhümenokikhlepikosszüphophattoperiszteralektrüonoptokephalliokinklopeleiolagóosziraiobaphétraganopterügón
A lopadotemakhoszelakhogaleokranioleipszanodrimüpotrimmatoszilphiokarabomelitokatakekhümenokikhlepikosszüphophattoperiszteralektrüonoptokephalliokinklopeleiolagóosziraiobaphétraganopterügón (görög betűkkel: λοπαδοτεμαχοσελαχογαλεοκρανιολειψανοδριμυποτριμματοσιλφιοκαραβομελιτοκατακεχυμενοκιχλεπικοσσυφοφαττοπεριστεραλεκτρυονοπτοκεφαλλιοκιγκλοπελειολαγῳοσιραιοβαφητραγανοπτερύγων) egy kitalált étel neve Arisztophanész A nőuralom ( Ἐκκλησιάζουσαι, i. e. 448–380.) című komédiájának 1169-1170. sorában.[1]
A Liddell–Scott-féle szótárban megadott értelmezés szerint „egy mindenféle finomságokból, közte halból, húsból, szárnyasból és mártásokból álló étel neve”.[2] A görög szó 171 betűs (az egyes latin betűs átírások betűinek számai ettől eltérhetnek),[3] évszázadokon át a leghosszabb szóként volt számon tartva. 27 önálló szót tartalmaz.
Az 1990-es Guinness Rekordok Könyve szerint ez a leghosszabb, az irodalomban valaha előfordult szó.[4]
Az előforduló szavak jelentései
[szerkesztés]- lopasz – λοπάς tál, étel
- temakhosz – τέμαχος hal- vagy hússzelet, „filé”
- szelakhosz – σέλαχος cápa vagy rája[5]
- galeosz – γαλεός valamely kisméretű cápafaj, valószínűleg a Mediterráneumban is honos, maximum egy méterre megnövő tüskés- vagy macskacápa[6]
- kranion – κρανίον fej (koponya)
- leipszanon – λείψανον maradvány, maradék darab
- drimüsz – δριμύς csípős
- hüpotrimma – ὑπότριμμα moretum,
- szilfion – σίλφιον – latinul silphium az ókor egyik fontos és értékes fűszer- és gyógynövénye, a római időkben az észak-afrikai Kürenaika tartomány (a mai Líbia területén) keskeny tengerparti sávjában termesztették. Fontosságára jellemző, hogy Küréné minden pénzérméjét e növény képével díszítették. Általánosan elterjedt konyhai felhasználása mellett a gyógyászatban is fontos szerepet játszott, valamint értékes volt laserpicium vagy lasarpicium néven ismert gyantája. Mára kipusztult, ezért pontos azonosítása nem lehetséges, de minden valószínűség szerint az édesköménnyel rokon növény lehetett.[7]
- karabosz – κάραβος – tarisznyarák, homár vagy garnéla (esetleg szarvasbogár)
- meli – μέλι – méz
- katakekhümenosz – κατακεχυμένος – le- vagy ráöntve (a καταχέω katakheó ráönt valamire, leönt medio-passzív perf. part.-a)
- kikhlé – κίχλη – apróhal [8]
- epi – ἐπι rajta, rá, valaminek a tetején / tetejére'
- kosszüphosz – κόσσυφος – egy tengeri halfajta vagy feketerigó
- phatta – φάττα – vadgalamb
- periszterosz – περιστερός – házigalamb
- alektrüón – ἀλεκτρυών csirke
- optosz – ὀπτός sült
- kephalion – κεφάλιον – fejecske
- kinklosz – κίγκλος – valamilyen kismadár vagy vöcsök
- peleia – πέλεια – egy másik fajta vadgalamb --
- lagóosz – λαγῷος – (vagy λαγῷς lagósz λαγῷν lagón) nyúl, ami azonban lehet egy madárfaj vagy az úgynevezett tengeri nyúlnak nevezett tengericsiga-féle[9]
- sziraion – σίραιον – must-koncentrátum[10]
- baphé – βαφή – belemártás
- traganosz – τραγανός – ropogós
- pterüx – πτέρυξ – szárny vagy uszony; szárnyas
A recept
[szerkesztés]Az étel egyfajta becsinált lehetett és legalább 16 édes és savanyú összetevőből állt. A felsorolt egyes összetevők az ókorban valóban létező és nagy népszerűségnek örvendő, illetve a luxuskategóriába tartozó ételek voltak. Az összetevők:[4]
- halszeletek
- cápa vagy rája
- rothasztott macskacápafej
- édeskömény(?) vagy különböző fűszerekből összeállított csípős fűszerkeverék
- szilfion
- valamilyen rák (tarisznyarák vagy homár) vagy garnéla
- méz
- valamilyen (apró?) tengeri hal vagy egy rigóféle
- egy tengeri halféle vagy feketerigó – ez volt a tetején
- vadgalamb
- házigalamb
- csirke
- sült vagy pirított vöcsökfej
- nyúl (vagy valamilyen madár vagy tengeri nyúl)
- lefőzött mustkoncentrátum
- szárny vagy uszony
Egyesek 17-ediknek az ouzót is felsorolják az összetevők között.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Aristophanes, Ecclesiazusae (ed. Eugene O'Neill, Jr.), line 1163
- ↑ "name of a dish compounded of all kinds of dainties, fish, flesh, fowl, and sauces." Liddell–Scott: A Greek-English Lexicon
- ↑ Az eredeti forma és a pontos átírás tekintetében nincs teljes megegyezés a szakirodalomban.
- ↑ a b Guinness Book of World Records, 1990 ed, pg. 129 ISBN 0-8069-5790-5
- ↑ (Elasmobranchii alosztály)
- ↑ Squalidae (korábban Scyliorhinidae) rendje, például a kis pöttyös macskacápa (Scyliorhinus v. Squalus canicula, Linnaeus, 1758). A macskacápát kutyacápának is nevezik (angolul catfish, illetve dogfish) a latin elnevezéséből (canicula: kiskutya). FishBase (Ed. Ranier Froese and Daniel Pauly)
- ↑ (Hérodotosz: A görög-perzsa háború, Budapest, 2003., II:161, 181, III:131, IV:150-165, 200-205., Plinius: Naturalis historiae, XIX:15, XXII:100-106.)
- ↑ A sügéralakúak rendjébe tartozó Labroidei alrend Labridae családjának valamely faja. Zömmel apró, 20 cm körüli, széles körben elterjedt akváriumi, illetve étkezési halak tartoznak ide.
- ↑ Nagy, akár a 70 cm-t és 2 kg-ot is elérő meztelen tengeri csigák, melyek nevüket kerekded formájukról és a fejükön lévő két hosszú, „nyuszifülként” felmeredő rinophorájukról (szag- és ízérzékelő szervükről) kapták. (Orthogastropoda alosztály, Heterobranchia öregrend, Opisthobranchia rend, Aplysiomorpha alrend, Aplysiidae család.)
- ↑ Az ókori Rómában a must általánosan használt konyhai kellék volt, amit a felhasználás előtt különböző erősségű koncentrátummá főztek (carenum: az eredeti kétharmada, defrutum: az eredeti fele, sapa: az eredeti egyharmada) és édesítő-, savanyító- vagy tartósítószerként alkalmaztak. A defrutumot a garumnak nevezett erjesztett halszósz-koncentrátummal keverve kapták az oenogarumot, mely Róma egyik legnépszerűbb fűszere volt. (A szó a görögöktől eredt – garosz, garon – és azokat a halakat jelölte, amelyek belsőségeit az elkészítés során felhasználták.) A mustkoncentrátumot a Balkánon és a Közel-Keleten ma is használják szirupként (török fpekmez, arab dibs) vagy liszttel kevert édességként (görög musztalevria és szutzukosz, grúz csurkcskhela).
- ↑ G. Vogel (1980) The Big Book of Amazing Facts Playmore Pubs.
Források
[szerkesztés]- Aristophanes. Ecclesiazusae. The Complete Greek Drama, vol. 2. Eugene O'Neill, Jr. New York. Random House. 1938
- Aristophanes Comoediae, ed. F.W. Hall and W.M. Geldart, vol. 2. F.W. Hall and W.M. Geldart. Oxford. Clarendon Press, Oxford. 1907
- Guinness Book of World Records, 1990 ed, pg. 129 ISBN 0-8069-5790-5
- G. Vogel (1980) The Big Book of Amazing Facts Playmore Pubs.
- Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon
Irodalom
[szerkesztés]- Arisztophanész: Nőuralom. Ford.: Arany János. Budapest, 1957. Magyar Helikon.