Londoni kenotáfium
| Londoni kenotáfium | |
| The Cenotaph | |
 | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Település | London |
| Cím | Whitehall |
| Építési adatok | |
| Szobrász | Sir Edwin Lutyens |
| Készítés ideje | 1919 |
| Felhasznált anyagok | portlandi mészkő |
| Elhelyezkedése | |
 Londoni kenotáfium
Pozíció London térképén
| |
 é. sz. 51° 30′ 09″, ny. h. 0° 07′ 34″51.502500°N 0.126111°WKoordináták: é. sz. 51° 30′ 09″, ny. h. 0° 07′ 34″51.502500°N 0.126111°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Londoni kenotáfium témájú médiaállományokat. | |
A londoni kenotáfium (The Cenotaph) egy emlékmű a brit fővárosban, amely a Nemzetközösség első világháborús hősi halottjai előtt tiszteleg. Az üres kőkoporsó az Egyesült Királyság fő nemzeti háborús emlékhelye.
Története
[szerkesztés]A brit kormány 1919. július 18-án, a versailles-i békeszerződés aláírásának évfordulóján rendezte meg az első világháborús győzelmi ünnepét. A franciák július 14-én tartották sajátjukat, amelynek egyik eleme volt az ókorból eredő szokás, az üres koporsó felállítása, amelynek az elvonuló katonák tiszteleghettek, megemlékezve így elesett bajtársaikról.[1]
David Lloyd George miniszterelnöknek megtetszett az ötlet, ezért megrendelte a brit változatot. Sir Alfred Mond,[2] a munkaügy kormányzati vezetője – még a francia felvonulás előtt – felkérte Edwin Lutyenst, a kor talán leghíresebb brit építészét, hogy tervezzen ő is egy kenotáfiumot. Az építész fennmaradt jegyzeteiből úgy tűnik, hogy már korábban foglalkoztatta egy hasonló terv, ugyanis már június 4-én papírra vetette az üres koporsó vázlatát. Július 7-ére készen volt a terv, amelyet bemutatott a kormányfőnek,[2] majd 11 nap alatt elkészült a fából, vitorlavászonból és gipszből épített emlékmű.[1][2]
A magas talapzaton álló emlékmű mély hatást gyakorolt a britekre, néhány nap alatt több millióan keresték fel, sok koszorút és virágot hagyva az üres koporsó alatt. A látogatók többsége gyászolt valakit, aki a nyugati fronton esett el, így szimbolikusan az ő sírját koszorúzhatta meg. A katonai parádé után két nappal így írt a The Timesː A kenotáfium csak egy ideiglenes építmény, amely kőnek tűnik, de Sir Edwin Lutyens elgondolása oly komoly, kimért és gyönyörű, hogy sokan kívánják, bár lenne valóban kőből és állna örökké.[1] Az ideiglenes emlékművet 1920 januárjában bontották el.[2]
Habár felmerült az az elképzelés, hogy a leendő kőkenotáfium a lovas őrség laktanyájának közelében álljon, a kormány 1919. július 30-án a whitehalli eredeti helyszín mellett döntött. Az emlékművet portlandi kőből készítette el a Holland, Hannen & Cubuitt cég, majd V. György brit király leplezte le 1920. november 11-én, a fegyvernyugvás második évfordulóján. Ugyanennek az ünnepségnek a keretében helyezték el az ismeretlen brit katona maradványait a Westminsteri apátságban. Egy hét alatt több mint 1,25 millió ember kereste fel a kenotáfiumot. Az általuk otthagyott virághalom elérte a három métert.[1]
A londoni kenotáfium hatására Nagy-Britannia minden pontján háborús emlékművek építésébe fogtak. Az első nagyvárosi kenotáfiumok közé tartozik a southamptoni, amelyet szintén Lutyens tervezett; 1920. november 6-án adták át. Az ő munkája a hongkongi kenotáfium is. A londonihoz hasonló emlékművet építtetett Manchester, Rochdale és a Midland Railway vasúttársaság is. A londoni kenotáfium 1920 óta hagyományos helyszíne a fegyvernyugvásra emlékező központi megemlékezéseknek.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Englih Heritage: The Cenotaph. English Heritage. Hozzáférés ideje: 2021. november 30.
- ↑ Imperial War Museum: What is the cenotaph?. Imperial War Musem. Hozzáférés ideje: 2021. november 30.