Ugrás a tartalomhoz

Lisztharmatgombák

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Lisztharmat gomba

A lisztharmatgombák a tömlősgombák törzsébe (Ascomycota) tartozó kórokozók, amelyek a növények lisztharmatbetegségéért felelősek. Gazdasági szempontból a legnagyobb károkat okozó növénykórokozók közé sorolhatók.[1] Számos termesztésbe vont gabona-, zöldség-, gyümölcs- és dísznövényfajtát károsítanak.[1] A csoportba körülbelül 900 faj tartozik,[2] ezek közül több mint száz Magyarországon is előfordul.[3]

Életmód

[szerkesztés]

A lisztharmatgombák mindegyike obligát biotróf[4] szervezet, azaz csak élő növényi szöveteken (vagy egyesek szövetekben) képesek növekedni és szaporodni, élő gazdanövényre van szükségük a hosszabb távú életben maradáshoz.[5] A biotróf táplálkozásra szolgáló módosult hifacsúcs, a hausztórium[4] biztosítja a növényekből való tápanyagfelvételt a gomba számára.[6] Többségüknél csak a hausztórium jut be a növényi epidermisz sejtjeibe, de egyes fajok benőnek a levelekbe, ekkor a hausztóriumok a mélyebben található növényi sejtrégekben találhatók.[2] Az életmódjuk telintetében leginkább epifitonok ("fenn lakók", helyesebben: epiparaziták), kisebb részben endofitonok (helyesebben: endoparaziták). Ennek használatával elkerülhető az endofiton (endophytes, ang.) téves fogalom-használat![4]

Védekezés

[szerkesztés]

A gyakorlati növényvédelemben általában vegyszerekkel (fungicidekkel), agrotechnikai módszerekkel és ellenálló növényfajták nemesítésével igyekeznek a kórokozók elszaporodását meggátolni.[1] Az integrált és ökológiai növényvédelemben ásványi eredetű anyagokkal (pl. szilikátok, paraffinolaj, nátrium-bikarbonát), növényi olajokkal (pl. narancsolaj), valamint más mikroorganizmusokkal, pl. a lisztharmatok természetes ellenségeivel is védekeznek ezen kórokozók ellen.[7][8]

Szaporodás, életciklus

[szerkesztés]

A lisztharmatgombák többsége szexuális és aszexuális módon egyaránt képes szaporodni.[9] Az aszexuális szaporodás konídiumokkal (exogén ivartalan szaporítóképletekkel) történik. A konídiumok hifákon található konídiumtartókon képződnek egyesével vagy láncokban. A képződés módja és a konídiumtartók, konídiumok alakja az egyes nagyobb lisztharmatgomba-csoportokra (nemzetségekre) jellemző tulajdonság. A gomba ily módon szaporodó formáját anamorf,[4] vagyis ivartalan alaknak nevezzük. Mivel az anamorf alak számtalan konídiumot képez, főként ez a forma felelős a gazdanövények nagymértékű megfertőzéséért és a gyors terjedésért.

Több faj esetében megfigyelték az ún. mikrociklikus konídiogenezist.[10] Ennek során a konídiumok a csírázás után minimális hifális növekedést követően közvetlenül hozzák létre a konídiumtartókat.

A szexuális szaporodás a tömlősgombákra általában jellemző módon történik: a női ivarszerv (aszkogónium[4]) egy ún. trichogin[4] t (párzófonalat) növeszt a hímivarszerv (anterídium[4]) irányába, amin az utóbbi sejtmagjai eljuthatnak a női ivarszerv sejtmagjaihoz. A különböző párosodási típusú sejtmagok páronkénti elrendeződésével magpáros (dikariotikus) hifák alakulnak ki. Ezek és monokariotikus hifák alakítják ki a lisztharmatgombák termőtesteit, amelyeket kazmotéciumoknak[4] nevezünk. Egyes dikariotikus hifákban (aszkogén sejtek) a két sejtmag összeolvad (azaz kariogámia zajlik le), majd számfelező osztódás (meiózis) játszódik le, amely haploid sejtmagokat eredményez. A magok tovább osztódhatnak mitotikusan. A keletkezett sejtmagokból alakulnak ki az aszkospórák[4] az aszkuszon (tömlőn) belül.[4] Az aszkospórák a megfelelő időjárási körülmények között kiszóródnak és új fertőzéseket indítanak. A terjedésben (és gyakran a faj áttelelésében is) a konídiumoknak (és a micéliumnak) van fontosabb szerepe.

A termőtestben keletkező aszkuszok száma és az azokban képződő spórák száma csoportonként (nemzetségre, esetleg fajra) jellemző bélyeg lehet. A kazmotéciumok a legtöbb esetben függelékeket hordoznak, amelyek alakja szintén jellemző tulajdonság az egyes nemzetségekben, vagy a nemzetségeken belüli kisebb csoportokban. Az egyszerű, hifaszerű függelékek általában a lágyszárú növényeket fertőző lisztharmatokra jellemzők.[11] A fás szárúak kórokozóinak függelékei általában bonyolultabbak: elágazók, vagy hurkokat, esetleg csavarokat képeznek.[2]

Abban az esetben, amikor a gombák anamorf és teleomorf[4] alakja egyaránt ismert, ezeket együttesen holomorf[4] nak nevezzük. A lisztharmat gombák esetében valósult meg legkorábban az "Egy gomba - egy név" alapelv, amely a tömlősgombák közé helyezi a kevés anamorf formátumú liszharmat gombafajt is (pl. Pseudoidium spp., Erysiphales, Ascomycetes).[12]

Források

[szerkesztés]
  • Braun, Uwe & Takamatsu, Susumu (2000). Phylogeny of Erysiphe, Microsphaera, Uncinula (Erysipheae) and Cystotheca, Podosphaera, Sphaerotheca (Cystotheceae) inferred from rDNA ITS sequences - some taxonomic consequences. Schlechtendalia 4. 1-33. o.
  • Cook, R.T.A. & Braun, U. (2009). Conidial germination patterns in powdery mildews. Mycological Research 113 (5) 616-636. o. https://doi.org/10.1016/j.mycres.2009.01.010.https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S095375620900029X
  • Kövics G J (2015): Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. o.
  • Braun, Uwe (2011). The current systematics and taxonomy of the powdery mildews (Erysiphales): an overview. Mycoscience 52(3): 210-212 o. https://doi.org/10.1007/S10267-010-0092-1.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Kiss, L. and O. Szentivanyi (2003). „Új megközelítések a lisztharmatgombák kutatásában: nemzetközi és hazai eredmények”. Növényvédelem (39), 215–231. o. 
  2. ↑ a b c szerk.: Braun, U. and R.T.A. Cook: Taxonomic Manual of the Erysiphales (Powdery Mildews). CBS-KNAW Fungal Biodiversity Centre (2012) 
  3. ↑ Nagy, Gyöngyvér Sz (2006. május 17.). „A Check-list of Powdery Mildew Fungi of Hungary” (amerikai angol nyelven). Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 41 (1-2), 79–91. o. DOI:10.1556/aphyt.41.2006.1-2.8. ISSN 1588-2691. 
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l Kövics Gy. (2009): Növénykórtani vademecum. Angol-magyar magyar-angol szakszókincs etimológiai és fogalmi magyarázatokkal. NOFKA Kiadó, Debrecen, 470 o. ISBN 978-963-88096-0-5
  5. ↑ Takamatsu, Susumu (2013. július 1.). „Molecular phylogeny reveals phenotypic evolution of powdery mildews (Erysiphales, Ascomycota)” (angol nyelven). Journal of General Plant Pathology 79 (4), 218–226. o. DOI:10.1007/s10327-013-0447-5. ISSN 1610-739X. 
  6. ↑ Martínez-Cruz, J., et al., (2014. október 1.). „The Podosphaera xanthii haustorium, the fungal Trojan horse of cucurbit-powdery mildew interactions” (angol nyelven). Fungal Genetics and Biology 71, 21–31. o. DOI:10.1016/j.fgb.2014.08.006. ISSN 1087-1845. 
  7. ↑ Kiss, L., O. (2004. november 1.). „Biology and biocontrol potential of Ampelomyces mycoparasites, natural antagonists of powdery mildew fungi”. Biocontrol Science and Technology 14 (7), 635–651. o. DOI:10.1080/09583150410001683600. ISSN 0958-3157. 
  8. ↑ Holb, Imre. A gyümölcsök és a szőlő ökológiai növényvédelme. Mezőgazda K. (2005) 
  9. ↑ Glawe, Dean A. (2008. augusztus 4.). „The Powdery Mildews: A Review of the World's Most Familiar (Yet Poorly Known) Plant Pathogens”. Annual Review of Phytopathology 46 (1), 27–51. o. DOI:10.1146/annurev.phyto.46.081407.104740. ISSN 0066-4286. 
  10. ↑ Kiss, Levente, Györgyi (2010. április 1.). „Microcyclic conidiogenesis in powdery mildews and its association with intracellular parasitism by Ampelomyces” (angol nyelven). European Journal of Plant Pathology 126 (4), 445–451. o. DOI:10.1007/s10658-009-9558-4. ISSN 1573-8469. 
  11. ↑ Takamatsu, S. (2004. április 1.). „Phylogeny and evolution of the powdery mildew fungi (Erysiphales, Ascomycota) inferred from nuclear ribosomal DNA sequences” (angol nyelven). Mycoscience 45 (2), 147–157. o. DOI:10.1007/S10267-003-0159-3. ISSN 1340-3540. 
  12. ↑ Kövics G J (2015): Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. o. https://real-j.mtak.hu/23683/11/novenyvedelem_2015_11.pdf
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lisztharmatgombák&oldid=27569061”