A Lisa Stansfield című album Lisa Stansfield brit énekes-dalszerző 4. stúdióalbuma, mely 1997. március 21-én jelent meg. Ez volt az első stúdióalbum a So Natural óta. A dalokat Stansfield, és férje, Ian Devaney írta, és közreműködött Peter Mokran is. Az album kedvező értékeléseket kapott a kritikusoktól, és kereskedelmi szempontból is sikeres album volt. Az Egyesült Királyságban a 2. helyezést érte el, és arany minősítéssel díjazták. Az Egyesült Államokban 4 dal lett listavezető a Billboard Hot Dance Club Songs kislemezlistán. 2014. november 10-én az Egyesült Királyságban, majd november 21-én Európában is megjelent az album deluxe változata 2CD + DVD kiadványként.
Stansfield ezen albuma 1997 márciusában jelent meg, közel négy évvel az utolsó stúdióalbum, a So Natural után. Az album készítésében Andy Morris nem vett részt, aki korábbi stúdióalbumain is közreműködött. A "So Natural" és a "Lisa Stansfield" című albumok között két dal is született, az egyik a Beverly Hills 90210 "Kollégiumi évek" című sorozat filmzenéje, a Make It Right és egy duett Babyface közreműködésével, a "Dream Away" című dal.
Az album producerei Ian Devaney és Peter Mokran voltak. Az album 16 dalt tartalmaz, melyet többnyire Stansfield és Devaney írtak. Négy dalt írt Richard Darbyshire, aki a brit Living in a Box nevű együttes tagja. Az "I Cried My Last Tear Last Night" című dalt Diane Warren írta. Az albumon két feldolgozás is található. Az egyik a Barry White féle Never, Never Gonna Give You Up című dal, valamint Phyllis Hyman "You Know How to Love Me" című dala. Észak-Amerikában és Európában a "The Real Thing" és a People Hold On című dalok bónusz remixei jelentek meg. A japánban megjelent kislemezen a "People Hold on (Bootleg Mix), és a Player nevű együttes "Baby Come Back" című dalának feldolgozása. A 2003-as album újrakiadásán három bónusz dal szerepel, a "People Hold On" (Bootleg Mix), "Baby Come Back" és a "Breathtaking", valamint a ki nem adott B. oldalas kislemez, a "Don’t Cry for Me".
A "Lisa Stansfield" album remaszterelt kiadása 2014 novemberében 2CD + DVD deluxe kiadványként jelent meg, mely ritka felvételeket, 12-es dalokat, valamint videókat, élő felvételeket, és egy speciálisan rögzített interjút is tartalmaz a dalszövegek mellett. A kiadvány az Egyesült Királyságban2014. november 10-én, míg Európában november 21-én jelent meg. Ezen a kiadványon hallható egy korábban ki nem adott remix is, mely a "The Real Thing" című dal (Silk Real House Thang). A "People Hold On... The Remix Anthology" három korábban ki nem adott remixet is tartalmaz: "Never Gonna Fall" (Wyclef Remix) és valamint további remixeket a "Never, Never Gonna Give You Up" című dalból: A Frankie's Classic Club Mixet, és a Franktified Off the Hook Dub and After Hours Mixeket.
1997 januárjában az Arista Records megjelentette a People Hold On (The Bootleg Mixes) című dalt, melyet eredetileg a Coldcut és Stansfield vett fel még 1989-ben. A dalt a Dirty Rotten Scoundrels remixelte. Ez a változat 1. helyezést ért el a Billboard Hot Dance Club Songs kislemezlistán. A brit kislemezlistán a 4. míg az ír kislemezlistán a 15. helyezést sikerült elérnie. A People Hold On (Bootleg Mix) mint bónuszdal szerepelt az albumon. A "The Real Thing" 1997. márciusában jelent meg Európában, Ausztráliában, és Japánban. A dal a 9. helyig jutott az Egyesült Királyság kislemezlistáján. A Never, Never Gonna Give You Up a következő kislemez volt Európában, Ausztráliában, és Japánban, mely 1997. júniusában jelent meg. Észak-Amerikában az első kislemez volt. A dal 25. helyezést érte el a brit kislemezlistán, a Billboard Hot 100-as listán a 74. és a Hot Dance Club Songs listán az 1. helyezés volt. 1997 novemberében megjelent a "The Line" című dal Európában, és 64 lett az Egyesült Királyságban. A "Never Gonna Fall" 1997 októberében promóciós kislemezként jelent meg az Egyesült Államokban Junior Wasquez és Victor Calderone remixeivel. A dal 1. helyezés volt az amerikai Hot Dance Club Songs listán, két hétig. Az 1997. novemberében betervezett következő kislemez, a "Don’t Cry for Me" című dalt az utolsó pillanatban visszavonták. A következő sikeres dal, promóciós kislemezként jelent meg. Az "I’m Leavin’" melyet Hex Hector remixelt, első helyezést ért el a Hot Club Dance Songs listán. A dal a 4. kimásolt kislemez volt az albumról, mielőtt 1998. júniusában megjelent volna a "The Remix Album2.
Az album pozitív értékeléseket kapott a zenekritikusoktól. Stephen Thomas Erlewine AllMusic szerint Stansfield albuma az ő maga saját játéka, egy sima, egy fordított disco-dance pop. Az albumon található Barry White feldolgozás "Never, Never Gonna Give You Up" és a "Never Gonna Fall" című dalok, valamint az "I Cried My Last Tear Last Night" című ballada egyformán erős, az énekes hangja pedig csábító és szexi, és ez teszi az albumot egyedi gyöngyszemmé. Josef Woodard Entertainment Weekly szerint Stansfield visszanyúl régi stílusához, és játszik az R&B, diszkó riffjein, valamint vonósokkal és énekkel színesíti a pop-soul balladákat. Phillis Hyman "You Know How to Love Me" című dalának feldolgozása visszalép a boldog 70-es évekbe.[3] A Q kritikusa szerint Stansfield kitűnő előadása megegyezik a legjobb amerikai női R&B énekesekkel, dalai pedig kiemelkedőek.[4] Natasha Stovall a Rolling Stone kritikusa szerint sok Angliából származó énekesekkel ellentétben Stansfield nem használja fel a legújabb brit tánc-trendeket lemezein. Új albumán a basszus remek, a dobok ugyanolyan lágyak, mint a tea és a keksz. Stansfield dalai még mindig jobban illeszkednek egy füstös bár hangulatához, mint egy stroboszkóppal megvilágított helyhez, a hol ő a Dj sztár.
[1]
[2]
[4]
Japán (RIAJ)[32]
Egyesült Királyság (BPI)[33]
Spanyolország (PROMUSICAE)[34]
Svájc (IFPI Switzerland)[35]
Európa
Ausztrália
Egyesült Államok
