Lamosfalva

	Lamosfalva (Lipovec)
	Lamosfalva látképe
	; Lamosfalva zászlaja
	; Lamosfalva zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Turócszentmártoni
Rang	község
Első írásos említés	1395
Polgármester	Jozef Mada
Irányítószám	038 61
Körzethívószám	043
Forgalmi rendszám	MT
	Népesség
Teljes népesség	899 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	73 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	400 m
Terület	12,75 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 07′ 40″, k. h. 18° 55′ 30″49.127778°N 18.925000°EKoordináták: é. sz. 49° 07′ 40″, k. h. 18° 55′ 30″49.127778°N 18.925000°E
	Lamosfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lamosfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lamosfalva (1899-ig Lipócz, szlovákul Lipovec) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése

Turócszentmártontól 3 km-re északra, a Kis-Fátra déli lábánál, a Vág jobb partján fekszik. Határának legnagyobb részét erdő borítja.

Története

1374-ben I. Lajos király Zólyomlipcse várában kelt oklevelében említik először, bár a falu valószínűleg már a 13. század közepén is létezett. Magyar nevét egy 15. századi személynévből kapta. 1431-ben egy birtokvita kapcsán „Lamos” néven említik. 1437-ben a turócszentmártoni nemesi gyűlésen Luxemburgi Zsigmond király Héderváry Lőrinc útján megerősíti az itteni nemeseket jogaikban, ekkor „Lypowcz” alakban említik. A községet gyakran fenyegették a Vág folyó árvizei. Nagyobb árvizet szenvedett el 1557-ben. Egyházilag Szucsány filiája volt. 1570 körül lakói reformátusok lettek. 1593-ban ismét nagyobb árvíz pusztította. 1600-ban a Lamos család nemesi címert kapott. Árvíztől szenvedett 1697-ben is. 1785-ben 40 házában 202 lakos élt, közülük 90 nemes.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Lipovecz. Tót falu Túrócz Várm. földes Urai Lipówszky és Lamos Uraságok, lakosai leg inkább evangelikusok, fekszik Szucsánhoz 1/2 mértföldnyire, és annak filiája, a’ hegyeknek északi részeiben láttanak bányáknak nyomai, nem régen pedig újjat találtak fel Vág vize partyánál, mellyet a’ nemesebb értzekhez való jó reménységgel munkálnak: ezen hegyeken sok ketskéket legeltetnek a’ Liptócziak, határja középszerű.”^[2]

Árvíz pusztította 1811-ben is. A legnagyobb árvizet 1813 augusztusában szenvedte el. 1828-ban 30 háza volt 152 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, juhtenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lipócz, tót falu, Thurócz vmegyében, a Vágh jobb partján, hol az egy szigetet formál. Lakja 16 kath. 136 evang. Erdeje roppant; juhai számosak. F. u. többen. Ut. p. Rudnó.”^[3]

A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

1944. szeptember 5-én a német megszállók felégették, a háború után épült újjá. 1949 és 1955 között Turócszentmártonhoz tartozott.

Népessége

1880-ban 355 lakosából 342 szlovák és 1 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 354-en lakták, ebből 349 szlovák és 3 magyar anyanyelvű.

1930-ban 394 lakosából 391 csehszlovák és 1 magyar volt.

1991-ben 656-an lakták, ebből 636 szlovák és 3 magyar.

2001-ben 784-en lakták, ebből 755 szlovák és 2 magyar.

2011-ben 932-en lakták: 866 szlovák, 13 cseh, 3-3 lengyel és morva, 1-1 magyar és orosz, 3 egyéb, továbbá 42 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei

A falu 1944-es felégetésének emlékműve

A falu a környező hegyekbe vezető turistautak kedvelt kiindulópontja.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Lamosfalva témájú médiaállományokat.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]