Lipeck

Lipeck (Липецк)
Lipeck címere Lipeck zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Lipecki terület
Alapítás éve	1703
Városi jogokat kapott	1779
Polgármester	Mihail Vlagyimirovics Gulevszkij
Irányítószám	398000–398059
Körzethívószám	4742
Testvérvárosok	Lista Vinnicja Cottbus
Népesség
Teljes népesség	496 403 fő (2021)
Földrajzi adatok
Terület	320 km²
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
é. sz. 52° 37′, k. h. 39° 36′52.616666666667, 39.6
Lipeck Pozíció a Lipecki terület térképén
Lipeck weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipeck témájú médiaállományokat.

Lipeck (oroszul: Липецк) város Oroszország európai részén, Moszkvától 450 km-re délre. A Lipecki terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Lakossága: 508 887 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Neve a várost átszelő, részben már befedett Lipovka folyócskából származik.

Fekvése

Az Oka–Don-alföld nyugati szélén, a Voronyezs folyó (a Don mellékvize) partján fekszik. A folyó két részre osztja a települést: az erősen tagolt, magas jobb parton van a város történelmi magja a központi lakónegyedekkel, az alacsonyan fekvő bal parton pedig az ipari negyed.

Az éghajlat mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet −10 °C, a júliusi 20 °C. A csapadék évi mennyisége kb. 500 mm.

Történeti áttekintés

A 18. század elején a helyi vasérclelőhelyek mellett, Lipovka faluban a hadsereg céljaira vasüzemet létesítettek, mely 1795-ig működött. 1709-től a falut Lipecki Üzemeknek (Lipeckije Zavodi) hívták; 1779-től Lipeck város, járási székhely a Tambovi kormányzóságban. A szinte kizárólag faházakból álló település nagy része 1806-ban leégett. Ezután egységes terv alapján, széles és egyenes utcákkal, részben már téglaépületekkel kezdődött meg a város kiépítése.

A helyi lakosok régóta ismerték az itteni források gyógyító hatását, és a 19. század elején ezek hasznosítására gyógyüdülőhelyet alakítottak ki. A forrás fölé 1809-ben kupolával fedett nagy ivócsarnokot emeltek. 1853-ban az előkelő fürdővendégek részére zeneterem is épült, mely a város egyfajta kulturális központja lett, a szovjet időszakban a helyi filharmónia használta. A zenetermet 1997-ben le kellett bontani, az ivócsarnokot pedig már az 1930-as években lebontották. Az 1805-ben emelt egyszerű fürdőépület napjainkban is áll, ez a város legrégibb polgári célú épülete.

1899-ben belga részvétellel vállalatot alapítottak a helyi vasérc bányászatára és feldolgozására. A 20. század első éveiben két nagykohóval megkezdődött az ipari méretű kohászat. A szovjet rendszerben államosított vállalatból jött létre később a Szokol nevű csőgyár. Itt feküdt az egykori Szokolszk város, mely a 17. század közepén a belgorodi védelmi vonal részeként épült; később beolvadt Lipeckbe.

1925-ben a város mellett épült fel a német Reichswehr titkos repülőtere és harcipilóta-képző központja – hivatalosan a Vörös Hadsereg 40. repülőszázada, – a rapallói egyezményben lefektetett szovjet-német katonai együttműködés keretében, a versailles-i békeszerződés tilalmát megkerülve. Németországban konstruált harci repülőgépeket teszteltek, német és szovjet harci pilótákat, légi megfigyelőket és földi személyzetet képeztek ki itt, 1933-ig. A létesítményt Kurt Student tábornok felügyelte.

1931-ben alapították a város legjelentősebb iparvállalatát, a Novolipecki Kohászati Kombinátot, mely 1934 novemberében kezdte meg a termelést. A város fokozatosan nagy nehézipari központtá alakult. Az egykor csak ásványvízéről, gyógyfürdőjéről ismert település kohászatának köszönhette, hogy az 1954-ben létrehozott új közigazgatási egység, a Lipecki terület székhelye lett. Nem sokkal később elkezdődött az új központi létesítmények, székházak és lakónegyedek kiépítése.

Gazdaság, közlekedés

Lipecket a kohászok városának szokták nevezni. 20. századi gazdaságának meghatározó ágazata a vas- és acélkohászat volt, erre épült az országosan is számottevő gépipar és kisebb részben a vegyipar. Legjelentősebb iparvállalata a 21. század első évtizedeiben is a Novolipecki Kohászati Kombinát. A Kurszk körzetében kitermelt vasércre alapozva minőségi elektroacélt, különféle hengerelt árukat állítanak elő.

Több régi nagyvállalat azonban 2010 körül a válság következtében csődbe ment és beszüntette a termelést. Köztük volt a 110 évig működött csőgyár és a második világháború idején alapított hatalmas traktorgyár is. A traktorgyárnak a katonai lánctalpas szállítójárművek alvázait készítő részlege önálló vállalattá alakult és tovább működik.

A nehézipar mellett a város gazdaságában jelentős szerep van az építőanyag-iparnak – cementgyár, vasbetonelem gyár, téglagyár, épületburkoló anyagok gyártása –, valamint az élelmiszeriparnak.

Lipeckben 1993-ban kezdődött meg a hűtőgépgyártás. A Stinol nevű gyárat az olasz Merloni cég építette, majd 2000-ben a Merloni Elettrodomestici – későbbi nevén Indesit – megvásárolta. 2004-ben avatták föl az Indesit mosógépeket előállító gyárát (az orosz és az olasz államelnök jelenlétében). Innen kerül ki az országban előállított háztartási hűtő- és mosógépek jelentős része.

A város határában, az ipari negyed meghosszabbításaként 2006-ban kezdték meg egy különleges gazdasági övezet kiépítését. Az ipari park célja újabb külföldi befektetők megnyerése, korszerű technológiákkal rendelkező ipari bázis kialakítása volt.

A város mellett már az 1920-as években katonai repülőtér és német pilóták kiképző iskolája működött; 1933-tól a bázist a szovjet légierő használta. 1960 óta itt működik a légierő Harci Kiképző és Továbbképző Központja, és ezen a repülőtéren helyezték el a szolgálatból kivont katonai repülőgépeket is.

Közlekedés

Lipeck az északnyugat-délkelet irányú, Brjanszkból Orjolon át Volgográdba vezető vasútvonalon fekszik. Központi vasútállomásán kívül az ipar, főként a kohászati kombinát céljaira három teherpályaudvara is van.

A város útjainak tehermentesítésére körgyűrű épült. Az innen kivezető utak kapcsolatot teremtenek a Moszkvából dél felé vezető M4-es („Don”), illetve a délkelet felé vezető M6-os („Kaszpi”) autósztrádákkal, valamint a nyugat-kelet irányú Orjol–Tambov P119 jelű országúttal.

A repülőtér a városközponttól 8–10 km-re fekszik, Moszkva és Szentpétervár felé vannak repülőjáratok.

Kultúra, felsőoktatás

Lipecknek két egyetem van. A műszaki és a pedagógiai egyetemen kívül, humán-ökológiai, jogi és közgazdasági főiskolája, valamint vezetőképző főiskola is működik a városban.

A helytörténeti múzeumot a városi művelődési társaság kezdeményezésére alapították 1909-ben; 1918-ban államosították. Történetének több mint száz éve alatt ötször változtatták helyét Az 1930-as évektől csaknem hatvan éven át a város székesegyházának épületében működött. 1991-ben költöztették mai helyére. Régészeti, természettudományi és a régió kulturális emlékeit gyűjtő osztályokkal rendelkezik.

A Lipeck új szabadidő- és sportkomplexumának építési tervére kiírt pályázatot magyar építészstúdió nyerte meg. A létesítményben a tervek szerint jégcsarnok, uszoda, multifunkciós rendezvénycsarnok és aquapark is épül.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2012. április 29. 
• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Lipeck város hivatalos honlapja (orosz nyelven). Lipeck város portálja. [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
• Isztorija isztocsnyikov (orosz nyelven). uvet.ru. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
• Tatyjana Romanova: Interjú Vittorio Merlonival (orosz nyelven). Vedomosztyi, 2007. július 31. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
• Isztorija muzeja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. április 29.)
• Varga Balázs: Lipeck, az orosz sasfészek, 2005. (Hozzáférés: 2012. április 29.)
• Kószó József: Nyertes magyar terv alapján épülhet az oroszországi Lipeck város sportkomplexuma. Építészfórum, 2011. február 15. [2012. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 29.)