Ugrás a tartalomhoz

Linhart György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Linhart György
Linhart György arcképe a Természettudományi Közlöny 1926. májusi számának címlapján
Linhart György arcképe a Természettudományi Közlöny 1926. májusi számának címlapján
Született1844. június 16.
Pest
Elhunyt1925. január 27. (81 évesen)
Magyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásabotanikus, mikológus, gazdasági akadémiai tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Linhart György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Linhart György (Pest, 1844. június 16.Magyaróvár, 1925. január 27.) fitopatológus, „a magyar növénykórtan atyja”, botanikus, mikológus, gazdasági akadémiai tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Linh.”.

Élete

[szerkesztés]

A Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben végzett tanulmányai a kutatómunka felé terelték. A Heinrich Anton de Bary (a „tudományos növénykórtan atyja”, Strasbourgi Egyetem és Julius Kühn (Hallei Egyetem) mellett folytatott tanulmányokat, majd Oroszországban dolgozott gazdatisztként. Munkásságának elismeréseként 1874-ben kinevezték az időközben – az országban elsőként – akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia tanárává, ahol a növénytan tanszék vezetőjeként három évtizedig működött. Gazdasági növénytant,[1] növénybonctant, élettant, növénykórtant és ásványtant tanított. A gazdasági növénytan tanítását először emelte olyan színvonalra, amely a tudományos és a gyakorlati követelményeket egyaránt kielégítette. Ő vezette be tanszékén a szemléltető oktatást. Állandóan foglalkoztatták a mezőgazdasági szakoktatás átszervezésének kérdései, ezért Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízásából a külföldi példák tanulmányozása után részletes jelentést készített a korszerűsítés érdekében. Nagy szerepet vállalt az akadémiákra vonatkozó magasabb követelményű tanmenet összeállításában is. Linhart 1884-ben Deininger Imrétől átvette a Magyaróvári Vetőmagvizsgáló Állomás vezetését, 1897-ben megszervezte és 1910-ig vezette a Magyar Királyi Állami Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomás[2] t Magyaróváron. Itt alapozta meg a hazai növénykórtani és növényvédelmi kutatást. Ezen intézményt, továbbá az Országos Phylloxera Kísérleti Állomást (1881), amely 1890-ben Magyar Királyi Állami Rovartani Állomássá alakult, melyek az 1932-ben Budapesten létrehozott Növényvédelmi Kutatóintézet jogelődjei voltak.[3] Az ún. „Linhart-féle kosaras csávázás”[4] a búza kőüszög betegségei (Tilletia spp.) ellen a rézgálic oldatra alapozott új csávázási módszert rajta keresztül ismerte meg a gazdaközösség,[5] amelyet 1885-től a második világháború, után az 1945–50-es évekig alkalmaztak.[2] Linhart[6] egész életét a hivatásának szentelte, oktató, szervező, gyakorlati és tudományos munkásságáért több külföldi és magyar kitüntetést kapott. A Magyarország gombáiból összeállított exsiccata gyűjteménye 1882-1887 között jelent meg, öt kötetben (centuria). A gyűjtemény felöleli a 19. század hazánkban károsító gombáinak legnagyobb részét. A növénykórtani vonatkozású első mikológiai gyűjteményt Linhart tette közzé.[7] 80 éves korában, 1925. január 27-én halt meg, sírja a magyaróvári temetőben van. Emlékének őrzésére utcát nevezett el róla a hálás utókor.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A tudományos növénytan egyik alakja, mely a növénytani ismereteket a gazdák igényeinek szempontjából tárgyalja, az anyag feldolgozása e szemponthoz alkalmazkodik.[1]
  2. a b Kövics György. A növénykórtan története (kézirat) (2019) 
  3. Gáborjányi Richard. MTA Növényvédelmi Kutatóintézet – A Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Kiadó, 1-23. o. (2000). ISBN 963 508 235 ö 
  4. Magyarázó ábráját lásd Klösz György által kiadott képeslapon [2]
  5. Bognár Sándor. A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Mosonmagyaróvár: Business Assistance, Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, 1-783. o. (1994). ISBN 963 04 4544 1 
  6. Vezetékneve Linhardt formában is szerepel még az egykorú forrásokban is – minisztertanácsi ülési jegyzőkönyvekben, hírlapokban – és például a mai mosonmagyaróvári, róla elnevezett utca névtábláin és a város térképein.
  7. Jakucs Erzsébet; Vajna László, Vasas Gizella, Dima Bálint és Soltész Tünde írásait felhasználva: A hazai mikológiai kutatások története. (Hozzáférés: 2023. július 23.)

Források

[szerkesztés]