Ugrás a tartalomhoz

Limnodynastes tasmaniensis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Limnodynastes tasmaniensis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Limnodynastes
Faj: L. tasmaniensis
Tudományos név
Limnodynastes tasmaniensis
Günther, 1858
Szinonimák
  • Limnodynastes tasmaniensis Günther, 1858
  • Limnodynastes affinis Günther, 1863
  • Limnodynastes platycephalus Günther, 1867
  • Limnodynastes peronii var. tasmaniensis — Keferstein, 1867
  • Limnodynastes tasmanicus — M'Coy, 1867
  • Limnodynastes tasmaniensis var. platycephalus — Waite, 1929
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Limnodynastes tasmaniensis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Limnodynastes tasmaniensis témájú kategóriát.

A Limnodynastes tasmaniensis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Limnodynastes nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália államában, Queensland déli részén és Tasmaniában honos. Betelepítették Nyugat-Ausztráliába és az Északi területre is. Elterjedési területének mérete nagyjából 2 381 900 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]
Egy nagyobb méretű foltokkal rendelkező példány

Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti az 5 cm-t.[2][3] Háta szürkésbarna vagy olajzöld; rajta sötétebb olajzöld vagy barna foltokkal.[2] Háta közepén gyakran halvány krémszínű vagy vörös hosszanti csík fut végig. Szeme alól, mellső lábának felső végéig krémszínű csík húzódik. Hasa fehér, a hímek torka a párzási időszakban sárga. Pupillája csaknem kerek, írisze arany színű.[2][3] Mellső lábfejei úszóhártya nélküliek, hátsókon némi úszóhártya figyelhető meg. Ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

A párzás tavasztól őszig tart, de heves esőzések után akár télen is bekövetkezhet. Petéit habos petecsomókban rakja le a kialakult tavacskák, időszakos pocsolyák, árkok vizének felszínére. A petecsomókban 90–1350 pete is lehet.[1][3] Az ebihalak hossza elérheti a 7 cm-t,[2] színük aranyos-fehér, sötétbarna vagy világosbarna. Gyakran a víz mélyén maradnak, teljes kifejlődésük 3–5 hónapot vesz igénybe,[2][3] de Nyugat-Ausztrália melegebb klímájú területein rövidebb idő alatt is végbemehet. A kifejlett egyedek már 80–100 nappal átalakuláuk után szaporodni képesek.[3]

A nőstények könnyen felismerhetők az első ujjukat körülvevő bőrredőről. Az amplexus során ezzel a bőrredővel vernek habot a vízben, amibe aztán a petéket elhelyezik. A petecsomó mérete egy emberi tenyér mérete lehet.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos nemzeti park is fekszik. Több esetben sikerült az ausztráliai állatkertekben szaporítani.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]