Limnodynastes interioris
Limnodynastes interioris | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Limnodynastes interioris Fry, 1913 | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Limnodynastes interioris témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Limnodynastes interioris témájú kategóriát. |
A Limnodynastes interioris a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Limnodynastes nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Ausztrália Új-Dél-Wales államának középső részén, a Nagy-Vízválasztó-hegységtől nyugatra és a Murray folyótól délre, valamint Victoria állam északi részén honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 214 800 km².[1]
Nevének eredete
[szerkesztés]Leírói a faj nevével, a latin „interior” (belső) szóval elterjedési területére utaltak, mely inkább a kontinens belseje felé húzódik, szemben a Limnodynastes dorsalis és a Limnodynastes dumerilii fajokkal, melyek élőhelye egészen a tengerpartig terjed.[2]
Megjelenése
[szerkesztés]Nagy termetű békafaj, testhossza elérheti a 9 cm-t.[3] Háta bézs vagy barna színű, rajta apró fekete foltokkal.[3] Pofája csúcsától fekete csík indul, mely oldala felé szélesedik, felül élénk narancs vagy rézszínű. Szeme alól a válláig narancs színű sáv húzódik. Hasa sárga. Pupillája vízszintes elhelezkedésű, írisze arany színű. Mellső lábfejei úszóhártya nélküliek, hátsókat félig úszóhártya borítja. Ujjai végén nincsenek korongok.[3]
Életmódja
[szerkesztés]A párzás tavasztól nyárig tart, de időnként ősszel is bekövetkezhet, ha elegendő eső esik.[3] Petéit habos petecsomókban rakja le a pocsolyák, mocsarak, elárasztott árkok vizének felszínére. Egy úszó petecsomóban akár 300 pete is lehet.[1] Az ebihalak hossza elérheti a 9,5 cm-t,[3] színük szürkésbarna, aranyos színű foltokkal tarkítva. Az ebihalak gyakran a víz mélyén maradnak,[3] teljes kifejlődésük két és fél hónapot vesz igénybe.
A kifejlett példányok gyakran megfigyelhetők nyílt területeken és erdőkben. A nappali órákat és a szárazabb hónapokat a föld alatt elvermelve tölti. Megfigyelték már a homoki ásótyúk (Leipoa ocellata) által készített földhalomban elvermelve.[4]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. A természetvédelmi tervek igyekeznek a káros hatásokat csökkenteni a Murray-Darling-medence területén. Elterjedési területén több nemzeti park is fekszik.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b AmphibiaWeb
- ↑ Fry, 1913 : On the Varanus and a frog from Burnett River, Queensland, and a revision of the variation in Limnodynastes dorsalis Gray. Records of the Australian Museum, vol. 10, p. 17-34).
- ↑ a b c d e f FrogID, Western Australian Museum
- ↑ Atlas of Living Australia
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. január 22.) (angolul)
- Fry, 1913 : On the Varanus and a frog from Burnett River, Queensland, and a revision of the variation in Limnodynastes dorsalis Gray. Records of the Australian Museum, vol. 10, p. 17-34 (eredeti publikáció).
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Limnodynastes interioris az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
- Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
- Davies, M. (1992). Early development of Limnodynastes terraereginae and L. interioris (Anura: Leptodactylidae: Limnodynastinae). Transactions of the Royal Society of South Australia, 116(4), 117-122.
- Hero, J.-M., Littlejohn, M., and Marantelli, G. (1991). Frogwatch Field Guide to Victorian Frogs. Department of Conservation and Environment, Victoria.